The Witch kritika
Sokan az idei év egyik legfélelmetesebb horrorfilmjének mondják a The Witch című filmet, amelyet februárban mutattak be az Egyesült Államokban. A napokban nekem is sikerült megnéznem a mozit, így megosztom veletek az élményt.
New Englandben járunk 1630-ban. A film középpontjában egy buzgón keresztény házaspár áll, William és Katherine, akik öt gyerekükkel költöznek el a vadon szélére, és teljes elszigeteltségben gazdálkodnak. Legidősebb lányuk, Thomasin (Anya Taylor-Joy) vigyáz újszülött kisöccsére, amikor is a kisfiút egyetlen pillanat alatt teljesen felszívódik. A tragédia nagyon megviseli a családot, eközben lassan, de biztosan tönkremegy a termés is, a család egyre kevésbé van felkészülve a közelgő télre. A családtagok ahelyett, hogy összefognának egymást hibáztatják. Az édesanya saját lányát, Thomasint vádolja meg azzal, hogy boszorkány. Fiatalabb öccse azonban hisz a lánynak, miközben az ikergyerekek csak saját játszadozásukkal törődnek. Történetük lassan, de biztosan közeledik a tragédia felé, miközben az erdőben élő, ismeretlen lény egyre inkább hatalmába keríti a családot.
Szerintem a The Witch hatása leginkább abban rejlett, hogy a háttér nagyon naturalisztikus, igazi boszorkánytörténeteket használtak fel az alkotók a film készítéséhez. A mozi egyenesen visszarepít bennünket a 17. századba, amikor a babonák, félelemek még teljesen máshogy nyilvánultak meg az emberek fejében. Ehhez ráadásul autentikus angol nyelvezetet használnak fel (még nagyon magas szintű angol tudással is ajánlott hozzá legalább az angol felirat). A szereplők is nagyon élőre sikerültek.
A film maga pontosan amiatt lesz borzongató, hogy átéljük a család kiszolgáltatottságát, elszigeteltségét. Aki szereti a történelmi hangulatú filmeket, azoknak mindenképpen ajánlom a The Witchet, ahol egy kicsit más irányból ismerhetjük meg a boszorkányságot.
