A legyőzhetetlen napisten ünnepe különös népszerűségnek örvendett a III. századi Római birodalom területén. Ráadásul ilyenkor nemcsak egy, hanem rögtön, legalább három istenség tiszteletére is alkalom nyílt. A fesztivál alatt tisztelték Elah-Gabalt, a szírek napistenét, de mellette ünnepelték Solt is, aki nem keverendő össze a balti népek azonos nevű napistennőjével, illetve Mithrászt is, akit leginkább a római katonák imádtak. Mithrásznak, az eredetileg perzsa napistennek, titkos kultusza növekvő népszerűségnek örvendett a légiókban, miután a rómaiak hagyományos istenei elvesztették híveiket. A titkos kultuszok izgalmat kínáltak a vallásra éhes polgároknak.
A legyőzhetetlen Nap (Sol Invictus) fesztiválját hagyományosan december 25-én tartották, és elég valószínű, hogy ez a pogány fesztivál komoly befolyással bírt arra, hogy mi miért pont december 25-én ünnepeljük Jézus Krisztus születését. A kereszténység legfontosabb ünnepét I. Szent Gyula 350-ben tette Sol Invictus napjára. Valószínűleg így akarta elfogadhatóbbá tenni az új vallást, azonban nem mindenki tért át könnyen a karácsonyra, hiszen 387-ben ünnepelték a feljegyzések szerint utoljára a Sol Invictust, bár utána még ki tudja, hányan emlékeztek meg erről az ünnepről titokban. A Sol Invictus töretlen imádatát az is jelzi, hogy a későbbiek során üldözték azokat, akik a karácsony helyett inkább maradtak a pogány változatnál.
A napistenek népszerűségét és fontosságát az mutatja legjobban talán, hogy a császárt pénzérméiken Sol Invictusként ábrázolták.
Képek forrása: Tumblr
írta: Sereg Gitta