Részeges mítoszok

 
 
Saját életünkben is nagy szerepet kap az alkohol (ha körbenézünk, akkor sok történetünk kezdődik azzal, hogy “amikor sokat ittunk…”, vagy, ha mi mindig józanok maradunk, akkor elképzelhető “egy ismerősöm/barátom sokat ivott…”-típusú  történetkezdés. Időnként akad pár lelkes ellenzője a részegségnek, de az emberiség történetében az alkohol jobbára állandó változó.
Hol bor, hol sör, hol pedig bármi más. A lényeg, hogy bódítson. Segíthet megtalálni az isteneinket.
Mai alkalommal, következő havi témánkra készülve egy kis betekintést nyújtunk néhány mítoszba, amelyben különösen fontos szerepet kap az alkohol.
A rumról közkeletű tény, hogy megváltoztatja a viselkedést, és olyasmi tulajdonságokkal ruházza fel fogyasztóját, amit soha nem gondolnánk róla. A vudu hitvilág magyarázatot is szolgáltat rá: egy harcos szellem, Ogoun veszi ilyenkor birtokba a testet. Nem fogja a fegyver a halandó porhüvelyt, emellett még egy szelíd és visszafogott emberből is képes agresszív, törő-zúzó harcost varázsolni, aki machetét lóbál, nőket üldöz és még több rumot követel: “Gren mwe fret” kifejezéssel, ami szó szerinti fordításban annyit tesz: “A heréim fáznak.”. Ogoun hatalma alatt az emberek nem reagálnak a fájdalomra, képesek tűzbe tenni ezért a kezüket. A sérthetetlenség érzete a kijózanodásig marad meg, utána elröppen.
Szent Brigitta Írország egyik legnépszerűbb szentje (az más kérdés, hogy személyazonossága finoman szólva is kérdéses, többek hajlanak arra a megállapításra, miszerint a katolikus apáca lánykorában pogány istennő volt). Egyik róla szóló történetben Brigitta rendháza képtelen volt annyi sörrel szolgálni a vendégeknek, az egyház felettébb illusztris személyeinek. A helyzet kisebbfajta csodáért kiáltott. Brigitta megkérte a nővéreket, hogy kupáikat merítsék a fürdőkádba, bár az ötlet nem aratott osztatlan sikert, az apácák engedelmeskedtek a tekintélynek, és a fürdővíz a vendégek szeme láttára változott sörré, abban a pillanatban, hogy a vendégek ajkához ért a kupák széle. A szentről további történetek maradtak fent, amiben az előzőleg megáldott fürdőkádból tölti meg a rászorulók poharát, sőt, hordóit sörrel. 
Az azték kultúrának központi része volt az alkoholfogyasztás. Ők egy édes, szirupos, erjesztett levet ittak, a pulque-t. A társadalom összes rétege hozzáférhetett ehhez az italhoz, de a legtöbb embernek meg kellett állnia négy adag elfogyasztása után. A megbecsült idősek és a papok ellenben annyit ittak, amennyit szerettek volna, és a pulque hozzásegítette őket, hogy meglátogassák őket az istenek. Az aztékok hite szerint Mayahuel termékenységistennő ajándékozta meg az embereket az agavével, amiből alkoholtartalmú italokat állítottak elő. Mayahuel párja, Patecatl, segítségével jutottak hozzá az emberek a hallucinogén droghoz, a peyote-hoz.
Egy apró érdekesség a cikk végére, az aztékok nyulakban mérték a részeg bódulatot. Egy nyuszitól négyszázig. A két-három nyúl fejezte ki a partiképes spiccességet.
Mivel az alkoholfogyasztás nemcsak a középkori írek, az aztékok és a vudu hitvilág hívei között népszerű, ezért következő cikkünkben kitérünk többek közt néhány ókori civilizációra is.
 
Forrás: MentalFloss

írta: Sereg Gitta

Képek: Tumblr

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

%d bloggers like this: