A pooka (ír mitológia)

Egy évesek lettünk, de senki idejét nem fogjuk rabolni azzal, hogy felsoroljuk, mi mindent csináltunk ebben az évben: némi ízelítő azonban sosem árt (novellapályázatunk volt, írtatok nekünk megtörtént eseteket, amiket persze továbbra is szívesen várunk, inspirációt nyújtottak cikkeink írásokhoz, és tematikus hónapjaink is voltak). Bizonyára sok érdekességet olvastatok nálunk, és fogtok is olvasni.
Biztos észrevettétek, hogy az elmúlt egy hónapot Gabi egymagában vitte végig, ezért hatalmas köszönet jár neki, hogy tartotta a frontot, amíg én vizsgáztam (még van egy, de azért visszatérek).
Mai cikkünk kivételesen nem zombis lesz, bár még róluk szól ez a május. Mai alkalommal egy érdekes tündérről írunk, akit semmiképpen sem lehet bájos kis tündérkének nevezni. A pooka, írül puca, egy különös lény, amely a kelta mitológia egyik teremtménye. Ír tündérmesék gyakori szereplője, de felbukkan a walesi, a cornwalli, és többek között még a skót mitológiában is.
Számunkra sem teljesen ismeretlen alak, hiszen rá hasonlít Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának Puckja, aki varázslattal dolgozik, és előszeretettel keseríti meg a szereplők életét, és olykor, ha kedve tartja, éppenséggel még segíteni is hajlandó (bár ebben ritkán van köszönet).
Milyen is a mitológia pookája? Először is alakváltó: bármilyen alakot fel tud ölteni, amihez éppen a kedve tartja. Lehet sólyom, de megjelenhet bakkecskeként, szamárként, macskaként, de változhat kutyává és fiatal férfivá. Esetenként rendkívül vonzó fiatal nő alakját is magára öltheti. Aligha tekinthetjük jóindulatú lénynek, hiába fordulhatunk a segítségéért. Fortélyos, ravasz, néha szerepe meglehetősen baljós: a végzet előidézője. Ha kell, megtéveszt, csal és hazudik. Archetípusa a bajkeverő, a cselszövő (természete miatt hasonlatos a skandináv mitológia Loki istenéhez, de hasonló alak (Anansi) felbukkan egyes afrikai vagy indián mítoszokban is.
 
Pookát néha még magával az ördöggel is azonosítják, fekete színű állatként jelenik meg, a szeme viszont vörös vagy arany. Hatalma van, egyaránt képes alkotni és rombolni. Képes beszélni az emberek nyelvét, és olykor próféciákkal lepi meg hallgatóságát. Egyes feltételezések szerint a pooka alakjából ered a húsvéti nyuszi is.
A pooka olykor ló alakban jelenik meg, ilyenkor szívesen visz a hátán embereket, no, nem bájos sétalovaglásra, hanem részegeket visz vad vágtára éjjel, és a hajnali szürkületben lerázza őket a hátáról. A rengeteg alkohol, illetve a pooka varázslatának hatására ezek az emberek aztán képtelenek visszaemlékezni arra, hogy mi történt velük.
Egyetlen ember lovagolta meg és győzte le a pookát a legendák szerint. Az illető egy király volt, az ír O’Brien dinasztia megalapítója. Miután a lény megadta magát, megeskette, hogy nem bántja a keresztényeket, és rongálja tulajdonukat. A pooka ugyan belement az alkuba, de az idő múlásával elfelejtette esküjét, és visszatért kedves tevékenységéhez (ez nem meglepő, hiszen azért a pookánál vannak megbízhatóbb lények is).
Ha esetleg az olvasó úgy gondolná, hogy újabb poros mítosz a régmúltból, annak javasoljuk, hogy olvassa el ezt a történetet:
Egy férfi t a háza előtt megállított egy elegánsan öltözött úr, és elmondta, hogy régről ismerik egymást, majd a család anyagi helyzetéről beszélt, olyasmiről, amiről nem tudhatott senki. Ráadásul három generációra visszamenőleg. Elmondta Denis O’Rourke-nak, hogy a családja, hogy veszített, majd jutott pénzhez újra és újra. Aztán igencsak aggasztó dologgal állt elő: figyelmeztette O’Rourke-ot, hogy családja pénzügyei nemcsak az örökségtől, hanem az ország gazdasági helyzetétől is függenek. A következő pár évben a névtelen férfi figyelmeztetése valóra vált: O’Rourke végignézte az állam gazdasági hanyatlását, és ezzel együtt családja veszteségeivel is szembesült.
O’Rourke pookára gyanakodott, de már későn. A pooka egyik fő jellemzője ugyanis az, hogy amikor a katasztrófa bekövetkezik, ő már rég nem tartózkodik a helyszínen.
(A történet 2011-ből származik.)
 
 Forrás: irelandofthewelcomes
Képek: Tumblr
Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.