A viktoriánusok kedvenc drogja

A híres romantikus költő, Samuel Taylor Coleridge egyik leghíresebb verse a Kubla Khan is ópiumgőzös álomban született, emellett Elizabeth Barrett Browning is az ópiumra támaszkodott. Lord Byron lánya, a híres matematikus, Ada Lovelace is azt állította, hogy az ópium segít lenyugtatni az agyát. Rengeteg író és művész használt a viktoriánus időszakban ópiumot, de a kemény drog csalta végül kelepcébe is a kreatív embereket?

Az ópiumot már időszámításunk előtt 3400-ban is ismerték, először a sumerok emlegették. Az ópium segített csillapítani minden mentális és fizikai fájdalmat. A 16. században egy kémikus, Paracelsus alkotta meg a laudanumot, amely ópium és alkohol keveréke volt. A 17. században Thomas Sydenham egyszerűsítette a receptet, amely meggyógyított mindent. Az 1800-as években a laudanum széles körben hozzáférhető volt. Könnyedén meg lehetett venni kocsmákban, élelmiszerboltokban, dohányboltokban és gyógyszertárakban is. Ráadásul általában olcsóbb volt, mint az alkohol, így mindenki számára elérhető lett. Felírták csecsemőknek, de kezeltek vele fejfájást, köhögést, reumát, hasmenést, női fájdalmakat és melankóliát is.

A laudanum széles körben ismert lett a viktoriánus társadalomban, mint gyógyszer és nemsokára rengeteg író, költő és művész függő lett. Bram Stoker, Charles Dickens, George Eliott és még számos híres művész használta a drogot. Néhányan ugyan csak akkor, amikor betegek lettek, de mások teljesen rabjai lettek. A leghíresebb eset az angol íróval, Thomas De Quinceyval fordult elő, aki egész egész könyvet írt a függőségéről. Az ópium hamarosan összeforrt a kreativitással.
Emellett nagyon sok költő és író volt rossz egészségügyi állapotban abban az időben, így a laudanum fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként is szolgált. A drog először inspiráló volt, de aztán rengetegen estek a rabjává örök életükre. Például Elizabeth Barrett Browning 15 évesen került először kapcsolatba a laudanummal, miután gerincsérülést szenvedett. A nő később már naponta negyven cseppet szedett be, ami már kimeríti a függőség kategóriáját.

 Még egy híres áldozata a drognak Branwell Bronte, aki Charlotte, Emily és Anne öccse volt. Mind a négyüknek elég tragikus és magányos gyerekkoruk volt, amit a nővérek kreativitásba fojtottak, és megalkották az angol irodalom legnagyobb írásait. De sajnos testvérük, aki szintén elég tehetséges költő és művész volt, inkább az alkoholt és az ópiumot választotta. Branwell pénz nélkül halt meg 31 évesen, egy évvel azután miután nővérei leghíresebb regényeiket publikálták.

Természetesen ez még az a korszak volt, amikor nem voltak antidepresszánsok, fájdalomcsillapítók vagy altatók. A laudanum negatív hatásai persze részletesen lettek dokumentálva. Mellékhatásai között nyugtalanság, kábaság, izzadás és mindenféle szörnyűség szerepelt, ezért sokan úgy gondolták, hogy korlátozni kell a használatát. 1868-ra a laudanumot csak gyógyszerészek írhatták fel és árulhatták. 1899-ben feltalálták az Aspirint, ami kicsit biztonságosabbnak tűnt az ópiumnál.

forrás: MentalFloss

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.