Mit ne tegyünk, ha szellemvadászok akarunk lenni?

Itt az ősz, és ilyenkor kísértetes hangulatba kerülök, nem tudok segíteni rajta, talán a soron következő Samhain teszi, de ilyenkor a szokottnál is megnő a lelkesedésem a szellemek és hasonlók iránt.
Talán az oldal olvasói között is vannak olyanok, akiknek ez az érzés ismerős, sőt  akik előszeretettel vetnék bele magukat a szellemvadászatba. Mert izgalmasnak, hát valljuk be, izgalmas, plusz egészen szokatlan helyeket és történeteket ismerhetünk meg.
Mégis, mik azok a dolgok, amiket ne tegyünk, ha esetleg felcsapnánk paranormális jelenségeket vizsgáló nyomozónak?
1. Unalmasnak tűnhet, de ha egy elhagyatottnak tűnő, kísérteties házat, vagy bármilyen területet szeretnénk vizsgálni, előbb keressük meg, és kérjük a hely tulajdonosának vagy lakóinak a beleegyezését. Engedély nélkül ne szökjünk be temetőkbe, mert a lakók engedélyével lehet, hogy rendelkezünk, de ha elkapnak, akkor elég hamar a jog útvesztőjében találhatjuk magunkat (ami minden csak nem vicces).
2. Ne menjünk egyedül! Oké, persze, egyedül azért ijesztőbb, meg minden horrornéző tudja, hogy ezzel kezdődik minden valamirevaló film. A valóság persze kicsit más. Ha a kísértetek nem is támadnak meg minket, amiért szükségünk van egy hős partnerre a bajban, de olyan köznapi veszélyekkel is találkozhatunk, mint balesetveszélyes helyek (ne felejtsük el, a legtöbb szellemjárta hely, egyben elhagyatott, amire esetleg ráférne egy tatarozás, ami nélkül balesetveszélyes) kígyók, bogarak, patkányok, vagy barátságtalan emberek. Ha a veszélyektől el is tekintünk, akkor is jobb, ha legalább egy ember akad, legjobb, ha máshogy áll a természetfelettihez, ha igazi ördög ügyvédeinek számítunk, vigyünk egy lelkes hívőt, ha mi hiszünk a kísértetekben, tartsunk velünk egy szkeptikus, aki elkísér, mert több nézőpontból elemezni az adott jelenséget egyszerűen érdekesebb.
3. Ha már szellemvadászunk, ne tegyünk légbőlkapott következtetéseket. Legjobb, ha több oldalról is vizsgálódunk: számba vehetünk paranormális és természetes jelenségeket egyaránt. Nem attól leszünk jó kísértetvadászok, hogy minden sarokba képzelünk egyet.
4. Ne ijesztgessük halálra az embereket. Ha ők maguk is érzékeltek különös jelenségeket, és ettől megrémültek, félnek egy adott szobába tartózkodni, akkor ne mondjuk ki a végső diagnózist, kivéve, ha biztosak vagyunk benne, és úgy érezzük, segíteni is tudunk. Mert mi hazamegyünk a kísértetmentes házunkba, de ők akár ott is maradnak (és ha már szellemre gyanakodnak ,amúgy is érzékenyebb, feldúlt lelkiállapotban lehetnek).
5.  Nem árt az se, ha a szellemvadászatot az információgyűjtésnél kezdjük. Szemtanúk, érintettek beszámolójánál, ha másoknak van sejtésük, akkor hallgassuk meg, nézzünk mindennek utána, akár a hírekben, akár a folklórban. Felesleges köröktől óv meg minket, meg persze attól, hogy tévesen higgyük azt, hogy valami igazán izgalmas és egyedi dolgot találtunk, aztán kiderül, hogy pár éve ez volt a nagy szenzáció.
írta: Sereg Gitta
Forrás: mindreader

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: