200. Könyvajánló: Kraken
A nagy halloweeni készülődésben majdnem teljesen megfeledkeztünk arról a cseppet sem elhanyagolható tényről, hogy elérkeztünk a Bizzarium Magazin kétszázadik bejegyzéséhez. Mindenképpen kellemes tapasztalataink vannak, és természetesen ez nem az utolsó bejegyzésünk volt. A korábbi hírünkben olvashattátok, hogy milyen terveink vannak novemberre (és akkor még nem tudjátok, hogy mit tervezünk decemberre, januárra… mindegy is sorolni tovább), amellett, hogy értesülhettetek arról, hogy a novellapályázatunk győzteseiből (az írásaikból) elkészült és letölthető formába került az e-könyv is.
A mostani cikk azonban nemcsak a szerkesztőség öntömjénezése, még akkor is, ha elsőre úgy tűnhet. De nem. Mai cikkünk egy újabb rovatot nyit meg, ahol könyvajánlókat olvashattok tőlünk. Reméljük, sikerül felkelteni az érdeklődéseteket.
China Miéville Kraken című regénye, nos, frissen került ki a kezemből, és hát, nagyon nehezen szedem össze a gondolataimat róla. Mert jó, a mitológiateremtése és világábrázolása igen egyedi, nem marad meg a hagyományos kultúrák beemelésénél, hanem bátran alakítja őket a kedve szerint, és ezzel egy olyan atmoszférát hoz létre, amitől levegőt is nehezen kapunk. Fordulatos és gyors, a történet vezetését leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy labirintusban rohanunk, és minden kanyarban a meglepetés erejétől hajtva fejelünk a falba, majd rohanunk tovább anélkül, hogy tudnánk, hogy valójában merre tartunk.
Mikor már azt hisszük, hogy megérkeztünk, végre fellélegezhetünk, újabb csavarral kerülnek hőseink még nagyobb pácba. A szövegezése nagyon modern, szlenges, mégse mesterkélt vagy túlzó. A szereplőktől olvasott legfurcsább kifejezések is értelmessé válhatnak. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol meg kell említeni a zseniális és élő fordítást, pedig nem volt könnyű dolga, a szerző minden ötletéhez új szót alkot, így ne csodálkozzunk, ha a szövegben megjelennek eddig nem létező kifejezések, vagy ismertek kapnak új jelentést.
Mikor már azt hisszük, hogy megérkeztünk, végre fellélegezhetünk, újabb csavarral kerülnek hőseink még nagyobb pácba. A szövegezése nagyon modern, szlenges, mégse mesterkélt vagy túlzó. A szereplőktől olvasott legfurcsább kifejezések is értelmessé válhatnak. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol meg kell említeni a zseniális és élő fordítást, pedig nem volt könnyű dolga, a szerző minden ötletéhez új szót alkot, így ne csodálkozzunk, ha a szövegben megjelennek eddig nem létező kifejezések, vagy ismertek kapnak új jelentést.
Hogy mi is ez a történet, ami a Bizzarium Magazin szerzőinek legalább egyikét teljesen magával ragadta annyira, hogy még a villamosról is elfelejtett leszállni?
A londoni Természettudományi Múzeumból ellopnak egy preparált óriáspolipot, ami mindenféleképpen igazán különös zsákmány, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a tartály eltűnése meglehetősen nehezen magyarázható a hétköznapi világ lehetőségeivel. A történtek magukkal sodorják Billy Harrow-t, aki az általa felfedezett bűneset előtt racionálisan és hűvös logikával gondolkodott, ám feltárul előtte az ősi múltra visszatekintő, mágikus London világa, ahol különböző szekták és bizarr figurák csapnak össze az egyre durvuló bandaháborúkban. Közben az egész világ felett Damoklész kardjaként lebeg a mindent elpusztító apokalipszis árnyéka, a kérdés csak az, hogy pontosan melyik világvége közelít?
A Krakent mindenkinek ajánljuk, aki szeretne a városi fantasy témájában valami igazán szokatlant olvasni.
írta: Sereg Gitta
