Miért lassul le az idő, hogyha félünk?

Mostanság jelent meg egy könyv, amelyet Claudia Hammond alkotott. Az írónő Time Wraped: Unlocking the Mysteries of Time Perception című könyvében próbálja felfedezni az idő kérdéseit. A pszichológusok és neurológusok rengeteget dolgoznak azon, hogy megfejtsék az időérzékelésünket. Miért is van az, hogy a vakáción csak úgy repül az idő, de egy unalmas tanórán csak vánszorog? Az írónő ezt mentális időnek nevezi. Elképesztő, de mi emberek szinte teljesen képesek vagyunk átformálni az időt.

Az idő lehet az ellenségünk és a barátunk is. Az időérzékelésünk sokkal fontosabb, mint gondoltuk volna, hiszen a mentális realitásunk része lehet. Fontos, hogyan is érzékeljük az időt. Kérdés, hogy a jelenben vagyunk-e, amikor elszalad mellettünk az idő? Érdekes módon, amikor elkap bennünket a halálfélelem, akkor az idő egyszerre lelassul. Sok esetben ezek a szituációk nem is veszélyesek az életünkre. Erre is készültek kísérletek. Pókfóbiások ezerszer hosszabbnak érzékelték a pókokkal töltött időt, mint azok az emberek, akik nem féltek tőle. 

Ahogy öregszünk ráadásul rövidebbnek tűnnek az évek. Amikor nyolc éves vagy, akkor teljesen máshogy viszonyulsz az időhöz, mint negyven évesen. Sokszor, ha visszagondolunk az eseményekre, akkor sokkal lassabbnak tűnnek, mint amilyenek ténylegesen voltak. 
Az agyunk képes monitorozni az időt, de nem pontosan. Állítólag minél öregebbek leszünk annál erősebb a nosztalgiánk bizonyos dolgok iránt, egyre több dologra emlékszünk a későbbiekben. 
Érdekes módon a nyaralásokat is teljesen másként érzékeljük, mivel új dolgokat tapasztalunk. Az idő felett sohasem lesz igazi irányításunk, de hatalmas hatással van az életünkre.