Híres mesék, amelyek félelmetes igaz történeteken alapulnak
Szeretnétek tudni, hogy a leghíresebb tündérmesék sztorija mögött milyen valóságos esemény áll? Most ilyeneket fogunk veletek megosztani!
Kékszakáll
Lehetséges, hogy ti is azok közé tartoztok, akiket traumatizált a Kékszakáll története gyerekkorotokban. Én sose tudtam szabadulni a látványtól, amikor a fiatal feleség benyit a szobába, és meglátja a többi nő holttestét (pedig később bizony horrorrajongó lettem). A híres tündérmese két valóéletben is élt szereplőből táplálkozott. Az egyikük Brenton uralkodója, Conomor, akit korábban figyelmeztettek, hogy az egyik fia meg fogja gyilkolni. Ennek eredményeképp legyilkoltatta az összes terhes feleségét, azonban az utolsót, Tryphine-t figyelmeztették a szellemek a borzalomra. A nő elmenekül, de Conomor megtalálja őt, és lefejezteti. Csodával határos módon azonban egy szerzetes visszahozza az életbe, és amikor visszatérnek Conomor várába, a falak összeomlanak az uralkodó körül. A második történet. A második férfi egy 15. században élt nemesember volt, aki emellett sorozatgyilkosként tevékenykedett. Gilles de Rais gyerekeket gyilkolt meg, akinek a kékszakáll becenevet adták, mivel a lova kéknek tetszett a nappali világosságban.
Jancsi és Juliska
Jancsi és Juliska történetét mindenki ismeri. A történet a Nagy Éhínség idején játszódik 1315-ben. Rengeteg ember éhezett ebben az időszakban, épp emiatt nagyon sok barbár történet maradt fenn kannibalizmusról és ehhez hasonlókról. A helyzet annyira rémes volt, hogy pár család elhagyta a gyerekeit, hogy oldják meg maguk az élelmezésüket valahogy.
A mézeskalácsházas rész egy nagyon híres cukrász történetéből ered, akit Katharina Schraderinnek hívtak. A nő az 1600-as években vált legendássá a mézeskalácsairól, amit mindenki meg akart szerezni. Egy férfi cukrász annyira elképesztően meg akarta szerezni a receptet, hogy elterjesztette a nőről, hogy boszorkány. A nőt emiatt elkergették a városból. Még egy borzalmas adaléka a történetnek, hogy a szomszédok visszahozták őt, és elégették az egyik sütőjében.
A Hamupipőke eredeti történetében nincs semmi boldogságos vég. A történet középpontjában egy rabszolgalány áll az ókori Görögországban. A története egészen i.e. 500-ba kalauzol el bennünket. Rhodopis csodálatos szép fiatal, görög lány volt, azonban fiatal korában elvitték otthonából és rabszolgaságra kényszerítették. Rhodopis csodásan szép volt, így rengeteg férfi kinézte magának. A lányt épp ezért drága ajándékokkal árasztották el, az egyik egy pár aranycipő volt. Azonban a fáraó meglátta a különös cipellőt és a lányt, és magának akarta. A lány ugyan nem volt nemes, ennek ellenére elvette feleségül. A házasság azonban csak annyit jelentett, hogy a fáraó szexrabszolgájának kellett lennie további életében.
A szépség és a szörnyeteg
1537-ben egy fiatal tízéves fiút, Gonsalvust elvittek spanyolországi otthonából Franciaországba. Ott kellett szórakoztatnia a francia királyt. Miért is? Merthogy a fiúnak vérfarkas szindrómája volt, amely miatt egész testén szőr nőtt. A király odáig volt a kis szörnyetegért. Kitaníttatta, és nemesként nevelte, de amikor a király meghalt, a felesége rátalált. A férfi külseje ellenére a nő szerelmes lett belé. Közösen hét gyermekük lett, mindannyiuk hasonló problémával született, és negyven évig éltek együtt.
Aranyhaj
A csodálatos Rapunzel a harmadik században él. Túlzottan kontrolláló apja gazdag kereskedő volt, aki folyamatosan külföldre utazott. Egyetlen férfit sem talált megfelelőnek a lányához, épp emiatt a toronyba zárta lányát, amikor elutazott. A lány a keresztény vallás felé fordult, hogy átsegítse a magányán. Az imái olyan hangosak voltak, hogy az egész városban hallották. A keresztény imák azonban felbőszítették a népet, ezért a lánynak fel kellett adnia a vallását, majd a konzul azt követelte az apától, hogy adja fel vagyonát vagy fejeztesse le a lányát, ha nem hagyja el a kereszténységet. A lány visszautasította a kérést, az apa így inkább lefejeztette. Azonban az apát végül egy kósza villám ölte meg. A lányból pedig szent lett, Szent Barbara.
Hófehérke és a hét törpe
A történet egészen a 16. századba repít vissza bennünket Bavariába. Egy fiatal gazdag nőt áll a sztori középpontjában, pontosabban Margarete von Waldelk, akinek bátyja apró gyerekeket vett fel, hogy a szénbányájában dolgoztassa őket. A borzalmas körülmények miatt a gyerekek irtózatosan eldeformálódtak, épp ezért a helyiek törpéknek hívták őket. Ha ez még nem lenne elég, Margarete csodálatosan szép nő volt. A mostohája épp ezért gyűlölte, és nem akarta a közelében látni, ezért elküldte Brüsszelbe, hogy megszabaduljon tőle. Ott aztán Margarete viszonyba keveredett II. Fülöp spanyol herceggel, annak ellenére, hogy a spanyol király nem értett egyet a friggyel. Épp ezért megszervezte, hogy öljék meg a nőt, akit hamarosan megmérgeztek.
forrás: LearningMind.Com
,,Bavaria”!?
Annyira kár! Pedig jó cikknek indult, de ez nálam kiverte a biztosítékot.