Félelmetes történetek gyerekekről, akik szellemeket látnak

Most hoztunk nektek egy kis karácsonyi előtti borzongást. A legtöbb szülő szembesülhet azzal, hogy a gyerekeiknek képzeletbeli barátaik vannak, esetleg igen aktív képzelőerejük. Ez teljesen normális, nemde? Hogyha a mostani történetek elolvassátok, akkor bizony már nem biztos, hogy normálisnak fogjátok találni!

 1. Csak egy álom volt
A lányom sokat mesélt egy férfiről, aki minden éjjel meglátogatja a szobáját, és keresztet rajzol a homlokára. Azt hittem, hogy csak álmodik. De amikor az anyósom elküldött pár családi képet, akkor a lányom rámutatott a férjem apjára (aki már tizenhat éve halott) és ezt mondta: “Ő az, aki minden éjjel bejön a szobámba!” Később a férjem elmondta, hogy apukája mindig keresztet rajzolt a homlokára, amikor fiatal volt.
2. Apa, ki az a férfi?
Amikor a lányom fiatalabb volt (körülbelül két és fél éves), akkor a mellettünk lévő szobában aludt. Egyik éjjel izgatott volt és kicsit riadt, ezért átmentem hozzá, és behoztam a szobánkba. Teljesen felébredt és egy pillanatra sem félt tovább. Az ágy végébe nézett és megszólalt: “nézzétek a fényeket, hogy villognak”, aztán hozzá tette: “Apa, ki az a férfi?” Mutatott az ágy végébe.
3. A kapitány
A szülői értekezleten egy szülő aggódva jött hozzám, mivel hétéves fia folyamatosan egy láthatatlan szellemről beszél, és vele is játszik a szobájában. A fiú szerint Kapitánynak hívják a szellemet és egy öregember, ősz hajjal. A kisfiú azt mondta az anyukájának, hogy a Kapitány szerint felnőttkorában az lesz a feladata, hogy embereket öljön. Maga a Kapitány mondja majd el, hogy kiket. A kisfiú sírt, hogy nem akar embereket ölni, de a Kapitány szerint nem lesz más választása, és majd megszokja az egészet.
4. A kisfiú a fán
A szüleim birtoka a temető közelében volt. Apukám és unokahúgom sokszor arrafelé sétáltak. A négyéves unokahúgom megkérdezte “Mit csinál az a fiú a fán?” Természetesen nem volt semmilyen fiú arrafelé.
5. Jó munkát végzel
A feleségem és én végighallgattuk a kétéves lányunkat a babafigyelőn, aki felébredt szombat reggel és ezt mondta: “Mi? Oké, elmondom neki.” Aztán fogta magát, átjött a szobánkba és ezt mondta a feleségemnek: “Mary azt mondja, hogy jó munkát végzel.” Mary a nagymamája volt, és nagyon közel álltak egymáshoz, de akkor már elhunyt.
6. A férfi a folyosón
Amikor az unokaöcsém 2-3 éves volt, amikor egyszer felébredt az éjszaka közepén, és folyamatosan a szoba sarkát nézte. Azt mondta, hogy egy férfi áll ott, és néha odajön hozzá beszélgetni. Természetesen a nővérem halálra rémült.
7. A kislány
A nagyapámnak tábora volt a Lake Dering közelében, amikor gyerek voltam. Egyik nap, amikor körülbelül hatéves lehetettem beleestem a tóba. Nem tudtam úszni. Amíg a víz alatt voltam, homályosan emlékszem egy kislány alakjára, aki azt mondta, hogy nézzek fel a napra és rúgtam a vizet. A felszínre úsztam, ahol a nagyapám megfogott és kiemelt a vízből. És persze, hogy később rátaláltam, hogy egy kislány tényleg megfulladt ott a tóban.
8. A képzeletbeli barát
Amikor a lányom hároméves volt, akkor volt egy képzeletbeli barátja, Kelly, aki a szekrényben élt. Kelly szeretett a kicsi hintaszékben ülni, amíg a lányom aludt. Azonban két évvel később a feleségem és én néztük az új Amityville horrort, mire a lányunk a fekete szemű kislányra mutatott. Így szólt: “Pont úgy néz ki, mint Kelly!” “Kelly kicsoda?” “Tudjátok, a halott lány, aki a szekrényemben élt.”
9. Nincs arca
A fiam háromévesen folyamatosan mesélt egy félelmetes férfiról, aki apa és anya szobájában lakik. Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem, hogy néz ki, mire a fiam azt válaszolta, hogy “Ó, neki nincs arca.”
10. Ugyanolyan voltam
Az unokaöcsém két és fél évesen beszélgetett egy férfivel, akit csak ő látott a házamban és egy idős nővel a nagyszüleim házában. Édesanyám elmondta, hogy én is ugyanígy viselkedtem gyerekkoromban, és sokáig játszottam a nagyapámmal halála után.
Forrás: GhostDiaries

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.