Ti küldtétek II. : A gonosz és az ateista író
Ma újabb igaz történetet osztunk meg veletek, amelyet ezúttal Bérces Mihálynak köszönhetünk. Továbbra is várjuk a bizarr, paranormális és félelmetes történeteket a felhívásunkra!
“A sztorim lehet, hogy abszolút véletlenek sorozata, igazából még magam is értetlenül állok a dolgok előtt. Az Előtör belőled… című kisregényem, amit a leírásban említek, megtalálható a Töviskapun. (ide kattintva olvasható!)
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy ateistaként definiáljam-e magam, de a mai napig nem tudtam dönteni az ügyben. Az átlag ateista meggyőződésből tagad minden vallást, és mindent tudományosan igyekszik megmagyarázni. Épp ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor az egyik novellámon dolgoztam: egy bűnügyi történeten.
Hogy miért ír egy amatőr író bűnügyi novellát? Mert valami motoszkál benne. A karakterek megszületnek, kikívánkoznak a papírra, és visszaköszönnek, utat mutatva egy történetnek.
Már régóta tartott a dolog, amikor a következőkre lettem figyelmes:
Hajnalban épp befejeztem egy szakaszt, és hibák után kutatva visszaolvastam. Amikor odaértem ahhoz a részhez, ami a gyilkos gondolatait tartalmazta, szabályosan rosszul lettem a saját írásomtól. Odatámolyogtam a tükörhöz, és belenéztem. Nem kellett volna…
A bal szemem bevörösödött, és feldagadt. Kezdtem félni, mintha maga a Gonosz nézett volna vissza rám a tükörből.
Aztán visszamentem a laptophoz, és bezártam volna az írást, de a rendszer megkérdezte:
„Menti a változásokat az ELŐTÖR BELŐLED… dokumentumba, mielőtt bezárja?”
A cím. Egyszerűen valóra váltotta magát.
Egy hónapig nem mertem hozzányúlni a novellához. Aztán tudtam, hogy be kell fejezzem. Sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy képzelődtem, aztán befejeztem az írást, és másnap kinyomtattam.Igen ám, de a papír megvágta az ujjam. Amikor a vér végigcsorgott rajta, rögtön eszembe jutott az a hajnal, amikor szembe néztem „vele” a tükörben.
Egy napra rá, amikor újra elolvastam a végkifejletet: a gyilkos utolsó gondolatait, az ujjam magától elkezdett vérezni, ahol az előző nap megvágtam. Lehet, hogy az összes csak véletlen egybeesés?
Egy biztos: a megalkotott karakter gonosz volt. Amikor a gondolatait olvastam, nyomasztó érzés fogott el…
Hogyan legyek ateista, ha hiszek a gonosz létezésében?
Azt hiszem, sehogy. Ha a gonosz létezik, akkor a jó is. Ami azt illeti, egyszer elmesélem ezt a dolgot egy hitélettel foglalkozó embernek, hátha van róla véleménye.
Végül az írást az alábbi idézettel zártam:
„Előtör belőled, lidércfény
Karmait döfi feléd
A tudat, hogy létezik
Beléd mar. A félelemből él”
Kalapács: Lidércfény”
Pingback: Nyereményjáték III. - Bizzarium