Dér Adrienn – Az éjjeli vendég

Egy újabb novellát hoztunk nektek a héten Dér Adrienn tollából. Ne felejtsétek, hogy folyamatos várjuk a novelláitokat, hogy megoszthassuk a rémisztő történeteiteket olvasóinkkal! Hogyha nem vagytok jók a kitalált történetekben, de valami félelmeteset tapasztaltatok, akkor is szívesen fogadjuk az írásokat! Ide kattintva elolvashatjátok a részleteket!

Az éjjeli vendég


Az egész egy kopogással kezdődött, és ropogással ért véget.
Nyúlánk, sovány alak ült a szobában, háttal az ablaknak. Töltőtollával betűket karcolt a mahagóni asztalon fekvő papírlapra. A tintavonal úgy húzódott egyre hosszabban, mint ahogy a kígyó mászik elő a hófehérre meszelt fal mögül. Vérvörös, hússzaggató jelenet elevenedett meg a sötét tinta nyomán, az író elméjének szüleménye.
Az ablakon váratlanul kopogás hallatszott. Vézna, csontos ujj ütötte ujjpercét az üvegnek. Majd csend. Ezután a kopogás ismételten felhangzott, most már egyre hevesebb pattogással jelezte szándékát.
Az író hátrafordította a fejét. A sötétbe borult ablakról alakja úgy tükröződött vissza, mintha egy fekete vizű tóba pillantana. Villámlott. A fekete víztükör egy pillanatra fehér, csontvázszerű arcot mutatott, majd ismét a vézna arc jelent meg. Az író nyelt egyet. Biztosan csak a képzelete játszik vele. Egy ideig még kifelé nézett, majd visszafordult a papírhoz, és folytatta az írást.
Az ajtó felől ekkor csattanás hangzott. Az író megdermedt, de csak a macska mászott be a szobába a vastag falapba vágott átjáróján. A kis lengőajtó nyikorogva lengedezett. A vörhenyes állat a gazdája ölébe ugrott, és reszelősen dorombolni kezdett, karmait pedig élesen a férfi combjába mélyesztette. Az író végigsimított a rőt bundán, majd tovább rótta a betűket.


A töltőtoll hegye kaparta a papírt – rosszul tartotta a kényes eszközt. Ugyanekkor ismét felhangzott a kopogás, majd fülsértő karistolásra váltott, mint amikor a csínytevő diák végighúzza a körmét az iskolai táblán. Az író hátán borzongás futott végig, talán még mindig a macska által behozott jeges levegőtől, vagy a félelemtől, hogy bárki van is odakinn, nem adja fel. Egy ideig mozdulatlanná merevedve ült, tekintetét a szemben lévő falon függeszkedő őszi tájképre szegezte, és lélegzetét visszafojtva hallgatózott. Az óra másodpercmutatója egyenletesen ugrált át egyik vonalról a másikra, de ezen kívül vészjósló csend honolt körülötte. Ez a ketyegő némaság azonban megnyugtatta az írót, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
A nyugalmat a vízforraló éles visítása hasította ketté. A macska leugrott a kényelmes ölből a deszkapadlóra. Az író a konyhába ment, majd egy csésze gőzölgő teával tért vissza. A felszálló gőz kísérteties fátyolba vonta az arcát. Ujját megégette a felhevült porcelán, kapkodva tette az asztalra.
Ismét kopogtatás.
Szíve egyre erősebb és gyorsabb dobbanásokkal jelezte, hogy szabadulni szeretne mellkasából, mielőtt még túl késő lenne. Már a torkában érezte a dübörgést, melyet egyetlen nyeléssel próbált visszaszorítani. Az ablakhoz sétált. Tenyerét a szeme fölé helyezte, hunyorogva kikémlelt az ablakon. Csak a hideg sötétség nézett vissza rá. A szél fütyülve rohant végig az ablak előtt, hogy utána megforduljon, és újra átsuhanjon. A göcsörtös ujj ismét megzörgette az üveget. Az író hátrahőkölt.
Óvatosan visszalépett, ráhelyezte remegő kezét az ablak fémfogantyújára, és lefelé fordította azt. A kar csikorogva kanyarodott a párkány felé.
Ismét nyelt egyet, de a torkában lévő gombóc kitartóan kapaszkodott.
Felrántotta az ablakot.
A türelmetlen ujj csaknem végigszántott az orrán, ahogy elúszott előtte. Csupán az ablak előtt álló kőrisfa egyik kinyúló ága volt.
Abban a pillanatban egy száraz falevél szállt be a szobába. Az író mosolyogva megcsóválta a fejét.
Vörhenyes macskája azonnal rávetette magát a száraz levélre, és élvezettel rágcsálni kezdte. A levél ropogva adta meg magát végzetének.
Az egész egy kopogással kezdődött, és ropogással ért véget.

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: