Perkuno (balti mitológia)

 
Ha már legutóbbi alkalommal bemutatkozott Sól, a balti mitológia napistennője, úgy éreztük, hogy itt az ideje annak, hogy egy újabb balti területeken tisztelt istenséggel foglalkozzunk. Mivel Perkuno egyes források szerint Sól szeretőjének számított, így adódott, hogy őt mutassuk be olvasóinknak. A Sólról szóló cikkemben már bemutattam a gyors történelmi hátteret, és a kereszténység baltikumi térhódítását. Korábbról meglehetősen kevés forrásunk van, és leginkább tárgyi leletekre támaszkodhatunk. A mítoszok nyomát csak a ránk maradt elhanyagolható mennyiségű meséből követhetjük.
 
Perkuno név jelentése „támadó”, névváltozatai helyenként eltérőek. Litvániában Perkunas, Lettországban inkább Perkons vagy Perkonis elnevezéssel ismerik. Perkuno a viharisten, és talán nem meglepő, hogy összekapcsolják a hasonló nevű Perunóval, akit a szlávok imádtak. Peruno, éppúgy, mint Perkuno viharistenként szerepelt.
 
Perkuno amúgy igencsak tipikus viharisten. Megjelenésében nincs semmi különös: középkorú férfi ideges tekintettel. Arcát göndör, fekete szakáll borítja, és híres hirtelen haragjáról. Perkuno egyike a balti istentriásznak, akik közé Patollo, Potrimpo, illetve Perkuno tartozik. Porosz területen található Romowe-ban volt a templomok, és hasonló jelentőségnek örvendtek, mint a germán istenhármas, akiket Uppsalában tiszteltek. Alakjaik meg is feleltethetőek skandináv rokonaiknak. Perkuno a balti Thornak tekinthető, és hasonlóan germán rokona szerepköréhez, az ő kultusza is népszerűbb volt a főistenénél, ráadásul megérte a kereszténység elterjedését, és sokan fohászkodtak a jóindulatáért azok közül is, akik már névleg felvették az új hitet. A földművesek állatokat áldoztak Perkunónak szárazság és aszály idején, örömtüzet gyújtottak, táncoltak és ittak a tiszteletére. Perkuno nem kizárólag a vihar istene, hanem alakja összefonódik a termékenységgel, és az igazsággal is. Egy történetben például megöli Juratét, a tenger istennőjét, feltételezhető viszonya miatt, amit egy halandóval folytatott.
 
Kultuszához hozzákapcsolódott a tűz tisztelete, ami sosem aludhatott ki. Egyes legendák úgy tartják, hogy Perkuno a kovács, aki élővé formálta a világot az idő kezdetén, mások igazán bonyolult, és egymásnak ellentmondó mesékre hivatkoznak arról, hogy ki volt kinek a szeretője.
 
Egyik változat szerint Sól és Perkuno szerelemgyermeke volt az Esthajnalcsillag, mások úgy vélik, hogy Perkuno elrabolta Sól lányát, az Esthajnalcsillagot. Megint mások úgy gondolkoznak, hogy nem Perkuno, hanem Menuo, a hold, rabolta el Esthajnalcsillagot, és ezután szegény Menuónak olyan verésben volt része, hogy ezentúl változik a hold képe, és mutatkozik meg csak éjszakánként.  Van egy olyan változat, amiben úgy értesülhetünk, hogy Perkunónak az Esthajnalcsillaggal volt viszonya.
 
Hasonlóságai Perunóhoz, illetve Thorhoz valószínűleg nem puszta véletlenből fakadnak, hanem a sok mindenben megegyező környezet, életritmus hatására alakulhatott így, illetve azt sem érdemes elfelejteni, hogy ezek a népek kapcsolatban is lehettek, és óhatatlanul befolyással bírtak a másik kultúrájára. Természetesen a későbbiek során velük is foglalkozni fogunk.
 
Forrás:
David Leeming: The Oxford Companion to World Mythology
Arthur Cotterell: Mitológiai enciklopédia  
 
Képek forrása: Tumblr   
írta: Sereg Gitta
Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.