Ördögűzés: Deborah Logan története – kritika

Nem tudom, hogy én vagyok-e szerencsétlen, de az elmúlt időben csak pocsék horror filmeket láttam. Ez sem lógott ki sajnos a sorból.

Egy ilyen cím után mindenki egy jó kis ördögűzős filmet várna el. Helyette kap egy sablonos indítást: kutató csoport kamerákkal felszerelik a lakást, hogy megfigyeljék a címben szereplő Deborah Logant. Az elején nem történik semmi sem, félelemnek, vagy izgalomnak a legapróbb jelét sem éreztem magamon. Többször pillantottam rá a sávra, hogy mennyit kell még kiszenvednem a végéig. Filmeket a legritkább esetben szoktam abbahagyni, pedig lehet itt meg kellett volna tennem a harmincadik perc környékén.

A néni csinál pár érdekes dolgot, kb. ennyiről szól az eleje. Néha rájön egy roham, és akkor még senki sem beszélt arról, hogy lehet megszállta valami. Konkrétan az ötvennyolcadik percben jön rá a főszereplő nő, hogy lehet kellene hívni egy papot, hogy ráolvasson valamit az anyjára.

Rettentő lassan indul be a dolog, kapunk egy kis titokzatos szálat, de azt a személyes véleményem szerint nagyon későn. Addigra már háromszor ráuntam a történetre, és nem is tudtam pontosan mi miatt fejezem mégis be. A vége pedig borzalmas, nem akarom lelőni a poént, de inkább sírtam volna kínomban.

2/10