Mit árul el rólad a kedvenc horrorfilmed?

Az ördögűző (The Exorcist)

mentálisan teljesen stabil vagy… vagy nem

Az 1973-as klasszikust talán nem kell bemutatni. Egy Pazuzu nevű démon megszáll egy kislányt, aki emiatt testi-lelki változásokon megy keresztül, és olyan dolgokat teszi amiről jólnevelt emberek vacsoraasztal mellett nem beszélnek.   A film elég nagy botrányt kavart a maga idejében mivel a zöld trutymót kamerába köpés és a feszülettel maszturbálás elég sok embernél kiverte a biztosítékot.

A film iránti rajongás két dolgot jelenthet: a rajongók egyik csoportja azért élvezte a filmet, mert pszichológiai szempontból teljesen stabil és a erősebbnek érzi magát attól, hogy mindenféle démon megszállja. A másik a labilis csoport, akik nem minden esetben érzik úgy, hogy urai lennének a saját érzéseiknek és a társadalmi normákat áthágó viselkedés iránti vágyukra a démoni megszállás egy frappáns bocsánat lenne.  Dr. Vladimir Piskacek 1974-ben azt nyilatkozta a film kapcsán a Time Magazinnak: „Az Ördögűző veszélyes a kevés önuralommal rendelkező emberek számára, de nem okoz pszichózist”

 

Hellraiser

eljátszani annak gondolatával, hogy megkínoznak

A film sztorija szerint Cenobiták démoni rabságból megszökő, fizikailag nem a legjobb formában lévő (elsőre oszladozó csontváznak tűnik) férfi rávesz egy nőt, hogy szerezzen neki emberáldozatokat, amiktől fokozatosan visszakaphatja testét és újra szexszel tölthetik a szabadidejüket. Ebben akadályozza meg a párt a főszereplő unokahúg. A filmnek van egy kicsit mélyebb üzenete is: a gyönyör elvakult hajszolása kínt rejt magában.

Egy pszichológiai megfigyelés szerint a film rajongói sokkal inkább az élvhajhász megkínzott férfi, Frank szemszögéből nézik az eseményeket mintsem, hogy a főszereplő bociszemű unokahúggal azonosuljanak. Frank egyfajta szadomazochista szimbiotikus kapcsolatban áll a domináns Cenobitákkal – kínoknak vetik alá, hogy megtapasztalhassa a gyönyör egy szélsőséges formáját.  Ez körülbelül lefedi a horror műfaj iránti rajongást is.  Összefoglalva: a film rajongói arról fantáziálnak, hogy megkínozzák őket a Cenobiták? Valószínű.

 

A texasi láncfűrészes mészárlás (The Texas Chainsaw Massacre)

valaki másnak lenni

Carol Clover a Férfiak, nők és láncfűrészek című könyvében azt írja hogy a filmnek, amiben egy férfi más emberek lenyúzott bőréből készült maszkban mezőgazdasági eszközökkel üldöz másokat, a rajongóira meglehetősen jellemző, hogy azért kötődnek Bőrpofához, mivel a saját diszfóriájukat látják benne.  A diszfória az a szorongó érzés, ami abban gyökerezik, hogy az alany azt érzi, hogy valami nem kerek vele (szélsőséges példa: ő egy női testbe született férfi). Bőrpofa váltogatja a férfi-női maszkokat és a hasznát, eszközöket. Clover szerint a saját serdülőkorában ragadt, ami visszavezethető az anya hiányára. A Texasi Láncfűrészes rajongókat ezek szerint még mindig a gyerekkori problémáik gyötrik? Gyakori. Vagy csak szeretik a láncfűrészt.

 

 

A halál angyala (Sleepaway camp)

kívülállónak lenni

Tinédzserek, nyári tábor, gyilkosságsorozat. A klisés alapok ellenére elég komplex kérdéseket feszegető film a segítség nélkül maradt kamaszok érzelemvilágáról.  A film főszereplője elveszíti szüleit, társai pedig változatos módon kínozzák érzelmileg, így elég nehéz nem az ő oldalára állni érzelmileg, akkor is ha khm… tettei erkölcsileg kifogásolhatóak. A film rajongói többire azok az emberek, akik az életük egy hangsúlyos pontján kívülállónak érezték/érzik magukat, akik megpróbálják elrejteni valódi énjüket a szörnyetegek elől.

Fűrész (Saw)

valaki tegyen igazságot ebben az igazságtalan világban

A Fűrész sorozat tagadhatatlanul új színt vitt a horror műfajába a kétezres évek elején. Bár sajnálatos módon a sorozat egyre inkább abba az irányba korcsosult, amit azóta úgy hívnak, hogy „torture porn”  ahol a fő cél, hogy a szereplők a lehető legfájdalmasabb és kreatívabb módon leljék halálukat, de az alapkoncepció az immorális egyének büntetésére volt felhúzva. Ha rossz kisfiú voltál, akkor lehet, hogy egy nap medvecsapdával a fejeden ébredsz.

Thomas Fahy, a Long Islandi Egyetem professzora szerint a film rajongói azok közül az emberek közül kerülnek ki, akik úgy érzik, hogy igazságot kell tenni ebben az igazságtalan világban. A filmben gyilkos etikai kódexe szerint bünteti meg azokat, akiknek bűnei láttán a gyáva modern társadalom inkább elfordítja fejét.

 

 Sóhajok (Suspiria)

problémák az erős nőkkel szemben

Dario Argento a balettintézetben garázdálkodó boszorkányról szóló filmje sokat merített a Walt Disney-féle Hófehérkéből, és ez által a klasszikus boszorkányképet vetíti elénk.  A New York Times szerzője szerint a boszorkányfilmek elsődleges üzenete arra az ősi szorongásra építő nézet, hogy egy nőnek valamilyen természetfeletti képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy hatalmat szerezhessen.

Cannibal Holocaust

bizalmatlanság a fősodrú médiával szemben

Ruggero Deodato filmjében egy dokumentumfilm forgatócsoportja addig terrorizál egy bennszülött törzset, amíg azoknál betelik a pohár, és elkezdenek az elvártnak megfelelően agresszíven viselkedni. Bár természetesen nincs egyértelmű válasz, hogy a film milyen közönséget vonz, de jópár elmélet kering a fő motívumokra építve.  Ezek között vannak a direktebbek, amik szerint a xenofóbia a kulcs, illetve az hogy némelyek szeretik emlékeztetni magukat, hogy a világ egy veszélyesebb hely annál, mint amit a közvetlen környezetükben tapasztalnak.  Diane Carson az Appetites and Anxieties: Food, Film, and the Politics of Representation című könyvében azt állítja, hogy erről szó sincs. A film rajongói bázisa azokból az emberekből áll, akik bizalmatlanok a fősodrú médiával szemben.

Az élőhalottak éjszakája (Night of the living dead)

vágy a technokrata civilizációból való kilépésre

Romero ezzel a filmmel tette le a mai zombifilmek alapjait, motívumai a mai napig visszaköszönnek szinte minden zombifilmben.  Sétálgató halottak tömege, akiket csak a táplálkozás ösztöne hajt, elbarikádozott túlélők és a közöttük lévő egyre inkább elfajuló konfliktusok.

Az amerikai szerző Douglas Rushkoff szerint a film rajongói arról ábrándoznak, hogy kiszakadnak a technológiával szimbiózisban lévő életükből egy olyan világba ahol a túlélési ösztön veszi át a szerepét a Facebook likeok iránt érzett csillapíthatatlan étvágynak.  Valamint az hogy a ’68-as klasszikusban a törvények felbomlanak és egybitessé válik az élet az által, hogy vagy a te agyadat eszik meg, vagy te loccsantod ki másokét középút pedig nincs, olyan embereket vonz, akik nem értékelik az emberi életet és a zombis fantáziákba menekülnek, hogy ezt legitimálják maguk előtt.

 

Rémálom az Elm utcában (Nightmare on Elm street)

nehéz szabadulni a gyermekkori félelmektől

Kik számára lehet csábító egy film, amiben a főszereplő egy gyerekmolesztáló élőhalott, aki álmukban öli meg az áldozatait? Olyan számára, akiknek a gyermekkori félelmeik a felnőttkori életükre is hangsúlyozottan rányomják a bélyegüket.  Biztosan mindenkinek volt rá példa gyermekkorában, hogy nem tudott elaludni, mert egy nemrég látott, utcán sétáló aszott arcú öregember, vagy egy viharos szélben félelmetesen mozgó fa árnyéka járt a fejében. Mindezeknek az érzéseknek a gyökere az ismeretlentől való félelem és valójában teljesen normális.

Péntek 13 (Friday the 13th)

nem érezni jól magunkat a bőrünkben

Jason Voorheesnek bozótvágójánál csak egy fontosabb kelléke van, ez pedig a maszkja. Ha rajta van, a maszk legyen szó akár a sorozat elején látott zsákról akár a legendás hokimaszkról már nem ugyanaz az ember, akit a visszaemlékezésekből megismerhetünk. A sérült kisfiú, akit a társai folyamatosan gúnyolnak, megszűnt létezni, helyette egy hátborzongatóan nyugodt mozgású, kizökkenthetetlen, összeszorított ököl, aki nem csak képes túlélni a Crystal tavat övező vadonban, hanem egy elszánt gyilkológéppé is válik egyúttal. A közönség olyan emberekből áll főként, akik akkor érzik magukat biztonságban, ha játszhatják a szerepüket, amiben magabiztosak, erősek és elszántak. De persze az sem zárható ki, hogy pusztán csak a karakter konzervatív értékrendjével tudnak azonosulni.

Mártírok (Martyrs)

az élet értelmetlen

A Mártírok szeresd vagy gyűlöld jellegű film. Bár pontosabb lenne, ez esetben a kibírod vagy nem kifejezést használni. Másfél órán keresztül nézni, ahogyan egy ártatlan nőt megaláznak és kínoznak, mindenesetre elég megerőltető tud lenni akkor is, ha nem teljesen céltalan. Ha képes voltál ezt a filmet élvezni (vagy valami hasonló…) akkor az lehet a határozott véleményed, hogy a megváltás akármennyire is szeretnénk nem biztos, hogy eljön.

A filmről a The Artificeben megjelent kritika szerint a néző szeme előtt a remélhető a film végi lezárás lebeg, de a mű számára olcsó fogás lenne, ha ezt megadná.  Csak később vesszük észre, hogy valójában egy párbeszédet láttunk az erőszak mibenlétéről, ahol a megkínzott főszereplő egy idő után már nem pusztán erőtlen elszenvedő fél, de talán spirituális értelemben véve hatalmasabb, mint bárki.

ranker.com

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: