Mert az vagy, amit hiszel?

Mert az vagy, amit hiszel?
A placebo- és nocebohatás
A világ megismerése hol máshol kezdődhetne, mint a testünkkel. Elég csak számos mitológia kozmoszteremtését (skandináv; Ymir óriás) és nyelvünket (a hegy gyomra) górcső alá vetni ahhoz, hogy világossá váljon, hogy a testünk tájékozódási pontunk is az életben, továbbá a felépítése és a működése mindig is foglalkoztatta az embert: mi zajlik belül, mi mozgatja és hajtja? A 20. század közepétől egyik meghatározó kérdés: mivel magyarázható a placebo- és nocebohatás? Valóban képesek vagyunk öngyógyításra vagy akár önártásra?
„Tetszeni fogok”
A placebohatásnem új keletű jelenség az orvostudományban, hivatalosan 1811-ben rögzítették egy orvosi lexikonban, amely szerint az orvos elsősorban olyan gyógyszert ad a páciensnek, ami tetszik neki, és nem olyat, ami meggyógyítja. A második világháború után Henry Beecher foglalta össze tanulmányában (The Powerful Placebo) a placebohatást,miután a második világháborúban az egyik nővér fájdalomcsillapító híján sóoldatot adott be egy katonának, akinek állapota ennek köszönhetően stabilizálódott: az álgyógyszer éppolyan hatásosnak bizonyult, akár a valódi. Különös mód pont Beecher emelte ki, hogy ez a módszer mennyire megtévesztő, és érte el részben a placebo negatív megítélését.
Minden új gyógyszer hatóanyagának tesztelésekor folytatnak placebovizsgálatokat. Ekkor a két csoportra osztott alanyok egyik része valódi gyógyszert, míg a másik része szőlőcukor tablettát vagy sóoldatot kap. A kísérlet eredményességéhez az is hozzájárul, ha a résztvevő orvos sincs tisztában azzal, hogy melyik páciense kap valódi gyógyszert, és melyik placebót. Ugyanis számos szociokulturális tényező is meghatározza a placebo hatását: a gyógyszer színe (fehér, piros), az íze (keserű, csíp), az ára (drága), a beteg kitől kapja (tekintélyes személy, fehér köpenyes orvos), a páciens jellemzőitől (iskolázottsága), a környezettől, ahol felírták a gyógyszert, és a gazdasági környezettől.
„Ártani fogok”
Bár valószínűleg a placebóról mindenki hallott, létezik egy ellentétpárja, a nocebo, amely annyit takar, hogy amennyiben a páciens azt hiszi, hogy a bevett orvosság árt, úgy romlik rohamosan az állapota. Ugyanakkor a nocebo esetében is igaz, hogy nem érdektelen, kitől származik az információ: egy orvos megállapítása mindig fontos, hiszen a páciens igazodhat a javaslataihoz és a véleményéhez. Ezt igazolja az az eset is, amikor 1970-ben egy férfinél májrákot diagnosztizáltak, és az orvos közölte vele, hogy nem tudják meggyógyítani. A férfi végül valóban meghalt, ám a boncolásnál kiderült, hogy az orvosa tévedett, az apró, áttét nélküli daganat nem okozhatta a halálát, csak az, hogy elhitte, hogy meg fog benne halni.
Ahogy a placebo esetében, úgy a nocebohatás vizsgálata is etikátlan, azonban számos példával illusztrálható a hétköznapi megfigyelések alapján. Köztük egy 1938-ban, Alabamában történt eset arra mutat rá, hogy az orvosnak miképpen kell alkalmazkodnia a kultúrabeli különbségek adta kihívásokhoz. Egy babonás férfi hitt a rá kiszórt vuduátokban, amit az orvos csak úgy tudott meggyógyítani, ha egy rituálé segítségével megtisztította páciensét a rontástól. A doktor azt állította, a vuduporral gyíktojások kerültek a páciense testébe, amelytől csak úgy tudnak megszabadulni, ha meghánytatják. Miután kikerült a szervezetéből a tojásokból kikelt gyík, a páciens jobban lett, visszanyerte életerejét, és ezzel a doktor megmentette.
Itt van a kutya elásva, avagy mégsem
Mérő László egy 2008-as cikkében a hit erejéről beszél. Ha valaki hisz abban, hogy betegségéből felgyógyul, úgy állapota javulhat. Mérő azt is állítja, hogy sok depressziós betegnél azért jelentkezik daganat, mert a depresszió mintegy gátja az immunrendszer működésének, azaz  ezáltal azt fogalmazza meg, hogy a tudat és a test összekapcsolódik, így az immunrendszer részben tudatosan irányítható.
A Bárdos Györggyel készített interjúban szintén egy olyan képességet említ meg, amelyet az emberek a szociális-kulturális fejlődés hatására már elfelejtettek. „Ez az öngyógyító képesség, amely azon alapul, hogy nagyon magas bennünk a pszichológiai erő, s ez különböző utakon aktiválható. Ugyanúgy, ahogy az önrontó mechanizmusok is. Mind a kettő erős, gyakran nem tudatos pszichés kontroll alatt áll, és nagyon erős rá a kulturális hatás.”
Ahhoz azonban, hogy ezt az öngyógyító folyamatot megismerjük, még sok kutatásra van szükség, a pszichológiát és a biológiát együttesen egy szociális-kulturális hálóban kell vizsgálni.
Kreditek
Ø  Kovács „Tücsi” Mihály: Öngyógyítás
Galaktika. XXXIII. évfolyam, 2012. április. 34–38. o.
írta: Kővári Bettina

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: