A nemzőképtelen teremtő – Frankenstein, vagy a modern Prométheusz kitekintés I. második rész

 „I WOULDN’T CARE IF THEY DID THINK I WAS CRAZY.”

Nem érdekelne, ha tényleg azt gondolnák rólam, őrült vagyok. – Frankenstein (1931)
A műben többször előfordul a magány mint jellemábrázoló eszköz. Mindegyik szereplő szenved a társtalanságtól: „Olyan embertársaságára vágyom, aki együtt tud érezni velem, akinek a szeme válaszolni tud a tekintetemre.” – jelöli ki már az előszóban Walton kapitány a mű főmotívumát. Walton – Frankenstein – a lény megriadnak a környezetük értetlenségétől, elutasításától, ezért is válhat a regény kulcsmozzanatává a lény kérése: szeretne egy Évát maga mellé, akivel Dél-Amerika őserdejében (Éden-metafora) visszavonultan élnének.
2. ábra | „Szeretem a holtat. Gyűlölöm az élőt.” (Frankenstein 1931)

A mű legnagyobb talánya azonban maga a teremtmény, ugyanis nincs konkrét bizonyíték arra, hogy létezik-e vagy sem. Amikor a lény reagál a külvilágra, kinyitja a szemét, a csúf kinézetétől megrettenő Frankenstein magára hagyja a szobában, ágynak esik és  delíriumos álmokat lát.
Az álomban Frankensteinhez közel álló nők halálát látjuk, Elizabeth – a szerelem tárgya – átalakul az édesanyja alakjává, a háttérben pedig a szörny áll. Az álom és a valóság összeolvad, innentől kezdve az olvasó aligha tudja eldönteni, hogy a lény valóban elszabadult, sohasem hagyta el azt a szobát vagy maga Frankenstein a szörnyeteg.

A történetben mindvégig bizonytalan a lény szála, egyedül csak az Északi-sarkon rekedt, fagyhalál szélén álló Walton kapitány látja, aki éppen olyan, mint Frankenstein. Frankenstein egész családját veszélybe sodorta azzal, hogy megteremtette a lényt, ahogy Walton kapitány sem törődik a legénysége sorsával, noha az álma teljesen értelmetlen: hiszen minden földrészt felfedeztek már, az ismeretlen abszolútuma – „az örök fény hona” – egyenlő Walton kapitány naivságával, nincs mit találnia az Északi-sarkon, ha csak nem a fordulópontját az életében, Frankenstein és a szörny történetét és annak tanulságát:

„A nyugalomban keresse boldogságát, kerülje a nagyravágyást, ha az látszólag mégoly ártatlan is, hogy kiváló eredményt érjen el a tudományban vagy a földrajzi fölfedezések terén.”
ÁLOM AZ ÁLOMBAN
Jogos lehet az olvasó kérdése: ha a lény létezése bizonytalan, mennyiben lehet Frankensteiné bizonyos? Walton kapitány valóban látja a démont és Frankensteint? Mivel a regénynek nincsen egy külső elbeszélője, gyakorlatilag a döntés teljesen az olvasón múlik. Az értelmezése annyira tág, amennyire a többszörösen keretes történet engedi: szívében a szörny vallomását öleli körbe Frankensteiné, majd a sort Walton húgához írott levelei zárják. Álom az álomban, történet a történetben.
Fölfoghatjuk úgy is, mint egy középpontból kiinduló láncmesét: a lény nem kapja meg a társat, akit teremtőjétől kér, Frankenstein és Elizabeth kapcsolata ambivalens, egyedül Walton kapitánynak van esélye a változásra, azonban a mű végén nem derül ki, hogy mi lett a sorsa, otthon, Angliában hogyan boldogul. Éppen olyan bizonytalan a mű zárlata, mint a mű egésze.

További érdekesség:
Ø  The Real Story of Frankenstein’s Monster
A BBC dokumentumfilmje az írónőről, illetve művének születésének körülményeiről.
https://www.youtube.com/watch?v=Nf4w8heMmKA
Kreditek:

A képek elérhetőségei sorrendben:
1. http://fuckingprettycats.tumblr.com/post/66464733752
2.
http://heaven-is-a-place-we-know.tumblr.com/post/89683876106

Kővári Bettina írása

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: