Természetfölötti jelenségek 3. rész

 
A sátán fogalma hasznosnak tűnhetett az egyház szerint, mivel így volt egy nagy hatalmú ördög, akire minden szellemi megnyílvánulást amit elítéltek, ráruházhattak. Nyilvánvaló volt az is, hogy a sátán sugallta a pogány jóslatokat.
A korai kereszténység nem mindegyik papja gondolta azt, hogy a pszichikai erő ördögi. Szent Ágoston az álmokat pszichikai üzeneteknek vélte, de nem kimondottan gonosznak. Szerinte némely ember gondolatolvasási vagy pszichikai utazási képességekkel rendelkezik, és ezek nem biztos, hogy a sátán üzenetei.
Ezerötszász évig hitte az egyház égi jelnek a mágiát. Jónak, mert a szentek gyakorolták, rossznak, mert az ördög eszköze volt. Ezért elkerülhetetlenné vált a kínzókamra, és a boszorkányok égetése.
Az egyház számtalan esetben ítélte el a természetfölötti jelenségek előidézőit úgy, mint ahányszor szentként ünnepelte.
 
 
 
Rengeteg dokumentum szól Poltergeistekről.
858-ban egy Rajna melletti faluban történt látványos esemény, de említhetnénk egy XII. században készített józan beszámolót, melynek az írója két olyan házat látogatott meg Walesben, ahol a szellemek trágyával dobálóztak, és a szekrényekbe aggatott ruhákat szaggatták szét. De akár mondhatnánk a kolostorokat, amik kedvelt célpontjaik voltak a vándor lelkeknek. Ahol aztán kedvükre tehették próbára a bent lakó szentlelkűek türelmét, például úgy, hogy megverték őket, vagy emberi ürülékkel borították be testüket. Ezeknek a feljegyzéseknek valószínűleg a  nagy része igaz, de mi van a néhány szent által hallott “égi hangokról”. Nevezetesen Sienai Szent Katalin (1347-1380) és Szent Johanna (1412-1431) esetében. Az nyílvánvaló, hogy mindketten látnokok voltak, mert belső hangjaik olyan dolgokat közöltek személyükkel, amikről fogalmuk sem lehetett.
A történelem során több esetben történt kísérlet arra, hogy az egyház a természetfölötti jelenségeket Isten alkotásának vélje. Ma már nagyon sok egyházi férfiú és apáca mutat érdeklődést a médiumok iránt, és ugyanolyan elfogulatlanul kíséri figyelemmel a jelenségeket, mint a többi kutató. Nagy becs övezi Cornelius Agrippát (1486-1535), I. Miksa császár titkárát, aki egy könyvben írt tanulmányt a Babilóniától Görögországon át Egyiptomig terjedő elméletekről. Az 1530-ban kiadott könyvében rendszerbe foglalta a természetfölöttit, a mágiát, és ezek összefonódását, kapcsolatát vizsgálta a matematikával és a vallással. Arra a következtetésre jutott, hogy az anyag világát egy szellem világ tartja egyensúlyban.
 
 
 
Ugyanebben a században élt Michael Nostradamus (1503-1566). Aki valamilyen okból négy soros versekbe szedte roppant ködös és nehezen érthető jóslatait. Ő viszont nem hagyott hátra beszámolót jövendöléseiről. Nevét valamiért mégis ismertebbé tette az idő, mint Cornelius-ét. Nostradamus kortársa, John Dee, készített néhány jegyzetet Michael jóslataiból. John osztotta Agrippa meggyőződését, miszerint a világ tele van szellemekkel, és számtalan módon felvehető velük a kapcsolat: tükör, inga, kristálygömb segítségével, álmok vagy virrasztás alatti látomások útján.
Folytatása következik…
forrás: TJA
írta: Antal Zsolt

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: