Veres Attila: Odakint sötétebb

A könyvvel már a megjelenés előtt találkoztam, akkor el tudtam olvasni egy rövidke részletet az Agave kiadó holnapján. Abban a pillanatban tudtam, hogy kell nekem ez a könyv. Sajnos pár hete tudtam csak beszerezni,  ezért nem haboztam sokat és egyből nekiálltam.

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?

Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.

A hazai környezettel, és Gábor hétköznapi problémáit olvasva, azt gondoltam, akár én is lehetnék a főszereplő. Nem győztem kapkodni a fejem. Olyan lüktetése volt a regénynek, hogy pár nap alatt a végére értem. A történet egy pillanatra sem ült le. Talán egy kicsit több horror elemre számítottam előzetesen, de ez csak az én véleményem.

Elsőre a borító keltette fel az érdeklődésemet, később olvastam el a fülszöveget. Most, miután befejeztem a könyvet, nem csak megszorongatnám Veres Attila kezét, de szívesen meghívnám pár sörre is. Azt tudom, hogy ouzót és gint nem szívesen kortyolna velem, de hamarosan több részlet is kiderül az interjúból.

10/10

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.