Nem tudok semmi hasonlóról / megtörtént?

Bevezetés a “megtörtént?” címkével ellátott posztokhoz

/I cannot find anything like this./

2008-ban 19 évesen Afganisztánban állomásoztam. Egy kisebb bázisra voltam beosztva az ország déli részén. Elég sok hegy volt a környéken, és nem volt valami sűrűn lakott. Hetente párszor civil ruhás férfiak jöttek és sosem maradtak két napnál tovább. Mi biztosak voltunk benne, hogy vagy a különleges erőktől vannak, vagy talán a CIA-tól. Nem nagyon foglalkoztak velünk, mindig a saját csoportjukkal maradtak.

Elég sok pletyka keringett arról, hogy pszichológiai hadviseléssel foglalkozhatnak. Olyasmivel, mint például éjszakai rajtaütések, ahol megölnek mindenkit, de egy szemtanút életben hagynak. Vagy megcsonkított holttesteket hagynak a gyanús falvak előtt. Vagy felégetnek dolgokat. Tudjátok, olyasmik, amivel cseszekedhetnek az emberekkel.

A harmadik hetemen egy reggel azt mondták nekünk, hogy ellenőrizzünk egy falut nem messze tőlünk, mert az ottaniak panaszkodnak ránk, hogy leöljük és megnyúzzuk a kecskéiket.  Ez nem volt szokatlan, mivel állandóan panaszkodtak ránk, mert így akartak pénzt és más dolgokat kárpótlásképpen. A területen járőröző csapat viszont a jelentésük szerint találkozott egy rakás nővel és gyerekkel, akik abból az irányból menekültek. Ez azért elég gyanús.

A következő reggelen napkelte előtt indultunk. A falu kicsit kevesebb, mint egy órányira volt autóval. Viszonylag sík volt a terep, mert az út nagyrészt egy völgyön át vezetett, de az utolsó két kilométeren fel kellett menni egy keskeny földúton egy kisebb dombra.  A falu a hegy tetején helyezkedett el, mintha egy tálban lett volna.  Körülbelül egy tucatnyi összetákolt ház és viskó állt ott, amiben vagy negyven ember lakhatott.

Ahogy szétszóródtunk, és elértük a falut, a kommunikációs eszközeink megzavarodtak, és csak statikus zajt hallottunk.  De négyünk emberi hangokat is. Ők mind azt mondták, hogy olyan volt, mintha százan egyszerre beszéltek volna. Szóval hallottad, de nem értetted, mit mondtak. Az egész vagy egy percig tartott. A másik csapat jelentette rádión, hogy ők hatból hárman fémek csörgését is hallották és nyers, hangos sikolyokat, olyan nedvesen gurgulázó sikolyokat.  Aztán a sikolyt mintha elvágták volna, csend lett. Visszaszóltunk rádión és jelentettük, hogy mi történt. Azt a választ kaptuk, hogy folytassuk, és hogy a csatornánk kódolt, úgyhogy ki van zárva, hogy valaki belepiszkálhatott.

Nem egészen öt perccel később ugyanez megismétlődött azzal a különbséggel, hogy több mint a csapat fele hallotta, hogy emberek beszélnek, miközben nehezen veszik a levegőt mintha futnának, de olyan sokan beszéltek egyszerre, hogy le kellett tépnem magamról a sisakot a headsettel. Sokan közülünk ugyanígy reagáltak.  Ez gáz volt, mert ott álltunk a nyílt terepen bepánikolva.  Ismét visszaszóltunk rádión. Az egyik srác azt mondta, hogy amit hallott az fárszi nyelven volt, egy másik latint hallott ki belőle, én pedig meg mernék esküdni, hogy oroszt hallottam. Ismét azt mondták bentről, hogy valószínűleg interferencia volt, váltsunk csatornát, és folytassuk a küldetést.

Akkor vagy harminc méterre voltunk a falutól, egy nagyobb nyílt területen, a hegy tetején, ahol nem sok lehetőség volt a bujkálásra.  Valaki felfedezett egy vékony vércsíkot, ami a faluba vezetett.  Nyugtáztuk a dolgot, és tovább mentünk.  Ahogy beléptünk a faluba, észrevettünk egy száraz fekete vértócsát.  Mielőtt észbe kaptunk volna, három katonakorú férfi jelent meg, és tüzet nyitottak ránk.

Mindnyájan fedezékbe vonultunk, én egy kisebb épületet körbekerítő egy-másfél méter magas fel mögé. Abban a pillanatban, hogy leért a seggem, egy férfi jött elő az épületből, és elkezdett lőni rám.  Pánikba estem – mert ez volt az első alkalom, hogy lőttek rám –, és legalább nyolcszor húztam meg a ravaszt, amiből két lövés a mellkasát érte. Valaki egy épületről a fal másik oldalán szintén tüzet nyitott rám, úgyhogy berohantam az épületbe, ahonnan a férfi jött ki az imént.  A lelőtt férfi mellett találtam fedezéket, így végighallgattam az utolsó hörgő leheletét.

Mikor vége lett, és megérkezett az erősítés, nyolc halottat és két sebesültet számoltunk. A mi oldalunkon nem volt veszteség. Miközben mindenki az előírt fényképeket készítette, megérkezett az őrjárat, és magukkal hoztak négy nőt a faluból. Azt mondták, a falu mellett bujkáltak, és segítségért könyörögtek.  Elég nehezen tudták őket visszahozni, mert nagyon nem akartak visszatérni a faluba.

Szétválasztottuk a nőket, és elkezdtük kikérdezni őket. Beismerték, hogy a férfiak arra készültek, hogy megtámadják az őrjáratot, mert valaki nagy jutalmat ígért ezért. Mind rémültek voltak, és sírásban törtek ki, ahogy visszaidézték.  A tolmács megkérdezte, hogy mi rázta meg őket ennyire. A harc miatt van? Azt mondták, hogy reggel még napkelet előtt megjelent valami, ami egy véres férfinak tűnt. Pár nő oda akart menni, hogy segítsen neki, de útközben megálltak, és sikítozni kezdtek. Ahogy a férfi közelebb ért, látszott, hogy tetőtől talpig meztelen és nincs haja, sem bőre. Minden egyes lépésnél úgy tűnt, hogy a térde kifordul, és összeesik. Nem volt szeme és hiányoztak az izmok az állkapcsáról.  Járás közben a feje ide-oda himbálózott, mintha semmi sem tartaná.  Azt mondták, hogy lassú volt és bicegett. Hallották, ahogyan lélegzett, nehezen és hörögve, mintha fuldokolna. A férfiak hallották, hogy a nők sikoltoznak, úgyhogy fegyverként megragadtak pár szerszámot és egylövetű puskákat. Ahogy közelebb jött, látták, hogy a hasa fel van vágva és a belei kilógnak.  A férfiak tüzelni kezdtek rá. Meg sem rezzent és meg sem állt, akkor sem, mikor a golyó húsdarabokat szakítottak ki belőle.  Aztán egyszer megállt – miközben a férfiak újratöltötték a puskákat -, és kitárta karját, mintha meg akarna ölelni valakit, és sikoltani kezdett. Olyan hangosan sikoltott, hogy sírva fakadtak tőle.  A hozzá legközelebb lévő férfiak szeme és füle vérezni kezdett, majd összeestek.  A következő dolog, amire emlékeztek, hogy eltűnt – világos vörös köd maradt a helyén. A férfiak, akik összerogytak, szintén eltűntek- nem maradt utánuk semmilyen lábnyom, vagy egyéb nyom csak az a faluba vezető vércsík.  Egymásra néztünk, mert ki volt zárva, hogy ekkora marhaságot elhiggyünk. Úgyhogy nem foglalkoztunk vele, hanem elkészítettük a szükséges dokumentációt és feltakarítottunk. Pár órával később készültünk elhagyni a területet, és hatodmagammal éppen a rádiós dologról beszélgettem, mikor egyikük elüvöltötte magát, hogy földre. Mind le is buktunk, és lapos kúszásban szétszóródtunk.  Egy nagy nyílt területen voltunk, ahol nem volt mi mögé rejtőzni. De a földút közepén egy ló hevert az ízületeknél levágott lábakkal a feje pedig megcsavarva. Valami kiállt a hasából, a bőrébe pedig belevéstek valamit.

Azt gondoltuk, hogy egy IED [házilag barkácsolt robbanóeszköz – Scape], úgyhogy követtük az előírt folyamatot, és ellenőriztük a területet. Mikor már biztos volt, hogy tiszta, megközelítettük.  Egy egy méter hosszú tükörszilánk állt ki az oldalából.  És arab betűk voltak belevésve.  A ló fele, ami a másik irányba nézett, meg volt nyúzva, de egy csepp vér sem volt rajta, sem egy véletlen vágás az izmokon.

Kérdeztük a tolmácsot, hogy mit jelentenek az arab szavak, de ő azt mondta, hogy nem arabul van hanem fárszi nyelvre emlékezetet, de mégsem az. Azt mondta, úgy gondolja, hogy a felirat „nézd” „nézd” „ne nézd”.  Ez a frászt hozta ránk. Visszatértünk, és jelentettünk mindent.  A parancsnokunk végighallgatta az egészet, és hosszas szünet után, ami legalább egy fél órának tűnt, azt mondta, hogy az egész „semmiség, csak stressz és a kimerültség okozta, ami az első éles bevetésem miatt volt bennem.” és vigyázzak, kinek mesélem el, mivel „az emberek kétségbe vonhatják az elmeállapotom”.  Később, mikor zuhanyoztunk, egy üvöltést hallottunk. Pár srác, aki kint volt velünk azt mondta, hogy az arcunkat megnyúzva látta a tükörben. Megnyugtattuk és kivezettük őket, hogy zuhanyozhassunk. ÉN voltam az első, aki végzett, így elmentem borotválkozni. A tükör sarkában ekkor megláttam egy vörös, bőr nélküli embert. Tegnap volt tizenegy éve, hogy ez történt. Néha most is megpillantom a tükörben. Már az istenverte fürdőszobámban sincs tükör.  Minden héten borbélyhoz járok borotválásra. Mikor utoljára magamat borotváltam a kislányom figyelt közben, és láttam azt az embert a szemem sarkából közvetlenül mellette. A kislányom is látta a tükörben, és sikítva elszaladt.  Amitől igazán őrjítő lesz a történet, hogy három társam, aki ott volt aznap, megölt egy robbanószer kettőt pedig súlyosan megsebesített egy másik. A tolmácsunkat a családjával együtt ölték meg otthonában. Négyen öngyilkosságot követtek el a leszerelésük után három évvel. Ez nyolc halott és két sérült – ugyanúgy, mint akkor a faluban.  Talán egy tucat embernek meséltem erről.  Egy vagy kettő, ha hitt nekem. Sehol a világon nem találtam ehhez hasonlót. Tudom, hogy annak a helynek történelme van:  az oroszoknak volt egy bázisa a 80’-as években azon a helyen, ahol a miénk állt, de néhányan azt állítják, hogy Nagy Sándor is végigvonult a csapataival azon a völgyön. Fogalmam sincs, mit gondoljak, többet kellene tudnom. Mert ez évek óta nem hagy nyugodni.

törölt felhasználó

reddit.com

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.