Mindenszentek és halottak napja: magyar hagyományok

 
Sok alkalommal találkozhatunk azzal a nézettel a világ egyes tájain, például Magyarországon is azzal, hogy a Halloween micsoda eltorzult hagyomány, szokásaink és hitünk megcsúfolása, ami komoly pogány gyökerekkel rendelkezik. Tulajdonképpen szinte, ha nem az összes, ünnepünk rendelkezik bőven a kereszténység előtti időkbe visszanyúló múlttal. Sőt, egyes hagyományok könnyen le is követhetőek. És ahogy nem ítéljük el a karácsonyi fenyőfákat és degradáljuk le a húsvéti nyuszit, úgy hiábavaló a mindenszenteki ünnepkörben megsemmisítendő istentelenségeket keresni.
 
A kelta hagyományokban már találkozhattunk azzal a nézettel, hogy a holtak szellemei és a tündérvilág lényei ilyenkor betévednek a mi világunkba. Ez az elképzelés szépen helyet kap a magyar néphitben is, úgy vélték, hogy november elsején hazalátogatnak a holtak. Mai napig szokás feldíszíteni, letakarítani halottjaink sírjait, és imádkozni, gondolni rájuk. Emlékezetükre ilyenkor gyertyát gyújtanak, a temető pedig különösen szép tud lenni, amikor az éjszakában ezernyi gyertyaláng pislákol.
 
 
A sírok gondozása azonban csak egy kis szelete az ünnepre való készülésnek. A Jászságban például hagyomány volt, hogy amíg a család elment a temetőbe imádkozni és gyertyát gyújtani, addig otthon égve hagyták a lámpát, hogy a hazatérő halottak könnyen szét tudjanak nézni a házban. A Tápió menti falvakban főztek a holtakra is, egy tál étel járt a halottak szellemének az asztalnál.
 
Máshol a temetőben osztogatták az ételt, vagy a sírokra helyezték. Ez a hagyomány például Topolyán élt. De sokfelé szokásban volt az is, hogy a család összes halottjára gondolnak, vagy mécsessel, vagy kenyérrel, vízzel és sóval. Szegeden kalácsot sütöttek, amit a temető előtt ácsorgó koldusoknak adtak alamizsnaként. Sokszor vendégelték meg a nincsteleneket.
 
A magyar hagyományban a november elseje mindenszentek napja, november másodika a halottak napja.  A néphit úgy tartja, hogy a mindenszentek és a halottak napja közötti éjszakán különös látogatók járnak a templomban, mivel ilyenkor az élők helyett a holtak miséznek.
 
Ahogy a kelta hagyományban, úgy a magyar területeken is estek tilalmak erre a napra: bár ezek általában véve mások voltak. Ilyenkor a mosás, a meszelés és a földdel kapcsolatos munka volt tilos, hiszen kelések kínozhatják azt, aki ássa a földet, a frissen vakolt házat ellephetik a férgek, a kimosott ruha meg megsárgulhat, ha megszegik a tilalmat.
 
Valószínűleg a koldusok, szegények megvendégelése kaláccsal, frissen sütött cipóval a pogány hitből eredő hagyomány keresztény verziója. Kereszténység előtti időben a visszajáró holtaknak készült az ünnepi kalács, hogy legyen mit enniük, ha megéheznek a bolyongásban. Az alamizsnaosztás, a szegények segítése alternatívája a szellemeknek szánt ételáldozatnak. Egy olyan lehetőség, ami a régi hagyományokat is fenntartja, de tiszteletben tartja az új vallás tanításait.
 
Forrás:
Magyar Néprajz: mek.oszk.hu
Katolikus Lexikon
 Képek forrása:
Tumblr
 írta: Sereg Gitta

 

Gitta Sereg

Mindig érdekelt, hogy mit tudunk megosztani egymással, talán ezért is írok. Hobbijaim: a kreatív írás és a mitológia, meg a főzés-sütés. Itt az előbbi kettővel ismerkedhettek meg.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: