Könyvajánló: Csontszüret

A Csontszüret című regény messze nem boszorkányokról szól (bár akadnak benne olyan jelenetek, amelyek az elmúlt időszakok boszorkányüldözéseire emlékeztethetnek minket, olvasókat). A cikk aktualitását az adja, hogy friss olvasmányaink közé tartozik, így mindenképpen úgy éreztük, írnunk kell róla.

Samantha Shannon 1991-ben született, ifjú brit szerző, akinek a 2012-ben kiadott Csontszüret, az első kiadott regénye. Ráadásul az Egyesült Királyságban a Harry Potter-regények kiadója szerződtette, így talán nem csoda, hogy a fiatal írónőt igazi tehetségként tartják számon. Első, tizenöt évesen írt regénye azonban kiadatlan maradt.

A kirobbanóan tehetséges jelzősort némileg azért túlzásnak éreztem, de erre mindjárt visszatérek. Előbb lássuk, miről szól a könyv. A Csontszüret egy disztópiát jelenít meg, ahol a mai London területét Scion uralja. A köztársaság államformája a diktatúra, üldözöttei pedig a látók, orákulumok, médiumok, és bárki, aki az úgynevezett étert használni tudja. Természetesen ifjú hősnőnk, Paige is különleges képességekkel van megáldva, azaz abnormális. Édesanyja már korábban meghalt, édesapja mit sem sejt Paige titokzatos életéről, amiben komoly szerepet kapnak London titkos bűnszervezetei.

Paige lubickol ebben a jól kereső, extrém életformában, aztán egy balszerencsés utazás alkalmával a lány Scion fogságába kerül. Az oxfordi börtönvárosban aztán új, és rendkívül veszélyes ellenségeket, de új szövetségeseket is szerez.

A cselekményvázlat után vissza is térhetünk ahhoz, hogy miért éreztem a könyv kapcsán komoly hiányosságokat. A Csontszüret legnagyobb hibája egy tehetséges író fiatal volta, leginkább tapasztalathiányra gondolok, amikor visszaemlékszem sorsfordítónak szánt, de kiszámítható eseményekre, túl hirtelen, a semmiből jövő személyiségfejlődésre és a rendkívül sok szerencsére, amivel főhősnőnk elboldogul a számára idegen és rendkívül kockázatos világban. Az író sokszor visszariad attól, hogy igazán szörnyűségekkel ábrázoljon egy messze nem ideális világot, azonban ez a rémuralom, néhány kivételtől eltekintve, végig megmarad a “beszélünk róla” szintjén, ami azért nem elég ahhoz, hogy olvasóként igazán átérezzem a történet súlyát.

A könyvet nem a cselekmény pörgőssége vagy összetettsége menti meg, hanem a könnyed humora és olvashatósága.

Kinek ajánljuk?

Elsősorban a fiatalabb korosztálynak, akik könnyen tudnak azonosulni a főszereplővel és a narrálás közvetlenségével és humorával.

Kép: moly.hu

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: