A legfélelmetesebb internetes legendák V.

Ma újabb internetes legendával jelentkezünk nektek, amelyben egy ötéves kisfiú félelmetes képzeletbeli barátját ismerhetjük meg.

laughing_jack_2_by_riku_love-d6yr2ehEgy szép nyári napon történt, amikor ötéves fiam, James odakint játszott a hátsó kertben. James mindig csendes fiú volt, szeretett egyedül játszani, nem volt olyan sok barátja, de mindig vad fantáziával rendelkezett. Éppen a konyhában etettem a kutyánkat, Fidót, amikor meghallottam, hogy James valakivel beszélget a kertben. Nem voltam benne biztos, hogy kivel. Mivel egyedülálló anya vagyok, ezért nehéz folyamatosan szemmel tartanom a fiamat, de akkor úgy döntöttem, hogy kimegyek, és megnézem.

Amikor kiértem, akkor egy kicsit összezavarodtam, hiszen egyedül James volt odakint. Ez azért volt félelmetes, mert meg mertem volna esküdni, hogy valaki másnak a hangját is hallottam. 
– James, ideje bejönni! – szóltam neki. Bejött, és leült az asztalhoz, éppen közeledett az ebédidő, ezért készítettem neki egy pulykás szendvicset.
– Kihez beszéltél odakint? – kérdeztem, mire James felnézett rám. 
– Csak egy új baráttal játszottam. 
Tejet öntöttem neki, és jó anyaként tovább folytattam a beszélgetést. 
– Van az új barátodnak neve? Miért nem hívod, hogy ebédeljen velünk? 
James egy pillanatra hosszabban rám nézett.
– Nevető Jack a neve. 
– Fura név. Hogyan néz ki az új barátod? – kérdeztem zavartan. 
– Bohóc. Hosszú haja van és tölcsérszerű orra. Hosszú kezei, buggyos nadrágja és mindig mosolyog. 
Rájöttem, hogy a fiam egy képzeletbeli barátról beszél, ami teljesen normális volt az ő korában, főleg így, hogy alig voltak barátai. 

Este az ágyba tettem a fiamat, adtam neki egy puszit és felkapcsolva hagytam az éjjeli fényt. Fáradt voltam, úgyhogy szinte azonnal én is lefeküdtem aludni. De borzalmas rémálmom volt.
Sötét volt. Valami furcsa vidámparkba kerültem. Féltem, az üres sátrak között rohangáltam, minden elhagyatott volt. Az egész hely félelmetesnek tűnt. Minden fekete volt és fehér, a plüssállatok lógtak a sátrak tetejéről. Úgy éreztem valaki figyel, de nem láttam senkit magam körül. Aztán zenét hallottam. Követni kezdtem a hangokat a cirkuszi sátorba, képtelen voltam megállítani a lábaimat. Teljes volt a sötétség, az egyetlen fény a sátor tetejéről világított. Énekeltem a különös dallamot, aminek hirtelen végeszakadt. A fények felvillantak, elvakítottak. Egy apró árnyék közeledett felém, amihez csatlakozott még egy, majd még egy. Hamarosan tucatnyian jöttek felém. Képtelen voltam megmozdulni, a lábam cserbenhagyott. Ahogy közelebb értem, megláttam, hogy mind gyerek voltak, de borzalmas eldeformálódtak. Sokaknak vágások, égések tarkítottak a testüket, másoknak testrészeik vagy a szemük hiányzott. Szét akartak tépni, csak a borzalmas nevetésüket hallottam, ahogy közeledtek felém. 

download

Másnap reggel izzadtságban fürödve ébredtem. Amikor felnéztem, megláttam párat James játékaiból az éjjeliszekrényemen. Felsóhajtottam, biztos voltam benne, hogy James korán kelt, és ő tette ide ezeket. Felvettem őket, és elindultam a fiam szobájába, aki viszont mélyen aludt. Felhúztam a vállam, és visszatettem a játékokat a helyükre, majd átmentem a nappaliba. Aztán reggelit készítettem. James is csendes volt, azt gondoltam, lehet ő is rosszul aludt, végül mégis rákérdeztem a játékokra:
– Drágám, te tetted anya éjjeliszekrényére a játékaidat? 
James lenézett, majd így felelt:
– Nevető Jack csinálta.
– Akkor mondd meg Jacknek, hogy máskor a te szobádban pakoljon. 
James csak bólintott, és befejezte a reggelijét, majd kiment a kertbe játszani. Én visszamentem a nappaliba, és valószínűleg rövid időre elaludhattam. Aggódtam, hogy nem néztem rá a fiamra két órán keresztül. Kiléptem a hátsó kertbe, de James nem volt ott. Hangosan üvölteni kezdtem a nevét, majd hallottam egy furcsa nevetést az első kertből. Azonnal megkerültem a házat: James ott ült a járdán. Hangosan felsóhajtottam, és felé sétáltam. 
-James, hányszor mondtam, hogy maradj a hátsó k….mit eszel?
James felnézett rám, majd felém nyújtott egy csomó cukorkát mindenféle színben. Ideges lettem:
-James, ki adta neked a cukorkát? – nem válaszolt, mire idegesebb lettem. – James! Mondd meg, hogy ki adta neked a cukrot. 
– Nevető Jacktől kaptam. 
– James, hallottam már eleget erről. Ő nem igazi! Tudnom kell, ki adta neked a cukrot!
James elsírta magát.
-Anya, tényleg nevető Jack adta a cukrot. 
James sohasem hazudott nekem ezelőtt. Megkértem, hogy köpje ki a cukrot, és a többit dobja el. Reméltem, hogy csak túlreagálom, és csupán a kedves szomszédaink lepték meg az édességgel. Elhatároztam, hogy jobban figyelek rá ezentúl.

Aznap is korán feküdtem le aludni. Később hangos csattogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Kiugrottam az ágyból, és lesiettem a lépcsőn. Odalent borzalmas látvány fogadott: minden konyhai tárgy a földön hevert, a kutyánkat pedig a csillárra akasztották. Felvágták a hasát, és cukorral tömték tele. Pont azzal, amit James evett délelőtt. Felsikoltottam, majd zajokat hallottam James szobájából is. Kést ragadtam a fiókból, és felrohantam a lépcsőn. Beléptem a szobába, és felkapcsoltam a villanyt: mindent felborítottak a szobában. A kisfiam az ágyán ülve sírt, remegett a félelemtől. Felkaptam a gyerekemet és azonnal a szomszédba rohantam. Szerencsére Lindáék még ébren voltak. Azonnal felhívtam a rendőrséget, akik nem sokkal később megérkeztek. Nem találtak semmit csak a két felforgatott szobát és a halott kutyát. A rendőr szerint valaki betörhetett a házba, és gyorsan eliszkolt. De tudtam, hogy ez nem lehet igaz. Minden ajtó be volt zárva, semmilyen ablak nem volt nyitva.

enhanced-16307-1452204913-1
A következő nap James odabent maradt. Folyamatosan figyeltem, merre megy. Bementem a garázsba és megkerestem a régi bébimonitorát, és felállítottam a szobába. A legnagyobb késsel őriztem az álmát.
Az éjszaka hamarosan eljött. James rettegett, de megígértem neki, hogy vigyázok rá.
Olyan sokáig maradtam ébren, ameddig csak tudtam, de később mégis elpilledtem. Később halk nyögést hallottam a monitorról. Aztán meghallottam a nevetést az álmomból. Azonnal átfutottam James szobájába, és feltéptem az ajtót. A villany nem kapcsolt fel. Egy lépést tettem, és azonnal meleg folyadékot éreztem a lábamnál. Hirtelen felkapcsolt James éjjeli lámpája.
James testét a falra szögezték. A mellkasát felvágták, szervei kilátszottak. A szemét és a nyelvét kivágták. Újra hallottam a nyögést: James még életben volt. Felé rohantam, majd a padlóra hánytam. Meghallottam újra a furcsa zajokat a hátam mögül. Megfordultam, amikor megláttam Nevető Jacket. Félelmetesen fehér bőre és sötét fekete haja volt, szemét fekete karikák szegélyezték. Borzalmas mosolya megmutatta éles fogait. Bohócszerű öltözetet viselt, a teste groteszknek tűnt, a karjai túlméretezetten hosszan lógtak le, mintha rongybaba lenne. Hangosan felnevetett, majd James felé közeledett. Leszúrtam a késemmel, de az nem érintette őt, áthaladt rajta, így egyenesen fiam szívébe szúrtam az eszközt. 
Meghallottam a rendőrség szirénáját. A hatóságok a kést szorítva találtak rám, és gyorsan el is ítéltek a bíróságon. Börtönbe kerültem, egész jó itt, de a zenét azóta is hallom a fejemben. 

forrás: CreepyPastaWiki

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: