Természetfölötti jelenségek 8. rész

Egy előző részben már utaltam azokra a kísértetekre, akik emberi ürülékkel dobáltak, és kentek össze embereket. Vagy éppen megverték őket, esetleg különböző tárgyakkal dobálták meg a jóhiszemű halandót. Ők, kik ily “virgonc” viselkedésükkel vívják ki haragunkat, nem mások, mint a Poltergeistek, más néven kopogó szellemek.

hqdefault

Nem mondható “természetesnek” az a fajta provokáló viselkedésforma, amit ők hirdetnek. Hiszen jó esetben megelégednénk azzal, ha egy szellem láthatóvá válik számunkra. Erről jut eszembe egy nagyapám által mesélt rövidke “rémtörténet”, igaz nem kopogó szellemekről, de kísérteties, így elmesélem nektek.

Egyik nap, amikor nekem még csak a jól átgondolt tervem született meg, a temető melletti keskeny járdán siettek haza mamámmal. Az eső nemrégiben állt el, így papám a kezében összecsukott esernyőt tartott. Délután volt, erős szürkület, de még nem este. Amolyan hűvös nyári nap, erős széllökésekkel kísérve. Olykor- olykor papám felemelte szemük magasságába a kezét, hogy az erős széltől védje magukat. Mamámat átölelve haladtak, néha a széllökésektől meginogva.

Hirtelenséggel libbent eléjük, egy szempillantás alatt, és ott ragadt. Közvetlen közel, egyetlen karnyújtásnyira. Nagyapámék, Isten hívő emberként még nagyobb rémülettel fogadták a fehér lepel szerű látomást. Nagyszüleim, illetve csak papám elmondása szerint, mivel mamám soha nem beszélt róla, rákiáltott az előttük lebegő arctalan valamire (azt is eltudom képzelni, hogy csupán gondolataiban harcolt az életükért), de a szellem mit sem törődött azzal. Állt előttük elemelkedve a földtől, a viharos széltől csapdosó leplében, de távozni nem akart. Feltartva az előrehaladásban mamámékat, és rémülettel megfertőzve. Az eset néhány másodpercig tartott, azután papám az esernyőjével a jövevény felé csapott, mire az úgy ahogy jött, egy pillanat leforgása alatt elillant.

Elgondolkodtató történet, és szerintem tanulságos is. Legfőképpen, ha belegondolunk, hogy néhány késleltetett másodperc vagy pillanat miképpen védheti meg életünket. Például egy kereszteződésben, amikor az előttünk haladót gázolják halálra, és csak azért őt, mert minket az imént tartott fel valami vagy valaki egy kevéske időre…

POLTERGEIST_FrontCover-LG

A Poltergeistek rendkívüli módon kivételezettek. Még az egyház sem fordított rájuk nagyobb figyelmet, így az üldözésükről is megfeledkezett. Pedig gondoljunk csak bele, ha nem látjuk a kibontakozó sziluettet, hanem csak a tárgyak röpködéséből, vagy a szörnyű hangokból érezzük ottlétüket, az mennyiben más? Esetleg zúzódásainkból okulnánk, abból, hogy éppen falhoz vág valaki vagy valami? Nem hinném, hogy lebecsülendő e szellemek ereje, a pszichokinézist oly módon űzik, hogy bármely ember megirigyelné őket. A falak mögötti suttogások, az üres szobából kiszűrődő vihogás vagy kacaj, mind az ő érdemük.

Némelyikük felettébb híressé vált. Ilyen például a tidworthi doboló fantom esete. 1661- ben Wiltshire- ben letartóztattak egy csavargót, William Druryt, mert folyamatos dobolásával zaklatta az embereket. Bebörtönözték, és az ügyben eljáró bíró, bizonyos John Mompesson hazavitte a dobját. Ezután furcsa dolgok történtek. A bíró háza körül tárgyak röpködtek, a gyermekeit többször is kihajították ágyaikból, emellett pedig folyamatosan szólt a dob. Mindezeket egy szavahihető tanú állította, Joseph Glanvil tiszteletes, II. Károly káplánja, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja. Még ennél is hírhedtebbé vált az 1795- ben Londonban “működő” cocki kísértet. Ezt a szellemet megszelídítették. A feltett kérdésekre kopogással válaszolt. Az igenre egy, a nemre kettővel, ha viszont egy ostoba látogató felidegesítette, akkor kaparászott. Ezzel a Poltergeisttel egy serdülő lány, Elisabeth Parsons jelenlétében lehetett kapcsolatot teremteni. Többen arra gondoltak, hogy a gyermek valamilyen módon különös zajokat idéz elő vagy hamisít. Mások lefogták kezét- lábát, de a kopogásokat úgy is hallani vélték.

Poltergeist_Levitation_Caught_on_Tape__112853

Számtalan eset bizonyította és bizonyítja ma is a természetfelettit, de az idő folyamán mégis erősödött a hajlam a szkepticizmusra. A megmagyarázhatatlan magyarázatában a protestáns egyház jeleskedett. Holott alapját kifejezetten a természetfeletti jelenségek képezték, mint például a vízen járás, vagy ember támadt fel a halálból stb. ami mind azt bizonyítja, hogy a természetfeletti pedig létezik. A végletekig fokozták az új irányzatot, néhányan még az Újszövetség csodáit is megkérdőjelezték. Istenkáromlásuk miatt azonban börtönben végezték.

Bizonyos hiedelmekben nem lehetett kételkedni. A katolikus egyház is egyre szigorúbban ítélte meg a csodákat, de a különös események mégis folytatódtak. Bologna érseke, aki maga volt a mindent elkövető bizonyítéka annak, hogy látható magyarázattal szolgáljon minden megmagyarázhatatlanra, a szó szoros értelmében szembe ötlő jelzést kapott egy bizonyos Alfonso Ligouritól. Az említett férfi lebegés közben összeütközött a pappal, csaknem felöklelve azt.

A szkepticizmus a XVIII. század folyamán egyre nőtt. David Hume skót erkölcsfilozófus (1711-1776) kijelentette: még akkor is kételkedni kell a csodálatos jelenségekben, ha azokat cáfolhatatlan tények bizonyítanak. Szerinte az egyszerű embereket meg kell győzni a jelenségek létezésének hitetlenségéről. Számos mai tudós, megjegyzem indokolatlanul osztja e nézetet. Ők a “kételkedem, tehát vagyok” filozófiában hisznek.

Szerencsére a paranormalitás új fordulatot vet a század második felére. Franz Mesmer (1734-1815) érvelése szerint minden élőt egy titokzatos erő kapcsol össze, melynek jellegét még nem ismerjük. Annyi biztos, hogy transzban lévő alanyai titokzatos dogokat produkáltak. Elrejtett tárgyakat találtak meg, könyvekből olvastak anélkül, hogy látták volna a lapokat.

reinkarnacio_9_510702_75706

A hipnózis hatásmechanizmusának tanulmányozása különösen Franciaországban lett viszonylag tiszteletreméltó feladat. Sok tudós viszont nem volt hajlandó elhinni a hipnotikus állapot előidézhetőségét. Ma ez már mindennapossá vált, és összevegyítették egy másik bámulatos jelenséggel, a regresszióval. Ennek során az alanyt arra ösztönzik, hogy írjon le a múltban, az előző inkarnációi alkalmával megtörtént eseményeket.

 

forrás: TJA

 

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.