Unatkozol? – Creepypasta

Talán késő éjszaka van és nem tudsz aludni. Unatkozol, és nem tudom leállítani a milliónyi gondolatot, ami végigfut a fejedben. Lehet túl sok kávét ittál, vagy egy kicsit be vagy csípve. Bárhogy is legyen, én itt vagyok, barátom. Tudom, milyen érzés csak ülni, és rájönni, hogy nem igazán élsz éppen. Csak létezel. Csak van valami, amit lehet tenni, nem?

De semelyik megoldás nem tűnik igazán kecsegtetőnek. Nem igazán lehet bulizni menni. A tévézés és a játékok nem tűnnek jobb lehetőségnek a netezésnél, nem érzed magad jobban tőlük.

De a jó hír, hogy van egy megoldásom. De ehhez mindenképpen fel kell venned egy nadrágot és elmenned valahova. De meg fogja érni, garantálom.

Látod, ott van egy épület egy háztömbnyire onnan, ahol élsz, és éjjel mindig nyitva van a hátsó bejárat. Nappal a hely teljesen le van zárva valamiért, de ahogy leszáll az éj, akkor azonnal kinyílik és vár.

Mire vársz? Vedd fel a nadrágodat, a cipődet és menj oda! Nem megígértem, hogy meg fogja érni?

Csak egy dolog. Követned kell a levélben leírt utasításokat. Nagyon fontos. Érthető? Jól van. Akkor készen állsz? Menjünk!

Az épület nincs messze. Látod? Egy régi irodaház, ahol manapság senki sem él. Nem tudom, hogy régebben milyen üzletnek adott helyett, de a lényeg, hogy most teljesen üres. Már évek óta így van, nem tudom, mikor dolgoztak itt ténylegesen emberek.

És teljesen biztos vagyok benne, hogy a hátsó bejárat nyitva van. Nem megmondtam? Nem kell aggódnod, a villany nem fog felkapcsolódni. Az ilyen épületek nem igazán hirdetik magukat mindenkinek. Csak néhány kiválasztottnak. Ne aggódj, jó? Minden rendben lesz, hogyha követed az utasításaimat.

Itt van a bejárat. Menj, és nyisd meg az ajtót. Látod? Kinyílik, ahogy mondtam. Most menj az első lifthez, amit meglátsz. Azt mondod, olyan sötét van, hogy nem is látsz? Csak használd a zseblámpát! Nem hoztál zseblámpát? Nem mondtam, hogy kéne? Basszus. Sajnálom. De most már belekezdtünk. Nem fordulhatsz vissza. Nem akarod megtudni, hogy mi is történik, hogyha visszafordulsz. Akkor csak használd ki a hold fényét.

Oké, a lift tíz lépésre lesz a jobb oldalon. Az épület tízemeletes, de te a tizenegyedikre mész. Mit..hallgass, éppen magyarázom! Csak be kell menned a liftbe és megnyomnod és tartanod a tizedik emelet gombját. Amikor elkezd villogni, akkor azonnal engedd el és nyomd le az első emeletet is.

Szuper. Jól csináltad. A lift éppen a tizenegyedikre tart. Hogyha máshogy nyomod azokat a gombokat, akkor mindenképpen egy másik emelten fogsz kikötni, amit hidd el nekem, hogy nem akarsz.

A liftajtó kinyílik a folyosón, és egyenesen meglátod a vörösen világító KIJÁRAT feliratot. Nem erre kell menned. Hogyha most rohanni kezdesz a kijárat felé, akkor talán sohasem éred el. Akkor azonnal ráébredsz, hogy a felirat bizony hazudik. Inkább csak fordulj balra, és menj be az első ajtón, amit látsz.

Várj! Tényleg ez az első ajtó, amit megláttál? Éppen be akarsz menni anélkül, hogy rájönnél, ez nem igazán az első ajtó, amt megláttál. Ez a második volt. Az első ajtót is megpillantottad, amikor elfordultál.

Látod, mire gondolok? Követned kell az utasításokat. Ez volt az utolsó alkalom, hogy szólok, amikor elrontottad a dolgokat. Csak legyél figyelmes, különben ki tudja, mi fog történni.

Menj az ajtóhoz azonnal.

Szép munka. Végre megértetted. Csak csináld, amit mondok, és csakis, amit mondok, ez segíteni fog abban, hogy ne történjen semmi bajod. Ne törődj a homlokodról lecsorgó hideg izzadtsággal, inkább örülj neki, hogy nem csuktad be az ajtót, és azonnal leültél, amikor mondtam.

A szoba előtted teljesen sötét. Sötétebb, mint bármi, amit valaha láttál. Nem látod a kezedet a fejed előtt. Ott kell ülnöd, teljesen csendben, semmidet sem mozdítva, amíg nem mondom azt, hogy megteheted.

Számold a pulzusodat. Amikor elértél húszhoz, akkor állj fel. Egy..kettő…Figyelj, hogy a szívverésedet számold és ne a másodperceket.

Elérted a húszat és most állsz. Akkor most jelentsd ki ezt: “Ahol a sötét a legközelebb van. Ahol a legközelebb a figyelem van. Ahol a legtávolabb látok.”

Kimondtad? Nem gondolkodtál, miután felálltál, ugye? Ugyanazokat a szavakat mondtad, amikre megkértelek vagy megvártad, amíg meghallod őket? Hogyha vártál, akkor véged van.

Oké, úgy látom, hogy elégedettek. Ez jó hír. Lehet, túléled. Csak tegyél egy lépést előre, és fordulj jobbra. Menj előre, egyenesen az ajtóhoz. Nyisd ki, aztán csukd be újra, legyél háttal a szobának. Ez a szoba is ugyanolyan sötét lesz, mint az első.

Ne lélegezz. Tartsd vissza a lélegzetedet, akkor is, ha fáj, ne engedd ki. Bármi is van ebben a szobában, képes követni a légzésed hangját, és hogyha meghall egyet is, akkor nem fog elengedni. Csak továbbra is tartsd vissza és számolj húsz szívverésig.

Na, most már a lélegzeted biztos hasogatja a tüdődet. Megértem. Haladj az ajtó felé, de hátrafelé sétálj, a hátadat nyomd a falnak.  Tartsd benn a levegőt. lassan sétálj, Ó, fogadok, hogy már nem bírod tovább, ugye? Muszáj kifújnod a levegőt, nem tudlak megállítani. Csak arra tudlak emlékeztetni, hogy nem vagy egyedül a szobában, és ez a dolog sokkal rosszabb annál, minthogy benn kell tartanod a levegőt egy kicsit.

Ott van a távoli fal. Anélkül, hogy ránéznél, nyúlj az ajtógomb után Nyisd ki. Lépj át, és zárd be. És most engedd ki a levegőt. Jólesik, ugye? Már a negyedén túl vagy, és még mindig élsz, még mindig önmagad vagy, egész jól csinálod.

A szoba, amiben most állsz, nem olyan sötét, mint a többi. Apró tűz világít a túlsó végén. Egy fura alak áll a tűznél. Ne fordulj meg, egészen addig, amíg nem állsz egyenesen és nem tudod tiszta hangon közölni a következőt: “Megosztod veled a tüzedet egy pillanatra?”

Most várj. Számold újra a szívverésedet. Hogyha tízhez érsz, és még mindig nem hallottál semmit, akkor újra tartsz vissza a légzésedet és rohanj vissza az ajtóhoz, anélkül, hogy visszanéznél.

Hallottál egy beleegyező mormogást? Az alak felől jött? Legyél óvatos. Gondolkodj! Hogyha tényleg biztos vagy abba, hogy tőle jött, akkor menj a tűzhöz, és hajolj fölé, ahogy az ismeretlen teszi. Miközben sétálsz, akkor észre fogod venni az öt ajtót a szobában azzal együtt, ahol bejöttél.

Guggolj le a második oldalon, pontosan ugyanabba a pózba. Soha ne nézz rá. Nem fog tetszeni, amit látsz. Most kérdezhetsz bármit. Egyetlen gond, hogyha rosszat kérdezel, akkor örökre ebben a pózban, amíg a másik személy felkelhet, és elmehet. A legtöbben azt kérdezik, hogy melyik ajtót válasszák.

Jó, kérdezd meg ezt. És hogyha figyelsz, akkor el fogja mondani, hogy a jobboldali ajtót válaszd, ami legközelebb van ahhoz, amin bejöttél.

Ne kelj még fel! Ez az ember semmiképp sem a barátod. Nem ismer téged, és nem is igazán kedvel. Mi van, ha hazudott? Talán pontosan a másik ajtót kéne választanod. Vagy az is lehet, hogy ez az alak nem tud hazudni, és hallgatnod kell rá.

Ne, ne kérdezz engem. Én tényleg nem tudom. Az egyik ajtó mindig jó, de mindig változik. Választanod kell.

Úgy fest, hogy úgy döntöttél hallgatsz rá. Lássuk, mi történik.

Váó. Úgy fest, hogy szerencsés napod van. Eddig szuper minden.

Egy hosszabb folyosón találod magad. Hosszabb és sokkal, sokkal sötétebb. Két ajtó van a végén. Hogyha egyenesen ezekhez az ajtókhoz sétálsz, akkor választanod kell, semelyiket nem jelölték meg. Érzed a jelenlétet, nem? Éppen mögötted van. Érzed a lélegzetét a nyakadon. Érzed, mennyire közel van. Feláll a hátadon a szőr.

Követni fog. Ne fordulj meg, mert megbánod. Ne beszélj hozzá. Ne vegyél róla tudomást. Csak sétálj. Sétálj, amíg nem hallod a suttogást. Hogyha a helyedben lennék, akkor figyelnéd a suttogásra. Nem is arra, hogy mit mond, hanem, hogy melyik ajtó mögül jön.

Most már hallod, nem? Igen, éppen ott a jobb oldalon. Megálltál, ahogy meghallottad. Még mindig hallgatod. Jól csinálod. Még mindig hallod, és még mindig figyelmen kívül kell hagynod. Fordulj az ajtóhoz, ahonnan hallod, és fordulj felé. Tedd a kezedet a kilincsre.

Na, innen bonyolódnak a dolgok. Az ajtó túloldalán az fog állni, akit elképzeltél a suttogás gazdájának. Nagyon fontos, hogy ne arra gondolj, amitől a legjobban félsz. Tudod, arra a dologra, ami ébren tart az éjszaka kellős közepén.

Figyelmeztetlek, hogyha erre gondolsz, akkor hagyd abba. Fordítsd el az ajtógombot, tisztítsd ki a fejedet. Még mindig arra gondolsz? Igen, ugye? A jelenlétét egyre közelebb érzed. Három lehetőséged van kijutni innen: rohanhatsz a másik két ajtóhoz, bármi is van mögöttük, hagyhatod, hogy elkapjon az a valami, esetleg hagyd abba a rémüldözést, és nyisd ki azt az ajtót!

Bárhogy is döntesz, már nem unatkozol. Mondtam, hogy megéri.

forrás: Creepypasta.Com

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.