Toronylakó – Az ártatlanság vélelme

A mai napra egy novellát hoztunk Toronylakó tollából, amely bárkit megborzongathat. A mű korábban már megjelent a Töviskapun. Reméljük, hogy sokatoknak kellemes perceket fog nyújtani, és ne feledjétek, hogy folyamatos megjelenési lehetőség van magazinunknál (a részletek ide kattintva elérhetőek!).

Toronylakó – Az ártatlanság vélelme

Hőség, por, poshadt víz és langymeleg kávé, az is édesítőszerrel, egy ládán ülve. Afganisztánban ez jelenti ilyenkor a kikapcsolódást. Legalábbis a katonák számára. A ládában fegyver és lőszer volt. A legjobban védett területen raktározták, pont azért jártak oda kávézni. Ha kitör a balhé, legalább kéznél vannak.
Márton nem a géppuskát vagy a gránátot részesítette előnyben. A saját kezét és az eszét használta.
Nem ölt meg egy embert sem, és remélhetőleg nem is fog. De egyszer nyúljon mellé…
Bombákat ölt. A gyilkolás legalattomosabb eszközeinek szakértőjeként, vagyis tűzszerészként került a csapatához.
A forró szél – ki tudja honnan – egy fehér tollpihét repített a kávéjába. Ahogy a pihe magába szívta a sötét folyadékot, pont úgy nézett ki, mint amikor a vér átitatja a fehér ruhát.
Márton lehorgasztotta a fejét, és minél jobban koncentrált a felejtésre, annál rosszabb volt.
Az egyik újdonsült társa letelepedett mellé, majd oldalba bökte:
– Mi az, mit lógatod az orrod?
– Csak egy kis magányra vágyom. Rossz napom van. – legyintett lemondóan.
– Azt mondják, ha egy tűzszerész seggel kell, az a nap már el lett rontva. Ki vele, mi nyomaszt!
– Öregem, nekem az a dolgom, hogy a te seggedet a helyén tartsam, nehogy valami útszéli pokolgép miatt a fejed helyére kerüljön, úgyhogy hagyj békén, ma rossz napom van, és kész!
Márton kiöntötte a kávéját egy kőre, és eloldalgott a rádió felé.
– Hát, ezzel meg mi van? – nézett körül a katona, de mivel nem kapott választ, elindult az ellenkező irányba.

AFGHANISTAN-UNREST-ATTACK
Három éve történt minden, ami miatt ide menekült, a földi pokol legveszélyesebb zugába. Azelőtt egy egyszerű srác volt, a katasztrófavédelemnél. Szabadidejében nagyokat túrázott, és autókat bütykölt az apja garázsában. Azon a napon, amikor a sors jött szembe vele, egy gőzpamacsokat okádó terepjáró képében, épp előbbi szenvedélyének hódolt. Vállán túrafelszereléssel egy erdei úton bandukolt, amikor meglátta a járművet, és a mellette szitkozódó férfit.
– Aggyisten, Ernő bácsi! Csak nem megadta magát a gépezet?
A férfi levette a kalapot a fejéről, és a motorházra rakta, aztán kezet nyújtott a fiúnak.
– Marci! Jó a szimatod, ha ki kell szagolni a melót, mi? Megvan még apád traktorja?
– Meg, meg, csak el kell, hogy szaladjak érte.
– Akkor szaladj fiam, nem leszek hálátlan!
Hát, így kezdődött. Marci elvontatta a terepjárót, kicserélte a letapadt vízpumpát, és este már ott vendégeskedett Ernő bácsinál, az erdésznél. Alapjában véve nem fogadta volna el a meghívást, de volt valami, ami miatt mégis elment.
Az erdésznek volt egy lánya: Dorka. Tizenhét éves volt, magas, szőkésbarna, zöld szemű szépség. Az édesanyja három éve otthagyta őket, azóta Ernő egyedül nevelte. Azonnal megtetszettek egymásnak.
Azon a nyáron Marci hétvégente Ernő bácsival dolgozott az erdőben. Tisztítás, ritkítás, sarjazás, ami épp akadt. Hajnalban madárfütty helyett láncfűrész, kávé helyett gázolaj, aztán egy gyors fürdés, délután pihenés, este pedig Dorkával járták a környék kávézóit. Nagyon hamar egymásba habarodtak. Ernő bácsi még örült is a két fiatal boldogságának, Marcinak pedig nem árulta el azt, ami megakadályozhatta volna a tragédiát.
Dorka skizofréniában szenvedett. Akkoriban gyógyszereket szedett, ami meggátolta a hallucinációkat, és visszafogta a lány szélsőséges viselkedését. Marci felbukkanása azonban túl nagy kísértést adott neki, hogy felhagyjon a pirulákkal, nehogy a srác észrevegye.

letöltés– Fiúk! Akadt egy kis probléma!
Az útszéli bombát a felderítők szúrták ki. Odavezényelték a tűzszerészeket, de Marcinak ez volt az első bombája. Hátraküldte a többieket a járművek fedezékébe, és megközelítette az akadályt.
Alattomos szerkezet volt: egy szétvágott poroltó, benne robbanószer, szögek és mobiltelefonos detonátor. Ennek a bombának a célja nem a halál, hanem a súlyos sérülés volt. Halálos veszélyt csak egy emberre jelentett: a hatástalanítását megkísérlő tűzszerészre.
Márton letérdelt a bomba mellé, és a szögek közt egy hosszú, vékony tárgyat vett észre: egy hegyes végű láncfűrész-reszelőt.
Pont, mint azon a végzetes reggelen.

Előző éjszaka Marci és Dorka először fedezték fel egymás testét. A kiadós és fárasztó éjszaka után a lányt hamar elnyomták a hormonok, és elszenderedett a fiú karjaiban, Marci pedig addig nézte a mellette alvó szépséget, amíg szorosan hozzá bújva el ő is el nem aludt.
Reggel egy SMS ébresztette fel: „Marci! Baj van, sajnos ki kell mennünk ismét. Az éjjel rádőlt egy fa az útra. Hozd ki a fűrész, és találkozunk a nyúlaszatnál! Ernő”
Marci otthagyott egy levelet Dorkának, mert nem akarta felébreszteni, de Dorka sajnos ébredéskor leverte ezt a levelet az ágyról, így soha nem tudta meg a tartalmát.
A lány rápillantott az éjjeliszekrényre, majd lehúzta a takarót. Ekkor jutott eszébe az előző éjszaka.
A padlón Bodri feküdt. Dorka már három hete nem látta.
A kutya egy éve elpusztult. A lány néhanapján találkozott vele, ilyenkor a jószág beszélt is hozzá. Ha rendesen szedte a pirulákat, Bodri nem látogatta, de Marci előtt ő volt az egyetlen társasága. Most azonban a srác szó nélkül itt hagyta, és ő nagyon keservesen érezte magát.
Bodri egy szál liliomot tartott a szájában. Dorka követni kezdte. A jószág nem vezette messzire: csak oda ahol az apja terepjárója szokott parkolni. Egy földes út melletti virágos rétre.
A kutya letette a szájából a virágot, de az fémes zörgést keltett. A lány megkérdezte tőle:
– Miért hoztál ide?
A jószág morogni kezdett, és gyerekhangon válaszolt.
– A fiú csak azért akart téged, hogy megkapja a tested. Nem vetted észre, hogy milyen aljas módon kihasznált?
– De, igazad van, Bodri! Te vagy az egyetlen barátom! Mit tehetnék azért, hogy jobb legyen minden?
Az eb az orrával arrébb lökte a virágot, majd ismét megszólalt.
– Ez a végzet lilioma. Használd ezt, és lépj át az én világomba!
Dorka meglátta a felé közeledő terepjárót, és szíven szúrta magát egy szál liliommal. A réten minden csupa vér volt, Dorka fehér hálóingét pedig lassan átitatta a vörös folyadék. A mellkasából egy hegyes végű láncfűrész-reszelő állt ki: pont az a szerszám, ami miatt Marcit Ernő bácsi visszaküldte az erdőből.
A kiérkező nyomozók mind egyértelműen megállapították az öngyilkosságot, Dorka édesanyja viszont elhíresztelte, hogy a lányát Marci ölte meg. Bizonyíték híján a sajtóhoz fordult, és amerre járt, ellehetetlenítette a fiút. Ezért rúgták ki a katasztrófavédelemtől is. Aztán egy nap beidézték a bíróságra, tanúként. A tárgyalást alkotó bohózatnak Ernő bácsi szavai vetettek véget.
– Tisztelt bíróság! A lányom súlyos skizofréniában szenvedett, és ezért követett el öngyilkosságot. A volt feleségem nem bírta elviselni a lányom betegségét, és elhagyott minket, ezért a saját bűntudatától vezérelve vádolja ezt az ártatlan embert mindenféle koholmányokkal! Kérem az ügy lezárását!
A bíróság igazolta Marci ártatlanságát, de a nyilvánosság előtt soha nem tisztázták. Ekkor hozta a döntést, hogy elmenekül.
Az egyik barátja megkérdezte tőle.
– Milyen helyen tudnál felejteni vért és halált?
– Ahol még több vér és halál vár. Ha megtaláltam a békémet a harcmezőn, visszajövök.

Márton lassan kiemelte a gyújtószerkezetet, és elvágta a kábeleket. A bombában lévő mobiltelefon néhány percre rá megszólalt. Marci eldobta, és rátaposott.
A gyújtószerkezet hatástalanítása után lassan kiemelte a bomba tartalmát. A pokolgép alatt a porban érdekes dolgot talált.
Egy szál hervadt liliom feküdt a sziklában. Lassan felemelte, és a zubbonyzsebébe tűzve elindult a bajtársai felé, miközben az egyik régi kedvencét dúdolta.

„Hogyha kiszállnék csendben, szépen

Nem változna semmi sem

Néhány gyászkönyv, némi öröm

Hát nem szállok ki azért sem!”

 /Ossián: Ha kiszállnék/

White-Lily-For-Destop-Background-Image

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

2 thoughts on “Toronylakó – Az ártatlanság vélelme

  • 2015-04-04 at 7:07 AM
    Permalink

    Tetszenek a képek, amit hozzáadtatok. Köszönöm hogy elérhetővé tettétek, jól esik, hogy mások is olvashatják. Üdv Déli Pályaudvarról!

    Reply
  • 2015-04-06 at 7:11 PM
    Permalink

    Örülünk, hogy tetszik 🙂 Reméljük, sok olvasónknak fog örömet okozni 🙂

    Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.