A madárijesztő félelmetes eredete

Évszázadok óta találhatunk madárijesztőket a nagy mezőkön a világ minden táján. Egyetlen célt szolgálnak: hogy elriasszák a madarakat a területről, amelyek megdézsmálnák a termést, esetleg az elültetett magukat. Szalmabábnak is hívják őket, hiszen általában szalmából készülnek, amelyre nadrágot és inget raknak. A legtöbb esetben magas rúdon ülnek, a szél belekap ruhájukba, így úgy fest, mintha élnének. Általában még nagy kalapjuk is van, így teljes mértékben emberekre hasonlítanak. 

A madarak számára teljesen emberinek tűnnek. Az embereknek pedig igencsak félelmetesek. Azonban senki sem tudja, hogy ki alkotta meg az első madárijesztőt, pedig a történet már magában is elég borzongató.
Az ókori Egyiptomban hálót feszítettek ki a földek fölé, hogy megvédjék a termést a madaraktól. A dupla hálóban rengeteg madár lelte a halálát, amelyeket később elfogyasztottak.
Azonban egyszer sokkal kevesebb gabona termett, mint azt várták. Az egyiptomiak megrémültek, hogy magukra haragították az isteneket. A spekuláció végül oda vezetett, hogy a fürjeket kell megvédeniük, hiszen abban az évszakban nagyon sok fürj esett csapdába, amelyeket megettek. Innentől kezdve a madár védett lett, aki vadászta és megette őket, arra halál várt.

Az egyiptomiak így úgy módszert kerestek, hogy kedvesebbek legyenek a madarakkal. Tucatnyi emberszerű madárijesztőt helyeztek ki az ültetvényekre. Ezután évekig csodásan nőtt a gabona. Azonban egy nap egy egyiptomi gazdász felfedezte az igazságot a madárijesztők mögött. Az erős szél lefújta a papiruszt az egyik madárijesztő arcáról, és kiderült, hogy igazi embert rejt. A gazda felismerte az egyik falubeli arcát, aki az éhező családjának vadászott ételt, és kivégezték tettéért.

A munkás végignézett a mezőn: tucatnyi madárijesztő nézett vissza rá. A térdeire esett és imádkozni kezdett az isteneknek, hogy kímélje meg ezen emberek lelkét.

forrás: GhostDiaries