Interjú Veres Attilával

Veres Attila üstökösként robbant be a magyar irodalmi életbe, és a második könyvét is komoly siker fogadta. A könyve részleteiről faggattam.

Az első regényed után egy novelláskötettel jelentkeztél. Melyik műfajt kedveled jobban?

Mindkét műfajt kedvelem, de mindkettőnek megvannak a nehézségei. A regényírás hosszú felkészülést, majd kitartást és türelmet igényel, és akkor is csinálni kell, amikor elérsz bizonyos mélypontokat a folyamat során. A novella ezzel szemben felbukkan ötletként mondjuk lefekvés előtt, és ha úgy jön ki a lépés, néhány nappal később akár készen is van. A novella ebből a szempontból könnyebb és szórakoztatóbb, ugyanakkor nem is készülsz rá akár évekig. A regénynek mindig annyira erős állításnak, akkora kihívásnak kell lennie, hogy megérje beleölni azt a legalább két évet, amire az íráshoz szükség van. Ugyanakkor a regény éppen emiatt tud érzelmileg és tartalmilag olyan komplex lennie, ahogy a novella nem feltétlenül. A novella azonnali sikerélményt ad, a regény viszont megteremti az írói identitásod. Szóval nem lehet igazán válaszolni erre a kérdésre – mindkettőt.

Mikor születtek ezek az írások?

Évek alatt, több albérletben, gyerekkori szobámban, erdőkben, gépjárműben, repülőgépen, szállodában, vonaton, hajnalban, délben, éjszaka, egészen idén januárral bezárólag, amikor a legutolsó sztorit is megírtam. Ez egyébként a kötetet is záró Varjakkal teli ég, aztán semmi volt. Olyan 5-6 év termését foglalja össze a kötet.

A kötet minden története Magyarországon játszódik. Hogy fogadták ezt az olvasók?

Szerintem még jobban is fogadták most, mint amikor az Odakint sötétebb megjelent. Többen ki is emelik, hogy ráismernek saját környezetükre, szokásaikra, ismerőseikre. Nagyjából ezt a hatást szerettem volna egyébként is elérni. Szerintem fontos, hogy a saját életünkről, országunkról, környezetünkről beszéljünk akár a horror vagy a fantasztikum nyelvén is, mert ekkor tudjuk biztosan megmondani, hogy mitől érezzük a sajátunknak a világunkat, városunkat, utcánkat. Ettől lesz a miénk, nem attól, hogy csak úgy állítjuk a levegőbe, hogy Magyarország a magyaroké.

Mivel foglalkozol, amikor nem írsz?

Házakat bontok főleg. A kedvencem az, mikor a bontókalapáccsal szét kell verni a fal alsó tartóelemét. Kerti munkát is szoktam vállalni, szakterületem a gigászira nőtt ecetfák kiemelése a talajból, gondosan ügyelve rá, hogy elég mélyre ássak ahhoz, hogy a növény gyökereit elég mélyről téphessem ki, különben az ecetfa gyorsan visszanő. Nagyon jól tudok kocsit összetörni; például nemrég hajtottak belém hátulról, miközben a piros lámpánál várakoztam. Sajnos autójavításban ennyire nem vagyok jó; a biztosítótól kaptunk egy gazdasági totálkárt, pedig még tök jól megy az autó. Újabb bizonyítéka annak, hogy totálisan megéri a drágábbik biztosítási csomagot választani. Nagyon jó vagyok a biztosítók és biztosítások feletti kesergésben, ezt szabadidőmben gyakran és évezettel csinálom is.

Nem tervezel más témában írni?

Szeretnék eljutni odáig, hogy megírhassam tervezett pornográf sorozatomat, ami a high end divatvilágban játszódik, és egy perzselő, szenvedélyes, kötözésekkel teli szerelemről szól John Blue, a sármos, gazdag, de érzelmileg rokkant, szadisztikus hajlamú divattervező és a fiatalon megözvegyült, emiatt könnyen manipulálható, párkapcsolatfüggő újlipótvárosi divatblogger között. Sistergő szenvedély, suhogó korbácsok, nagy utazások a világ divatfővárosai között. Valahogy majd beleírok jegesmedvéket is, mert szeretem a jegesmedvéket, és fel akarom hívni a figyelmet az őket fenyegető veszélyre. Szóval ez egy középhosszútávú terv, legalább hat részt tervezek, plusz egy szabadversekből álló kiegészítő kötetet, amiben a regények mellékalakjainak adok mélyebb karaktert, természetesen rímtelen verses formában.

Dolgozol jelenleg valamin?

Szeretném lerendezni ezt a kocsiügyet, ha lehet minél hamarabb, ez köti le minden időmet. Egyébként írom az új regényemet, ami megjelenik, amint elkészül és megszerkesztjük, ami azért még odébb van.

Mit üzennél az olvasóknak?

Igyanak sok folyadékot, ne menjenek a napra dél és három óra között, illetve használjanak erős naptejet. Ha ezt az interjút télen olvassák, úgy öltözzenek melegen, sapka, sál!

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: