Téli napforduló

Tovább vesszük a legváltozatosabb kontinensekről a lehető legkülönbözőbb szokásokat. Írtunk már az ajtófélfáról vajat nyalogató istennőről, a legyőzhetetlen Nap ünnepléséről, és miközben ezeket a sorokat írtam, rájöttem, hogy igen, érdekességeket már az olvasókra zúdítottunk, de kihagytuk azt, hogy miért esik az évnek erre a szakára mindenféle mulatság.
 
Mai társadalmunkban, ahol az évszakok változása a legtöbb ember számára nem jelent többet annál, hogy most hócsizmát vagy strandkendőt hordunk, ha kimegyünk az utcára, talán már nem olyan fontos a téli napforduló. Korábban, amikor az emberek élete inkább függött még az aktuális természeti jelenségektől, a téli napforduló nem csupán csillagászati dátum volt, amit vagy ismertek vagy nem.
 
A téli napforduló éjszakája a leghosszabb, és az emberi képzelet megtöltötte gonosszal, ártó lényekkel, kísértetekkel, és ott ahol a kereszténység az ősi hiedelmekkel keveredett, ott a sátán maga is látogatást tehet a földi világban. Érthető módon a sötétség teremtményei ellen védekeznünk kell, hacsak nem szándékozunk áldozattá válni. Erre ott van a fenyőfa, ami a hiedelmek szerint megvéd minket a gonoszságtól, ha az személyesen akarna betoppanni hozzánk. A gyertyák és a koszorúk szintén hasonló célt szolgálnak. Ráadásul a leghosszabb éjszaka nemcsak azt jelenti, hogy a tél és a sötétség üli győzelmét a világ felett, hanem azt is, hogy innentől hosszabbodnak a nappalok, és eljön majd a tavasz. A klasszikus a fény győzelme a sötétség felett történet ismétlődik meg ilyenkor, mint minden évben. Ahogy az ünnepek is sugallják: bár a tél még hosszú, sötét, de korántsem kilátástalan. A karácsony, a téli napforduló, vagy hívjuk, ahogy akarjuk, a reményt hozza el, hogy véget ér majd a tél. Nem véletlen, hogy szakrális értelemben véve ilyenkor vív harcot a napisten a sötétséggel, vagy hagyományosan ilyenkor van ideje az isteni gyermek, a megváltó születésének. Zeusz ilyenkor küzd meg Kronosszal, Marduk világra jövetelét ekkorra várták Babilóniában.
 
A hagyományos ünnepciklusnak megfelel a megváltó Jézus születése, hiszen a keresztény mitológiában az alakja a jót, a megváltót jelképezi, így egyáltalán nem csoda, hogy a keresztény kultúrkörbe tartozó országokban december végén ünnepelnek.  
Forrás: Jankovics Marcell: Jelkép – Kalendárium
Képek forrása: tumblr

Gitta Sereg

Mindig érdekelt, hogy mit tudunk megosztani egymással, talán ezért is írok. Hobbijaim: a kreatív írás és a mitológia, meg a főzés-sütés. Itt az előbbi kettővel ismerkedhettek meg.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

%d bloggers like this: