Emberáldozat Samain-kor

Már sokfelé mászkáltunk Halloween témájában, és már említettünk pár dolgot ezzel az őszi-téli ünnepkörrel kapcsolatban. Beszéltünk arról, hogy ilyenkor kell kiengesztelni a mindenféle másvilági lényeket a kelta népek hagyománya szerint, és jól is tették, ha tettek felajánlást, hiszen, ha nem így történt, akkor könnyedén szembesülhettek azzal, hogy olyan érték tűnik el megmagyarázhatatlan és rejtélyes körülmények között, amit éppen nem szívesen adtak volna másoknak. Előfordult olyan is, hogy nem tárgyakat vittek el a tündérek, hanem hozzátartozókat, családtagokat, hogy azok aztán később, akár évszázadok múlva térjenek haza, zavartan, hogy megváltozott a világ.
 
Egyes források tudni vélik, hogy nemcsak a kelták tették meg tél elején a felajánlásaikat a szellemeknek, hanem a hideg északon ilyenkor került sor a történetírók szerint szűk családi körben bemutatott álfblótra, bár az ünnep bensőséges jellege miatt, senki nem írta le az ünnep menetét, illetve pontos időpontját.
 
Ha már áldozatoknál tartunk, akkor szívesen gondolunk a múlt ködébe burkolózó eseményekre úgy, mintha akkor a hívő népek étel- és egyébáldozatok mellett emberi élettel is megtisztelték volna isteneiket. Ez a fajta feltevés oly gyakori, hogy nehezen tudunk mellette szó nélkül elmenni.
 
Nemcsak, hogy az ősi gyökereket mutattuk be már, hanem azt is, hogy mi nem tartozik ehhez a többek között a tél elejét köszöntő ünnephez. Egy cikkünkben már közepesen hosszasan értekeztünk arról, hogy Samain sötét isteni alakja mennyire inkább a későbbiekben kitalált propaganda része, mintsem valódi istenség a kelta, vagy bármilyen más panteonban.
 
Az emberáldozat azonban a római történetírók szerint igencsak jelen volt a kelta népek szokásrendszerében, így nem csodálkozhatunk azon, ha az óír naptár legnagyobb és legszentebb ünnepén is emberi életeket ajánlottak fel isteneiknek. Természetesen ezt is római történetírók leírásából tudjuk, aminél jobb, ha figyelembe vesszük, hogy Rómával szemben álló népekről tudósítanak ezek az írások. Az elfogulatlanság pedig akkoriban sem volt követelmény az ellenféllel szemben, viszont más forrásunk aligha van, így kénytelenek vagyunk elfogadni a történetírók szavát.
 
Lucanus szerint Galliában és Britanniában egy Teutates nevű istent tiszteltek, akit évenkénti emberáldozattal lehetett kiengesztelni. Neve sokszor felmerül, de pontos szerepéről alig tudunk valamit, azt mindenesetre Lucanus leírta, hogy azért, hogy az istenség kedvébe járjanak, a törzsek tagjai, szakrális vezetői vízbe fojtottak embereket. Caesar említést sem tesz Teutates nevű istenről, ő azt írta, hogy Samain idején a gallok Dis Pater (Pluto alvilágisten) helyi megnyilvánulását tisztelték ilyenkor. Megint más szerzők hátborzongató gyilkosságokról és ünnepekről tudósítanak, ám lehetséges, hogy ezek annyira az élénk képzelet megnyilvánulásai, mint a Samain nevű kitalált, és roppant gonosz isteni lény.    
 
Forrás:
Arthur Cotterell: Mitológiai enciklopédia,
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák
 
Képek forrása:
Tumblr 
írta: Sereg Gitta

 

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: