Szerelem Halloweenkor

Mára egy újabb bejegyzéssel készültünk a mindenszentek – Samain – Halloween ünnepkört illetően. Mivel ezzel kicsit elmaradtunk, így mielőtt rátérnénk a témánkra, a különböző elnevezéseket definiáljuk:
 
A mindenszentek és a halottak napja, valószínűleg mindnyájunk számára ismerős, a magyar kultúrában ez az október végi, november eleji ünnep elnevezése leginkább keresztény hagyományok szerint. Ennek angol nyelvű elnevezése a Hallowe’en vagy Halloween, ami szintén a keresztény ünnepre utal. A hetedik században IV. Bonifác pápa vezette be a vallási naptárba ezt az ünnepet, ennek oka a pogányság és a kereszténység közötti hatalomátvételből ered. A későbbiekben ugyan ez átkerült májusra, hogy még jobban elszigeteljék egymástól a pogány, illetve keresztény hagyományokat, az ortodox területeken mai napig tavasszal ünnepelik. A nyugati kereszténységben azonban visszakerült novemberre – ily módon a pogány hagyomány is tovább élt. Talán már könnyen ki is található, hogy a Samain vagy Samhain elnevezés leginkább az ősibb, pogány hagyományokra utal.
 
Az sem lehet túl meglepő, hogy a mindenszentek környéki ünnepkör nem kizárólag pogány, kelta vagy keresztény gyökerei vannak, hanem Gallia rómaiak által történő meghódításával, az ókori római hagyományok is beépültek a gallok gondolkodásába, viszont a rómaiakra is hatottak a gall földön megismert ünnepek. Így történhetett, hogy a Samain ünnepét kiegészítette Pomona, a római almaistennő tisztelete is.
 
A mára már sajnos kihalt walesi Hollantide ünnep is a mezőgazdasági munkák végét jelentette (ahogy a Samain is elsősorban). Itt is örömtüzeket gyújtottak, és ez a több napos mulatság ideje volt, de szerepet kapott ilyenkor a jövő előjeleiben kutakodás, illetve szerelmi jóslás is. Úgy tartották, hogyha valaki az ünnep előestéjén beles a templom kulcslyukán, megtudhatja, hogy meg fog-e halni a következő évben.  Ilyenkor szellemeket is lehetett látni, de keresztutakon kenderkóccal nem szörnyű rémeket idézhettek meg a fiatalok, hanem a jövendőbelijüket.  
 
Az ősz végén elhelyezkedő ünnep a zűrzavar ideje volt, hiszen elmosódnak a világok közötti határok, és bármi megtörténhet. Ám nemcsak a természetfeletti és a mindennapos keveredhet, hanem a nemek közti különbségek sem olyan átütőek jelmezben. Nem egy olyan történet van, amiben halandók más lényekkel kerülnek szexuális kapcsolatba, és különös helyeken járnak. Hogy ne csak rémségekről legyen szó, talán a legkorábbi cikkünkben már említettük, hogy nemcsak komor kísértetek, halál és félelmetes szellemek jellemzőek erre az ünnepre, hanem a szexualitás és a szerelem is (bár erről túl sok bizonyítékunk nincs), szóval, álljon itt egy, a samain-i ünnepkörhöz kapcsolódó szerelmi történet.
 
Angus Óg, valószínűleg a Tuatha Dé Danann nép egyik legesélyesebb szerelemistene, aki előszeretettel segíti a szerencsétlen földi halandók szerelmi kalandjait, ám saját szerelmével nehezen boldogul. Álmában látogatja meg ugyanis egy gyönyörű nő, akiről nem tudja, hogy kicsoda az pontosan, és természetesen még sosem találkoztak. Megbetegíti az elérhetetlen szerelem utáni vágyakozás, így úgy találja, hogy szenvedésére egyetlen gyógyír van, méghozzá az, ha megtalálja szíve hölgyét. Segítséggel ugyan, de megtudja, hogy ki látogatta meg álmában: kiderül, hogy egy sídh herceg lányáról van szó. Ethal, a lány apja, közlékeny, és elmondja a szerelmes férfinak, hogy lánya, Cáer varázsereje nagyobb, mint az udvarlójáé, így csak segítséggel tudja meghódítani. Az meg még lehetetlenebbé teszi a dolgot, hogy Cáer évente változtatja az alakját, egy évig hattyúként él, aztán a következő évben gyönyörű, fiatal nőként. Angus azonban nem az a típus, aki feladná, így ellátogat a tóhoz, ahol Cáer él hattyútársai között. A férfi ígéretet tesz, hogy Cáer visszatérhet majd a tóhoz, ha vele tart, így Cáer igent mond. Az átváltozásra mindig Samain idején kerül sor, így a jelenleg hattyúként éldegélő Cáert Angus meglátogatja Samain ünnepén is, ekkor átöleli a lányt, a levegőbe emelkednek, és Angus is hattyúvá varázsolja magát. Örömteli, közös daluktól mindenki három napra merül nyugalmas és boldog álomba. A szerelmesek pedig boldogan élnek Angus Óg palotájában.
 
Forrás: James McKillop: Kelta mítoszok és legendák
Képek forrása: Tumblr
 írta: Sereg Gitta
  

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.