Loa (vudu mitológia)

Igen, eddig méltatlanul hanyagoltuk a vudu mitológiát. Pedig az aztán olyasmi, amivel nagyjából minden olvasónk találkozott már néhányszor. Hiszen a vudubabák, és a hit más kellékei, szokásai gyakran bukkannak fel például horrorfilmekben. A ’vuduzni’ kifejezést meg még idősebb emberektől is hallottam már, szóval ismeretlennek nevezni a vudut, enyhe túlzás.
 
 
De vajon, amit tudunk róla az helyes? Tényleg úgy van, vagy csak újabb rémisztő történettel leszünk gazdagabbak?
 
A válasz igencsak összetett, hiszen a földrajzi távolság azért megnehezíti a hiteles információk elterjedését (valószínűleg Magyarországon ritkán találni vudu papot vagy papnőt). Ráadásul a vudu rengeteg apróságból, szokásból és hiedelemből alakult ki, amit tovább bővítettek a babonák, a különböző afrikai törzsek hitvilága, az amerikai őslakosok mitológiája, sőt még a kereszténység tanai és alakjai is.
A vudu általános bemutatása komolyabb cikksorozatot is igényelne, így egyelőre a kultúra egy számomra érdekes részletét ragadom ki. Nem véletlen, hogy a címben is csak zárójelben szerepel a vudu mitológia.
 
A loák, mert inkább többes számban helyes róluk beszélnem, a vudu szellemei. Olyan lények, akik közvetítők az emberek és Bondye, a Jó Isten (Bon Dieu), a teremtő között. A hívők a keresztény szentekkel vagy angyalokkal szemben nem fohászkodnak, vagy imádkoznak hozzájuk, hanem szolgálják őket. Rengeteg loát ismer a vudu, mindnyájuk külön jellemmel és személyiséggel rendelkezik, és ennek következtében mindegyiküket más módon lehet tisztelni. Más dalok, táncok, szertartások szólnak a különbözőféle loákhoz.
A rituálé során egy papnő, egy pap vagy egy csoport varázsló megidézi a loát, akihez szólni akarnak. 
Felajánlásokat tesznek, és kéréseket intéznek ezeknek a nagyhatalmú szellemeknek valamelyikéhez. A szertartás jellegzetessége, hogy a loa a szertartás során megszállja a kiválasztott ember testét (meglovagolja a lovát, mondják rá).  A megszállás történhet nagy csendben, de erőszakosan is. A „ló” összeeshet, vagy  görcsrohamokat élhet át.
 
Végre testet kapva minden loa a jellemzőinek megfelelően viselkedik, a rituálé során a résztvevők kitalálják, hogy melyik loa látogatott közéjük, és annak megfelelő jelképekkel ruházzák fel: van aki, szalmakalapot, pipát és botot kap, más fésűt, szép ruhát és tükröt. De van, aki napszemüveget, szivart és cilindert. Ha megtették a felajánlásokat, megetették a loát és segítséget nyújtott, akkor a loa elhagyja a megszállt ember testét, és a rituálé helyszínét is. Távozik, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem akarna visszatérni. 
Vannak olyan loák, akik csak még egy kicsit szeretnének kóstolni vagy elszívni még egy szivart.  A pap vagy a papnő feladata megvédeni a megszállt embert egy újabb, már nem kívánatos látogatástól, és a szellemeket megfegyelmezni.
 
Forrás: 
Adam McGee: Constructing Africa,
 Debora Wyrick: Divine Transpositions: Recent Scholarship on Vodou and Santería Religious Art
Képek: tumblr
írta: Sereg Gitta
Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.