Ahhoz képest, hogy szívem egyik csücskében mindenképp van helye az egyiptomi mitológiának, erről még túl keveset írtunk. Ebből a szempontból hiánypótlás lesz ez a cikk Básztetről.
Básztetet az ókori Egyiptomban macskafejjel ábrázolták, és amikor a legutóbb összefutottam vele, Neil Gaiman: Amerikai istenek című művében nyújtózkodott (meg még mást is csinált, de ez hadd legyen a könyv titka).
A legkorábbi időszakban oroszlánfejjel ábrázolták, majd i.e. I. évezredtől felhagytak az oroszlánalakkal, és helyébe került a macska. Básztet a termékenység, az élvezetek, az öröm, a zene és a tánc istennője. Tiszteletének székhelye görög nevén Bubasztiszban volt. Tiszteletéhez hozzátartozott, hogy az ókori egyiptomiak macskáikat hasonló végtisztességgel temették el, mint embertársaikat. Mumifikált, balzsamozott házikedvenceiket macskatemetőkben földelték el. A macskák szent állatnak számítottak Básztet révén, így komoly büntetést várt arra, aki megölt egy cicát.
Básztet (vagy más elnevezéssel: Bászt) védelme alatt nemcsak a cicák álltak, hanem egész Egyiptom, és természetesen a Két Föld mindenkori ura, a fáraó is. A Nappal is összefüggésbe hozták, ám később, a görögök inkább holdistennőként tekintettek rá.
Védelmező istennőként egyik elnevezése a „Nap szeme” vagy „Rá szeme”, amely arra utalt, hogy veszély és háború idején vérengző, bosszúálló istenként is van helye a panteonban.
Érdekesség, hogy a hellén befolyás hatására Básztet Ozirisz és Ízisz történetében is szerepet kapott. A két istenség lánya lett, ez valószínűleg az új hatások folytán alakulhatott ki, mivel ez egyáltalán nem szerepelt korábbi forrásokban.
Forrás: Encyclopedia Mythica
- Harper-sziget
- A Taman Shud eset