A legfélelmetesebb internetes legendák VII.

Mai CreepyPasta történetünkben egy furcsa ember hív meg egy csapat embert, hogy ünnepeljenek vele karneváli sátrában. Azonban a történet nem végződik túl jól.

Nagyon kevesen élték túl ezt a furcsa éjszakát. Bill Parker, Sarah Carter és Sam Tannen egyáltalán nem beszélnek az eseményekről. Sam szerencsés, az ő agya teljesen kitörölte a borzalmas emlékeket a trauma miatt, bár ma már azt sem tudja, hogyan vegye fel a nadrágját. 
De neki legalább nem ugranak fel az emlékek a fejében, nem ébred fel az éjszaka közepén és a nem hallja a zenét a fülében. 
A Zene és Tánc Embere 1956 őszén érkezett a kisvárosba. Én éppen befejeztem a középiskolát, és raktárosként dolgoztam egy cégnél. Egyik délután Sarah Carter berontott hozzám, őrülten kezdte el nyomni a csengőt.
– George, meg kell nézned, mit állítottak fel! Egy hatalmas sátor előtt el egy fura pasi, mint egy karneváli rikkancs! – Sarah kapkodta a levegőt, valószínűleg végigfutotta az utat. Nézett rám, és várta a reakciómat. Sarah iszonyatos energiával bírt, mindig két lépéssel mögötte voltam. 
– Még semmi sem volt kész, amikor arra mentem reggel. Mikor csinálták?
A lány felhúzta a vállát.
– Fogalmam sincs, de most már kész van. Oda kell menned, és megnézned a pasast. Nagyon dumás. 
Már csak öt percem volt hátra a munkából, ezért bólintottam, és csatlakoztam a lányhoz. A zenekari pavilonhoz sétáltunk, nem vártunk a többiekre, pedig Sarah sokaknak bejelentette, hogy mi is történt unalmas kisvárosunkban. A volt osztályunk legnagyobb és legkövérebb fiúja, Bill is csatlakozott a társaságunkhoz. Jó srác volt, csak könnyen elveszítette a fejét. A kosárcsapatban játszott, amíg ki nem dobták onnan. 
Együtt meneteltünk a karnevál felé. A park felé sétálva már láttuk a pavilont, nyáron sok érdekes program volt errefelé, de az ősz közeledtével beköszöntött az unalom. Azonban akkor egy hatalmas, sárga sátrat láttunk, amely a régi cirkuszokra emlékeztetett.

hqdefault
Hatalmas tömeg gyűjt össze a sátor előtt. Bill és én közelebb mentünk, és meghallottuk a pasi hangját, akiről Sarah beszélt. Igazi cirkuszi rikkancsnak tűnt. Közelebb verekedtük magunkat Billel, hogy láthassuk is a férfit.
– Jöjjön mindenki közelebb és közelebb! Olyat kínálunk ma éjszaka, amit még sohasem láttak. Énekelni, táncolni fogunk. Megígérem, hogy a Zene és Tánc Embere betartja az ígéretét.
Továbbra is láttuk őt, az emberek elállták az utat, mintha az egész város idecsődült volna. Még a helyi baptista szerzetes is a helyszínen volt, Harper tiszteletes is nagyon érdeklődött az esemény iránt.
Végül sikerült áttörnünk a tömegen, ahol megláttuk őt. Nyakigláb, idős férfi volt. Sovány, előre ugró válla volt. A teste a szavaival együtt ringatózott. Fehér és vörös csíkos kabátot viselt. A szeme furcsán villogott a fényben, elbűvölte a körülötte álló embereket. 

– Rendben, rendben, rendben. Közel vagyunk, már nagyon közel. Ki áll készen a táncra? Az éneklésre? Én fogom húzni a talpalávalót!
Sam és Sarah közel ért hozzánk. A lány azonnal az oldalamba bökött.
– Ugye megmondtam?
Sam bólintott, hogy üdvözöljön bennünket. Legalább olyan magas volt, mint Bill, de sokkal soványabb. Ő volt az okos fiú a csapatunkban.
– Mit árul? – kérdezte Sam. 
– Táncolást, asszem – válaszoltam. 
– Mennyiért?
Az Zene és Tánc Embere biztos meghallotta, amit beszéltünk, hiszen azonnal megkérdezte:
– Mennyibe kerül ez az egész, hallották? Elmondom, hogy egyetlen dollárba se fog fájni senkinek. Mindenki táncolhat egész éjjel!
Egymásra néztünk, jónak tűnt a dolog. Ingyen zene és hely a táncolásra. Nem igazán volt erre lehetőségünk ősszel. Fiatalok voltunk és bulizni akartunk. 

enhanced-8094-1452188128-1
A férfi előhúzott egy aranyórát a zsebéből, amin megnézte az időt. 
– Emberek, itt az idő a táncolásra – felkapta a hegedűt és mindenkit beterelt a sátorba. 
Sarah, Bill, Sam és én hamarosan a sátor gyomrába kerültünk. Hatalmas hodály volt odabent. Kemény fa padló volt a lábunk alatt, fényesen csillogott. Gyertyák ültek a sátor oszlopain, ahogy felnéztünk. Nem láttuk a tetőt a sötétségtől. A tömeg egyre inkább bentebb és bentebb nyomott bennünket. Nem csak fiatal emberek voltak. Az iskola igazgatója, egy idősebb angoltanár is helyet foglalt közöttünk. A polgármester és felesége is jelen volt. 
Lassan fojtogató lett a tömeg, a levegőt elszívták az emberek. Mindannyian a nyurga férfit kerestük, addig nem láttuk meg, amíg a zene el nem kezdődött. 
Aztán megláttuk. A sátor közepén állt egy apró, fa színpadon, amely magasabban volt a padlónál. Fogalmunk sem volt, hogy került oda, nem láttunk semmilyen lépcsőt, ami felvezetett. Ránézett a tömegre, majd elkezdett játszani.
Soha életemben nem hallottam még ilyen dallamot. Az izmaim azonnal ellazultak, az elmém nem engedelmeskedett tovább. Mozognom kellett. Megragadtam Sarah kezeit. Mindenki táncolni kezdett.
Táncolás közben láttam Harper szerzetest, az iskolaigazgatót és a tűzoltókat is táncolni. Forgattam Sarahát, együtt mozogtunk a teremben. Egyre nagyobb volt a forróság, éreztem az izzadtság szagát. Szédültem, de továbbra is táncoltam, nem álltam meg. Ekkor vettem észre, hogy a férfi énekel is, olyan nyelven, amit nem értek. Nem volt egy pillanatnyi szünet sem. 
Egy idő után észrevettem, hogy fáradnak a lábaim, a derekam sajogni kezdett. Az órámra pillantottam, és azt láttam, hogy már egy órája táncolunk.
– Sarah – köszörültem meg a torkom, csak suttogni tudtam. A nyelven mintha megdagadt volna. – Sarah. 
A lány nem válaszolt, csak táncoltunk. Megráztam, de akkor sem figyelt rám. Próbáltam megállni, de nem ment. Ekkor kezdtem el rettegni. Már láttam másoknak az arcát, láttam a félelmüket. Harper szerzetes feje vörös volt, kiütött rajta a verejték. Az igazgatónő elájult, de a lábai tovább mozogtak. Bill mellett is elhaladtam, aki Susie Watkinszel táncolt. Láttam a félelmet a szemében. 
A nyurga férfi hangosan felnevetett, de tovább játszott. A szeme villogott a sötétben. Sikítást hallottam, egy nő a földre esett, valószínűleg görcs állt a lábába, szinte irigykedtem rá. A partnere tovább táncolt egyedül, rálépett a nő bokájára, aki megpróbált félre mászni, de képtelen volt. Félrenéztem, de továbbra is hallottam a sikolyait. 
A zene tovább ment.
Ránéztem az órámra: három óra eltelt. A ritmus nem hagyott alább. 
Harper szerzetes meghalt. Láttam, hogyan történt. Összeesett a padlón, összerándult, majd nem mozgott tovább. Becsuktam a szemem, és tovább mozogtam. 
Nem ő volt az utolsó, és talán nem is az első. Az idősebbek és a betegek estek össze először. Kimerülés, szívroham okozták a halálukat. Elhaladtunk Lizzie és Sam mellett. A fiú elveszítette a szemüvegét. A lába véres volt. 
Az éjszaka tovább haladt. Emberek testén lépkedtünk, de tovább táncoltunk. Vér szaga szállt a levegőben, keveredve a savanyú izzadtsággal. A levegő sűrű volt, alig lehetett beszívni. A sírás és a sikolyok keveredtek a hegedű dallamával.
Aztán vége lett. Egy lépést táncoltam, és képes voltam megállni. Felnéztem a színpadra, mindannyian felnéztünk.
– Rendben, emberek! Ennyi volt ma estére. A táncnak vége, közeledik a reggel. 
Mindannyian álltunk, képtelenek is lettünk volna elfutni. 
– Menjenek, barátaim! – a férfi mosolygott ránk. 
Így történt. Sokan úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna, mintha az a húsz ember egyszerre eltűnt volna. 
Sarah és én elvittük Samet a legközelebbi kórházba. El kellett távolítani az egyik lábát. Manapság csak a háza előtt ül, még mindig fáj a másik lába.
Bill elment a városból, és csatlakozott a sereghez. Sohasem beszélt többet az estéről. 
Saraht alig láttam az eset után. Manapság angolt tanít az iskolában. 
Én továbbra is itt maradtam. Sokszor csak Sammel beszéltek. De a zenét sohasem fogom elfelejteni. A fejembe kúszik a dallam, és újra mozogni kezd a lábam a ritmusra. 

forrás: CreepyPastaWiki

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: