Miért készítettek a viktoriánusok képeket a halottaikról?

Már korábban is írtunk a viktoriánus halottfotókról, de talán a hátterüket még sosem boncolgattuk igazán. Úgyhogy úgy döntöttünk, most elmerülünk egy korban az antibiotikumok előtt, amikor a csecsemőhalandóság mindennapos volt, és a halál folyamatosan jelen volt az emberek életében, így alakult ki a halál utáni fénykép népszerűsége.

A halál utáni fotográfia a halál utáni festészetből alakult ki, amelyet általában a gazdag Európaiak voltak képesek megfizetni, hogy emléket állítsanak halott rokonaik előtt. Ezeken a fotókon a gyerekek általában egészségesnek tűnnek, de ennek ellenére a halál szimbólumai megjelennek a képen, ami azt mutatja, hogy a szereplő elhunyt.

Az 1840-es években az emlékállítás a fotósok műtermébe vándorolt, ráadásul nem csak a nagyon gazdagok tudták megfizetni ezt. Az ötvenes években így ezek a fényképek elképesztően népszerűek lettek. A viktoriánusok számára ezek a képek a gyászban fontos szerepet játszottak, hiszen megőrizték a halott arcának képét. Ezeket otthon ki is állították, elküldték a barátaiknak, a zsebükben vagy zsebtükrükben hordták magukkal.

Azonban halottakat fotózni nem is feltétlenül egyszerű. Megfelelő előkészületek kellettek, megfelelő eszközökkel. Ennek ellenére a legtöbbet halottat ábrázoló kép a koporsóban vagy az ágyban fekve kapta le a holtakat, de a halott gyerekeket sokszor az édesanya ölébe helyezték ülő helyzetben. A fotózás után a fotós manipulálta a képeket, hogy a halott személy ne tűnjön annyira sápadtnak, vagy néha pupillákat festett a csukott szemre.

Manapság nagyon sok mítosz lengi körül ezeket a képeket, és rengeteg fotó megjelent az interneten is. Egy modern ember számára ezek a képek erősen bizarrnak tűnnek, azonban a viktoriánusok számára ez tökéletesen megszokott volt. Ráadásul furcsa, de a 19. században a halottak sokkal jobban festettek, mint a mai halottaink. Napjainkban ugyanis sokszor meghosszabbítjuk az életet, ami nem volt elérhető a viktoriánusok számára. Kivételt jelentettek a kiszáradt gyerekeket vagy a rákos felnőttek, esetleg a nagyon idősek, de egyébként a halottak egészen egészségesnek tűntek.

Emellett érdekesség, hogy ez a fajta fotózás nem is került sokba. Emellett az is elég nagy tévhit, hogy annyira nem volt elérhető a fotózás, hogy már csak a halottakról tudtak a szegényebbek fotót készíteni.

A posztmortem fotók trendjének a harmincas évek vetett véget az Egyesült Államokban, ekkoriban lett a halál sokkal inkább elzárt, és ráadásul egyre több csecsemő maradt életben. Érdekesség, hogy ezek a képek sosem teljesen haltak el, manapság is számos cég kínál lehetőséget arra, hogy halva született csecsemőket fotózzanak.

forrás: MentalFloss

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.