Történetek a londoni temetőkről

Most hoztunk pár hátborzongató történetet a londoni temetők világából!

George Alfred Walker története

A londoni temetők a viktoriánus idők során hatalmas reformokon mentek keresztül. A populáció hirtelen megnőtt, a sírrablók éjjelente a temetőkbe vándoroltak, de közben a betegségek egyre inkább terjedtek. George Alfred Walker egy egész könyvet írt a temetőkkel kapcsolatos problémákról. Leírta a borzalmas szagot, amely a temetők környékén terjengett, ami annak a következménye volt, hogy rengeteg mindenki kiástak, megcsonkítottak, majd újratemettek. Sok esetben ilyenkor darabokat a föld felszínén hagytak. Voltak olyan koporsók, amelyeken lyukakat hagytak, hogy a gázok könnyebben távozzanak. Sokszor a koporsókat tüzelőként használták újra, sőt volt, amikor emberi csontokkal trágyázták a talajt.
Walker leginkább a szagra panaszkodott. A férfi próbált kiállni a temetők reformja mellett, mivel a betegségek gyorsan terjedtek a városban. A koleravírus csak sürgette a reformok szükségességét. 

coffin hood
coffin hood

Cross Bones Temető

A Cross Bones Temető története a 12. századra nyúlik vissza. Itt nyugodtak a rossz hírű nők, akik a South Banken dolgoztak. Ezeknek a nőknek a szent temetkezési helyek tiltottak voltak, így tértek nyugalomra ebben a temetőben. Évszázadokig ez volt a legismertebb nyomornegyede Londonnak. Az 1830-as és 1840-es években egyre több és több test került a jelöletlen sírokba. A temetőt 1853-ban zárták le. 1883-ba építési területté alakították, azonban semmit sem építhettek ide a járványveszély miatt. Manapság tárolóterületnek használják. 
A temető bezárása után a papság azon aggodalmaskodott, hogy az embereket nem temették elég mélyre, ami így is volt. Sok test 60 centiméterre nyugodott a földtől. Később 148 csontvázat távolítottak el hat hét alatt a föld felszínéről. 

oldtimeyhospital

Jane Clouson megoldatlan esete

Jane Marie Clouson története szomorú emlékeztetőt ad nekünk arról, hogy minden sírnak története van. Halála bemutatja számunkra a társadalmi különbséggel kapcsolatos problémákat. 1871-ben találták meg a 17 éves Jane Maria Clousont vérbe fagyva, pár nappal később meg is halt a kórházban. Támadása előtt Ebenezer Pook családjának szolgálatában állt. A lányt udvarias és tisztelettudó személyként írták le, de másfél hét múlva elbocsájtották a háztól és csúnyán megverték. Kiderült, hogy a lány kapcsolatba került Pookék fiával, Edmunddal, aki tagadta ezt, szerinte a lány mocskos volt. De valószínűleg az állítás igaz, hiszen a lány két hónapos terhes volt halálakor. A gyilkos fegyver egy kalapács volt, amelyet Edmund korábban vásárolt egy boltban. Az érdekes az, hogy Edmundot mégis elengedték a rendőrök bizonyíték híján, de persze a londoni polgárok fellázadtak. Később újra feljelentették a Pook családot. 

Elizabeth Siddal

Sokan ismerik Elizabeth Siddalt, aki John Everett Millis Ophelia inspirációját nyújtotta. Lizzie beteges lányként több órát pózolt egy fürdőkádban és még sok évig modellként dolgozott, így ismerkedett meg Gabriel Rossettivel, akivel később össze is házasodott, bár románcuk nem volt hosszú életű. Lizzie 1862-ben halt meg, öngyilkosságot követett el, miután gyermekük halva született és férje rengeteg mindenkivel megcsalta. A nőt a Highgate temetőben földelték el.

opheliasmaller-e1434743594443

forrás: ListVerse

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: