Így döntötték el Salemben, ki a boszorkány

Hogyan is döntötték el a boszorkányperek idején Salemben, hogy ki is az igazi boszorkány? Szörnyűséges tesztmódszereket hoztunk ma nektek!

Valaki kitalálta, hogy bizony a víz nem a boszorkány barátja. A gyanúsított sátánimádókat levetkőztették alsóneműre, összekötötték a kezüket és lábukat, majd beledobták őket egy folyóba, esetleg tóba, hogy meglássák, elmerülnek-e. A boszorkányokat elviekben kilöki a víz, így lebegnek, miközben az ártatlanok elmerülnek a mélységbe. Néha kötelet is kötötték a vádlott nyakába, hogy kihúzzák, ha süllyedni kezdtek. De természetesen éppen elegen fulladtak meg a teszt során.
1613-ban Mary Suttont és édesanyát tesztelték így.
Salem Witch Trials.
Witchcraft at Salem Village, engraving.
Imateszt
Most pedig beszéljünk a teljesítményszorongásról. Régen úgy hitték, hogy a boszorkányok képtelenek visszaismételni a szavakat a Bibliából. Bármilyen hiba (esetleg nyelvbotlás) az Antikrisztus jele volt. Jane Wenhamot 1712-ben vádolták meg boszorkánysággal, természetesen beleremegett a hangja az imába. Az esküdtszék meg volt rökönyödve, azonban a bíró, Sir John Powell nem volt biztos a boszorkányságban. Ennek ellenére Wenhamot bűnösnek bélyegezték, de felfüggesztették a halálbüntetést. Ráadásul még akkor sem volt biztos a menekülés, ha sikerült az imát tökéletesen elmondani.
This 19th century representation of “Tituba and the Children” by Alfred Fredericks, originally appeared in A Popular History of the United States, Vol. 2, by William Cullen Bryant (1878)

Érintésteszt

A boszorkányság áldozatai állítólag megőrültek kínzójuk érintésétől. Szóval, amikor ilyenkor a boszorkánynak csak rá kellett tennie a kezét az áldozatra. Ha az áldozatot különös nyugalom szállta meg, az is bizonyítékul szolgált, hogy varázslat alatt áll. 1662-ben két idős angol nőt teszteltek így. Rose Cullendert és Amy Dennyt két kislány megbűvölésével vádolták. A lányok erősen szorították össze az öklüket, hogy nem lehetett szétnyitni. Azonban, amikor a két idős nő megérintette őket, azonnal eleresztették a szorítást. A lányokat aztán bekötött szemmel más bírósági tagok is megérintették, mire azok újra és újra kinyitották az öklüket. Ezzel jelezve, hogy csak tettetnek. Persze, ez sem mentette meg a két nőt a bitófától.

Fanciful representation of the Salem witch trials, lithograph from 1892.

Boszorkánytorta

A boszorkánytorta bizony igencsak gusztustalan. A recept egyszerű: vedd az áldozat vizeltét, keverd össze étkezési rozzsal, szórd meg hamvakkal, keverd el, és süsd meg. Az elkészült tortát egy kutyával etették meg. Ha a kutyus meg lett bűvölve, és hasonló tüneteket produkált, mint az áldozat (például harapott vagy a holdra vonyított), akkor a bűvölet bizonyításra került. 1692-ben alkalmazták is a tesztet. Amikor is két lány, Elizabeth Parris és Abigail Williams furcsán kezdtek viselkedni. A lányok teste furcsa módon facsarodott ki és folyamatosan láztól égtek. A Parris család szomszédjában élt Mary Sibley, aki a torta elkészítését javasolta. A kapcsolatot azonban nem bizonyította semmi, így a vádlott boszorkányt, Titubát szabadon engedték.

Old drawing of the death of Giles Corey (September 19, 1692).
Böködés és vakarás
Úgy mondják, hogy a boszorkányok maradandó nyomokkal születnek. Anyajegyek, hegek, születési rendellenességek, furcsa bőrtünetek, amivel manapság már a bőrgyógyászhoz indulnál sebesen. A boszorkányokat így sokszor arra kötelezték, hogy vetkőzzenek le, sokszor leborotválták a szőrt, hogy mindent megnézzenek. A rettegő falusiak néha leégették vagy levágták azokat a részeiket, amik gyanúsak lehettek, hogy ne vádolhassák meg őket. De akkor is, ha a vádlott bőre makulátlan volt sem szabadulhattak feltétlenül. Sokszor böködték őket tűvel, szögekkel, amíg nem találtak érzékeny területet. Ha a boszorkánysággal vádolt alany nem vérzett vagy érzett fájdalmat, akkor lehetséges, hogy rideg és érzéketlen boszorkány.
Európában boszorkakeresőket bíztak meg azzal, hogy segítsenek felkutatni a boszorkányokat. Ezek a férfiak városról városra utaztak, és igencsak sok pénzt fizettek a szolgálataikért.
Salem by Sydney Curnow Vosper (1908).

Ráolvasás

Még egy megkérdőjelezhető módszer. A ráolvasásnál a boszorkánynak szóban kellett az ördögöt utasítani, hogy hagyja el az áldozatot. Ha az elszenvedő állapota javult, akkor kivégezték a boszorkányt.

forrás: VintageNews

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: