A skalpolás eredete

A skalpolás szóról nagyon sokan egyből az indiánokra gondolnak, de az európaiaktól vették át ezt  a szokást,  a spanyol hódítóktól. A hódítók kezdetben, nem akarták az egész indián lakosságot kiirtani, “csak” a férfiak jobb kezét vágták le, hogy ne tudjanak harcolni tovább. Az eljárással nem érték el a spanyolok a kellő hatást, mert a fegyvert átvették másik kezükbe, és tovább védték otthonaikat. A meghalt harcosoktól a gyerekek és az asszonyok vették át a kardot, és ők harcoltak.

A hadvezéreknek váltaniuk kellett a taktikájukon, és vérdíjat tűztek ki mindenkire. Egy levágott férfinak a feje három aranyat ért, nőnek kettőt, gyereknek meg egyet. Az oszló tetemek miatt hatalmas  járványok törtek ki, amivel a saját katonáikat is veszélyeztették, ezért megelégedtek a fejbőrrel. Ekkor vette kezdetét a fejbőr lenyúzása, a skalpolás.

Az indiánok számára a test megcsonkítása a legnagyobb bűnök közé tartozott, mert akinek levágták az egyik karját, akkor úgy kerül át a túlvilágra. Amelyik indián valamilyen baleset során elvesztette egyik testrészét, és úgy hunyt el, akkor az egész törzs imádkozott érte, hogy a túlvilágon teljes legyen a teste. Az idők folyamán a fehér emberek módszerével harcoltak ellenük, de akadtak olyan törzsek is, akik még sosem hallottak róla.