R.R. Blind – A szellem szállta fivér

Ma egy újabb novellával jelentkezünk R.R. Blind tollából, itt megtekinthetitek a szerző további írásait. Reméljük, hogy sok szeretettel fogjátok fogadni, és nem felejtitek a folyamatos publikációs lehetőségeinket!

A szellem szállta fivér

Shadowmoon angol falucskában minden este a hold fényétől különös árnyékok táncoltak. Még is Halloweenkor keringtek a legfurcsábbak. A 13 éves Brant Black is félt ezektől az árnyaktól. Kicsiny házuk verandáján állt Halloween estéjének kezdetén. Az olajlámpás ide-oda ingadozott reszkető kezében, minek eredményeként az udvaron kavargó árnyak még ijesztőbbé váltak.
Brant nagyot nyelt, és így korholta magát:
– Ne ijedjél már meg ennyire, ne légy ennyire félős, hisz ezek csak a lámpától és a hold által megvilágított tárgyaktól látszanak ennyire rémisztőnek.
A kicsi leszidás hatott rá valamelyest, de ezt tudva ugyan úgy reszketve járt keze-lába. Kezével kifésülte homlokába hulló takaros szőke haját, miközben tudta, hogy tengerkék szemei csészényire tágultak a rettegéstől. Elhatározásra jutott, hogy bemegy lefürdeni, majd elmegy a faluban ilyenkor tartott vásárba, ahol vesz magának egy ijesztő maszkot, amellyel este rémisztgetheti az embereket cukorkáért. Ez a gondolat némelyest viszonylag megnyugtatta, még mosolyt is csalt az arcára. Ettől a kis vigyortól kerekded képe csak úgy ragyogott.
Megfordult, amikor a következőt hallotta:
– Húúú! – kiáltott rá Robert Black.
Brant majd’ nem leesett a verandáról, miközben alig bírta a lámpást a kezében tartani. Elpityeredett, és egyre vádlón, miközben jól hallható megbántottsággal kérdezte:
– Bátyó, miért ijesztettél ennyire rám? Tudod, hogy félek a sötétben és a szellemektől is!
Felnézett sokkal magasabb, izmosabb és bátrabb testvérére. A 16 éves tinédzser nem késlekedett a válasszal.
– Azért hoztam rád a frászt, mert így legalább este nem alszol!
A kisfiú tudta, hogy a testvére igazat mondott, mivel állandóan gonoszkodott vele.
Nem mondott neki semmit sem inkább, de meg mert volna esküdni, hogy bátyja homokszín haja alatt lévő barna szemei tekintetében a gonoszság árnyai kavarognak. Ez egy pillanatnyi ideig tartott csupán, és utána úgy tűnt, mint ha csak képzelte volna. A testvére most így szólt:
– Fürödj meg pupák, és aztán elviszlek magammal a vásárba. – közölte, majd tovasietett valamerre.
Brant rikkantással sietett a kicsinyke fürdőhelyiségbe. Útközben alig vetett egy pillantást szegényes viskójuk poros és öreges bútoraira. Gyorsan megtisztálkodott, tiszta ruhát vett, majd megkereste végül a bátyját. Megtalálta az udvar elejében, aztán tovasiettek a falu zsúfoltabban lakott része felé. Elhaladtak sok szegényes, de több csicsásabb ház mellett is. A piactérre értek, ez adott otthont a vásárnak.


Volt ott mindenféle látnivaló: édességek, sütemények, szép kelmék, illatos üvegcsék, kényelmes cipellők, hasznos szerszámok. Brant csak egy kósza pillantást mert vetni ezekre, merthogy pénze nem volt rájuk. A szívét pedig nem akarta így feleslegesen fájdítani. Egy szép, de egyben rémisztő maszkot, azért csak meg vett. Nagyon tetszett neki az a darab, amit végül megvásárolt, mert sötétkék színű volt, a szemeinél vörös karikákkal, a fülei hegyesek voltak sok aranyra hasonlító karikával. Ráadásul még haja is volt, ami dús fonatokban csüngött alá egy-egy színes szalaggal és mintás madártollal együtt. Remélte, hogy a testvérének is ennyire fog tetszeni, mint neki, ezért mosolyogva kereste őt fel, aki a csinos lányok körül sündörgött épp. A lányoktól is tartott, ezért nem mert a jelenlétükben közvetlen megszólalni. A bátya meglátta öccse figyelő tekintetét, és magához intette. A kisfiú riadtan közeledett a bátyjához és a szép lányokhoz, amikor karnyújtásnyira ért a testvére grabancul ragadta. Brant meg se bírt mukkanni a meglepetéstől. Robert pedig a lányok felé vetett egy elnéző mosolyt. Ezután maga mellett húzva sietett kifelé a vásártérről.
A standok szélén jártak épp, amikor egy tagbaszakadt öregasszony ragadta karon Brantet. A kisfiú megállt és a néni tejfehér szemeibe nézett. Nagyot nyelt és kérdezni akart, de nem jutott rá ideje, mivel a néni szólalt előbb meg.
– Fiam nagy veszély vár rád, de a maszkot ne felejtsd el!
Többet nem állt módjában megosztani Brantel, mert Robert elrángatta őt onnan. Brant nem bírt tiltakozni ez ellen, hisz a testvére sokkal erősebb nála, ezért némán könnyeit nyelve tűrte a megpróbáltatásokat. Az öreg dilisnek tűnő asszony szavait rég elfelejtette már. Mostanra az utolsó boltokat is maguk mögött hagyták, hirtelen megálltak, Brant majdnem átesett Roberten.
A bátyja berántotta őt egy kis sikátorba, ahol rögtön a falhoz taszította. Megragadta a nyakát és szorongatni kezdte.
– Most ennek mi baja? Miért bánt engem? – töprengett magában.– Lehet én idegesítettem fel őt? – hibáztatta magát.
Felnézett testvére szemébe, ahol semmi emberit nem látott. A szemei koromfeketék voltak és bennük az árnyak úgy kavarogtak, mint zárt üvegben a benne lévő füst.
– Mi vagy, ki vagy te? – kérdezte elhaló hangon.
A bátyja arcán egy olyan mosoly tűnt fel, ami még legrosszabb pillanataiban sem volt rá jellemző. A levegője Brantnak majdnem elfogyott a satuként szoruló ujjak miatt. Végül Robert is megszólalt:
– Egy gonosz szellem vagyok, aki ma sok rémtettet fog elkövetni a bátyád testében.
A hang, ami elhagyta Robert torkát nyomokban sem hasonlított a sajátjához. A kisfiú esze sebesen járt, hisz most már elhitte a régi történeteket, amiben azt állították, hogy Halloweenkor elhalványodik a határ az anyagi és a szellemvilág között. Egyre jobban fulladozott és a szemei előtt sötét karikák táncoltak. Az eszméletvesztés közelében járt, miközben kezében görcsösen szorongatta a maszkját. Az öregasszony szavai ebben a pillanatban jutott eszébe. Beszélni viszont nem tudott már.
Felemelte a kezét és az arca elé helyezte a maszkot. Lehunyta a szemeit, és várta a halált. Egy dörrenést megszakította aztán a szellem szállta bátyja ijesztő hangját.
– Mit csinálsz, te szerencsétlen, minek az a maszk? Úgy is megfulladsz pillanatokon belül!
A kisfiú összeszedte minden erejét, és kinyitotta könnyektől csillogó szemeit. Végső elhatározásában utolsó lélegzetével suttogta el:
– Takarodj ki a bátyámból, és menj vissza oda, ahová tartozol!
Szavait először néma csend fogadta, majd egy vérfagyasztó sikoly. Brant viszont utóbbit már nem hallotta, mert elájult az oxigén hiánytól. Amikor legközelebb felébredt ugyan ott volt a sikátorban, és a bátyja guggolt mellette, miközben a vállát rázta.
A kisfiú felnézett a testvérére, majd megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mivel nem látta fivére szemében a furcsa árnyak kavargását többé.
Elhatározta, hogy senkinek se mondja el a történetet, mivel nem hinnének neki, és könnyen az ispotályban találhatná magát.Ezután kapcsolata a testvérével sokkal jobb lett, de az árnyakról továbbra sem beszélt. Viszont a jövőben jobban odafigyelt a kavargó árnyakra.

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

One thought on “R.R. Blind – A szellem szállta fivér

Leave a Reply

Your email address will not be published.

%d bloggers like this: