Vince Li – Kannibál a távolsági buszon
Minden országról van valamilyen sztereotípiánk, és ezek többnyire nem valami kedvesek a lakóira nézve. Kanada viszont úgy él a köztudatban, mint a világ egyik legnyugodtabb és békésebb helye. Ebben lehet valami, mert úgy tűnik a pszichopata kannibálokat is importálniuk kell….
A 23 éves Tim McLeant kalandvágyó emberként ismerték, aki szeretett utazni és új embereket megismerni. Valószínűleg a kalandvágya miatt vállalt munkát utazóvásárokon. 2009. július 30-án este éppen hazafelé tartott manitobai otthonába barátnőjéhez és fiához egy albertai vásárról. A tömegközlekedést választotta 30 km-es út megtételéhez egy Greyhound busz képében. Felszállás után elfoglalta ülőhelyét a busz végében, feltette fülhallgatóját, és álomba merült.
Ugyanennek a busznak az elején foglalt helyet Vince Li is. Li egy Kínából emigrált 40 éves férfi volt, aki két évvel korábban kapta meg a kanadai állampolgárságot. Hazájában szoftvermérnökként dolgozott, de Kanadában alább kellett adnia: újságkihordásból, felszolgálásból és hasonló munkákból tartotta el magát. Főnökei megbízhatónak és keményen dolgozó embernek írták le, akit bár frusztrálhatott, hogy a nyelvi korlátok miatt nehezen találta a helyét a munkahelyi közösségben, de agressziónak semmi jelét nem mutatta.
Bár nem olyan emberként jellemezték, aki keresi a bajt, négy héttel az eset előtt kirúgták akkori munkahelyéről a WallMartból, mivel nem jött ki a kollégáival.
Az eset előtt egy nappal Ericksonba buszozott, ahol egy padon töltötte az éjszakát. Egy arra járó szemtanú szerint hajnali háromkor nyitott szemmel ücsörgött. Másnap reggel egy táblával a kezében látták árulni a laptopját, ami az állt „Eladó laptop 600 dollár vagy a legjobb ajánlat” A legjobb ajánlat végül is egy arra járó tizenévestől jött, aki az irányár tizedéért lett egy új laptop boldog tulajdonosa.
Azután megérkezett a Greyhound. Elöl foglalt helyet, de nem lehetett vele megelégedve, mert pár megállóval később hátrasétált, és az alvó McLean mellé ült. Elővett egy hosszú pengéjű kést, és a szemtanúk beszámolója szerint gépiesen, semmilyen érzelmet nem mutatva többször utastársa nyakába és mellébe szúrta.
Az utasok pánikba estek, a busz sofőrje vészhelyzeti forgatókönyvnek eleget téve azonnal lehúzódott, kinyitotta az ajtókat, és bekapcsolta a lopásgátlót, majd az utasok után ő is elhagyta a buszt.
A kanadai lovasrendőrséghez este fél kilenckor futott be a hívás, hogy késelés történt egy buszon. A helyszínre elsőként érkező rendőrök nem voltak felkészülve arra, amit láttak. Annyira, hogy egyikük, Ken Barker tizedes az eset után poszttraumatikus stressz szindrómával küzdött, ami évekkel később öngyilkosságba hajszolta.
A késeléshez riasztott rendőröket a buszsofőr és egy kamionos fogadta, akik fegyverként egy franciakulcsot és egy feszítővasat szorongattak. Li a buszban fel alá járkált csurom véresen, közben magával hurcolta áldozata fejét, amit néha felmutatott az út mellett ácsorgó síró és hányó utasoknak. Többször megpróbálta elindítani a buszt, de a lopásgátlónak köszönhetően ez nem sikerült. Az egyik rendőr hallotta, hogy egy ilyen alkalommal azt mondja magának „Örökre a buszon kell maradnom”. Néha visszasétált áldozata testéhez, amiből újabb darabokat evett meg.
A rendőrök belátták, hogy nincsenek felkészülve egy ilyen helyzetre, így riasztották a taktikai egységet és egy túsztárgyalót.
A dráma hajnali fél kettőkor ért véget, mikor Li a busz ablakán át próbált menekülni. Tervét két sokkolóból leadott lövés akadályozta meg. Megbilincselése után a zsebéből előkerült áldozatának füle, orra és kivágott nyelve. A holttestből hiányoztak a szemek és a szív egy része, amit feltehetően az elkövető fogyasztott el.
A letartóztatáskor Li könyörgött a rendőröknek, hogy öljék meg, de természetesen kérése süket fülekre talált. A tárgyalására 2009. március 3-án került sor. Skizofréniát állapítottak meg nála. Mivel barátok és család híján elszigetelten élt, így senki sem volt, akinek feltűnjön betegsége és orvoshoz küldje. Összefoglalva: egy ketyegő bomba volt. A szakértő szerint a tett elkövetésekor is beszámíthatatlan volt, így börtönbüntetés helyett a kényszergyógykezelését rendelték el a Selkirki Elmegyógyintézetben, ahol állapota folyamatosan javult az évek alatt. Egy későbbi interjújában azt mondta, hogy akkor úgy hitte a tett elkövetése Isten parancsa, amivel megvédi az emberiséget a földönkívüliek inváziójától.
- február 26-án elbocsátották a kórházból, azóta próbál normális életet élni.
Chris Summerville egy skizofréniások segítésével foglalkozó szervezet elnöke azt nyilatkozta:
Már mintapolgárként él. Minden nap megbánja, amit tett, és tisztában van vele, hogy az egy szörnyű dolog volt, ami sohasem fog tudni megbocsátani magának.
Az áldozat anyja erre azt reagálta:
Lin segítettek. Jó neki. Ő talán jobban van most, de az én fiam ugyanúgy halott. Mi lesz, ha egyszer úgy dönt, hogy nem veszi be a gyógyszereit? Tudjuk, mire képes.
Az esetnek volt pár utóhatása, amit érdemes megemlíteni
A kanadai személyszállító vállalat a Greyhound Canada (kb.: a Volánbusz helyi megfelelője) kénytelen volt nagyon gyorsan leállítani országos marketingkampányát és a köznyomásra lépéseket tenni a biztonság fokozása érdekében. A reklámkampány központi szlogenje az volt: „ Oka van annak, hogy sosem hallunk arról, hogy valaki őrjöngött egy buszon”
Mindannyiunk kedvenc állatvédő szervezete a PETA, aminek a célkitűzései szépek, de a módszerei khm… hagynak maguk után kívánnivalót, egy hirdetést tervezett megjelentetni a Portage Daily Graphic című kanadai újságban.
Az újság megtagadta a hirdetés közzétételét.
wikipedia.org
ranker.com
cbc.ca
