Szenzoros deprivációs élmények
Hallottatok már a szenzoros deprivációról? A lényege az, hogy minden egyes érzékünket letompítják egy erre kialakított szerkezetben, így sem hangok, sem illatok, sem tapintási érzékek nem érnek bennünket, az érzékszerveinket mintegy kikapcsolják.
1953-ban John C. Lilly kezdett el kísérletezni a szenzoros deprivációval, amelyet fokozottan felügyelt az Egyesült Államok egészségügyi felügyelete. A pszichológus célja az volt, hogy megtalálja az emberi agy relaxációjának egy magasabb formáját, így találta fel a szenzoros deprivációs tartályt. Azonban az eredmények szöges ellentétben lettek az elvárttal, ugyanis az ingermegvonás növelte az agy aktivitását, amely hallucinációhoz hasonló élményekhez vezetett.
John Balquist manapság is foglalkozik ezzel az élménnyel, hiszen a tartály képes az embereket hasonló állapotba juttatni, mint a drogok. Balquist szerint a kreativitással is összefügg a megvonás, hiszen az élmény után azonnal több dalt is írt. Elmondása szerint a stressz és a szorongás leküzdésében is nagyszerű eredményeket hozhat a tartály, emellett a krónikus fájdalomra is megoldást hoz. De Balquist beszámolt érdekes élményekről is, amelyek éjjel érték, amikor már több órája a tartályban lebegett. A másik tartályban fura, huhogó hangot hallott, mire kiderült, hogy egy másik résztvevő úgy érezte, hogy a bálnákkal úszik, és azoknak a hívására válaszolt. Ilyen és ehhez hasonló hallucinációkat érnek át az emberek az ingermegvonás következtében.
forrás: BlumHouse
