Walpurgis éjjele – egy másik halloween

Tudtátok, hogy nem halloween az egyetlen éjjel, ahol a természetfeletti átveszi a hatalmat? Ezen az éjjelen is csontig hatoló hideg bújik be a ruhánk alá, élénk hol ragyog a csupasz fák felett. Ráadásul ezt a napot nem októberben ünneplik, hanem április 30-án, és Walpurgis éjjelnek nevezik.

A halloweenhez hasonlóan Walpurgis is ősi, pogány gyökerekből táplálkozik. A vikingek azért ünnepelték, hogy ezzel elérkezzen a jó idő és termékeny legyen a talaj. Hatalmas tábortüzeket gyújtottak, hogy elűzzék a gonosz lelkeket.
De a név “Walpurgis” tejesen más eredetről árulkodik. A nyolcadik században egy Valborg nevű nő (más elmondások szerint a név lehet Walpurgis, Wealdburg és Valderburger is) egy katolikus rendházat alapított Németországban Wurtemburg városában. Később ő maga is apáca lett, és sokat beszélt a boszorkányság és a varázslatok ellen. 779. május elsején szentté is avatták. Mivel a szentté avatásának évfordulója egybe esett a pogány ünnepel, így simult bele a pogány-katolikus szokásokba, és így vált Walpurgis éjjelévé.

Érdekesség, hogy az áprilisi éjjelhez is halloweenhez hasonló tradíciók kapcsolódnak. A legenda szerint ezen az éjjelen van a boszorkányoknak az utolsó esélyük, hogy bajt csináljanak, mielőtt a tavasz felébreszti a földet.

A boszorkányok elijesztésére gyújtottak tüzeket, szenteltvizet locsoltak szét, és talizmánokkal vették körbe az otthonokat. Emellett zajokkal tartottak távol a gonoszt, ezért csengettek, doboltak, sőt fegyvereket is elsütöttek.

A Walpurgishoz még néha csokigyűjtési szokás is kapcsolódik, főleg Németországban, amikor is a gyerekek csínyeket követnek el a szomszédságban, sőt Németország némely részén a kislányok boszorkányoknak öltöznek ezen a napon. Finnországban az ünnepet Vappunak nevezik, ilyenkor a finnek ordítozva futnak végig az utcán, miközben maszkot viselnek. Emellett még madárijesztők is feltűnnek, életnagyságú szalmabábokat égetnek el rituálisan ilyenkor, hogy elűzzék a balszerencsét.