A pooka (ír mitológia)

Mai cikkünk kivételesen nem zombis lesz, bár még róluk szól ez a május. Mai alkalommal egy érdekes tündérről írunk, akit semmiképpen sem lehet bájos kis tündérkének nevezni. A pooka, írül puca, egy különös lény, amely a kelta mitológia egyik teremtménye. Ír tündérmesék gyakori szereplője, de felbukkan a walesi, a cornwalli, és többek között még a skót mitológiában is.
Számunkra sem teljesen ismeretlen alak, hiszen rá hasonlít Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának Puckja, aki varázslattal dolgozik, és előszeretettel keseríti meg a szereplők életét, és olykor, ha kedve tartja, éppenséggel még segíteni is hajlandó (bár ebben ritkán van köszönet).
Milyen is a mitológia pookája? Először is alakváltó: bármilyen alakot fel tud ölteni, amihez éppen a kedve tartja. Lehet sólyom, de megjelenhet bakkecskeként, szamárként, macskaként, de változhat kutyává és fiatal férfivá. Esetenként rendkívül vonzó fiatal nő alakját is magára öltheti. Aligha tekinthetjük jóindulatú lénynek, hiába fordulhatunk a segítségéért. Fortélyos, ravasz, néha szerepe meglehetősen baljós: a végzet előidézője. Ha kell, megtéveszt, csal és hazudik. Archetípusa a bajkeverő, a cselszövő (természete miatt hasonlatos a skandináv mitológia Loki istenéhez, de hasonló alak (Anansi) felbukkan egyes afrikai vagy indián mítoszokban is.
 
Pookát néha még magával az ördöggel is azonosítják, fekete színű állatként jelenik meg, a szeme viszont vörös vagy arany. Hatalma van, egyaránt képes alkotni és rombolni. Képes beszélni az emberek nyelvét, és olykor próféciákkal lepi meg hallgatóságát. Egyes feltételezések szerint a pooka alakjából ered a húsvéti nyuszi is.
A pooka olykor ló alakban jelenik meg, ilyenkor szívesen visz a hátán embereket, no, nem bájos sétalovaglásra, hanem részegeket visz vad vágtára éjjel, és a hajnali szürkületben lerázza őket a hátáról. A rengeteg alkohol, illetve a pooka varázslatának hatására ezek az emberek aztán képtelenek visszaemlékezni arra, hogy mi történt velük.
Egyetlen ember lovagolta meg és győzte le a pookát a legendák szerint. Az illető egy király volt, az ír O’Brien dinasztia megalapítója. Miután a lény megadta magát, megeskette, hogy nem bántja a keresztényeket, és rongálja tulajdonukat. A pooka ugyan belement az alkuba, de az idő múlásával elfelejtette esküjét, és visszatért kedves tevékenységéhez (ez nem meglepő, hiszen azért a pookánál vannak megbízhatóbb lények is).
Ha esetleg az olvasó úgy gondolná, hogy újabb poros mítosz a régmúltból, annak javasoljuk, hogy olvassa el ezt a történetet:
Egy férfi t a háza előtt megállított egy elegánsan öltözött úr, és elmondta, hogy régről ismerik egymást, majd a család anyagi helyzetéről beszélt, olyasmiről, amiről nem tudhatott senki. Ráadásul három generációra visszamenőleg. Elmondta Denis O’Rourke-nak, hogy a családja, hogy veszített, majd jutott pénzhez újra és újra. Aztán igencsak aggasztó dologgal állt elő: figyelmeztette O’Rourke-ot, hogy családja pénzügyei nemcsak az örökségtől, hanem az ország gazdasági helyzetétől is függenek. A következő pár évben a névtelen férfi figyelmeztetése valóra vált: O’Rourke végignézte az állam gazdasági hanyatlását, és ezzel együtt családja veszteségeivel is szembesült.
O’Rourke pookára gyanakodott, de már későn. A pooka egyik fő jellemzője ugyanis az, hogy amikor a katasztrófa bekövetkezik, ő már rég nem tartózkodik a helyszínen.
(A történet 2011-ből származik.)
 
 Forrás: irelandofthewelcomes
Képek: Tumblr

Gitta Sereg

Mindig érdekelt, hogy mit tudunk megosztani egymással, talán ezért is írok. Hobbijaim: a kreatív írás és a mitológia, meg a főzés-sütés. Itt az előbbi kettővel ismerkedhettek meg.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: