Kis hazugságból húsz év szélhámosság, majd családirtás – Jean-Claude Romand története

„…van egy normális életük és egy másik, amiben kémek, transzvesztiták vagy szerencsejáték-függők. Ami elkezdett érdekelni, hogy mi járhat egy olyan ember fejében, aki tizennyolc évet tölt egy parkolóban.”  Emmanuel Carrère a Jean-Claude Romandról szóló könyv szerzője

Minden ember szeret néha a sikertelensége elől az önálltatásba menekülni. Onnan pedig csak egy lépés, hogy apró füllentésekkel magyarázzuk a bizonyítványt a környezetünknek. De meddig képes valaki elmenni abban, hogy a hazugságait védje? Következik Jean-Claude Romand története, aki egyszer gyenge volt ahhoz, hogy beismerje hibáját. A hazugságát közel húsz éven keresztül toldozgatta. Mégnem azt vette észre, hogy az egész élete erre épül.

Jean-Claude Romand 1954. február 11-én született egy franciaországi kis faluban. A család szeme fénye volt. A középiskola elvégzése után egyetemi alapképzésen vesz, részt majd orvostanhallgatóként felvételt nyer a Lyoni Egyetemre, de összesen egy fél évet sikerült teljesítenie, mivel ez egyik vizsgáját nem sikerült letennie. A sors iróniája hogy ez egyik korábbi esszéjének címe: „Létezik-e igazság?”. Akár azt is mondhatnánk, hogy életének következő húsz évét ennek a tanulmányozásának szentelte.

Ahelyett, hogy töredelmesen bevallotta volna kudarcát, és újra próbálkozott volna a vizsga letételével, valami egészen más utat választott: úgy tett, mintha sikerült volna. Senkinek nem beszélt erről, helyette szép csöndben továbbra is bejárt jegyzetelni az előadásokra, jegyzeteket kért kölcsön a barátaitól, és olyan keményen dolgozott akár az összes többi hallgató. A színlelést és hazudozást olyan tökélyre fejlesztette, hogy az egyetemen senkinek nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben. Ő pedig szorgalmasan beszámolt a családjának a tanulmányairól. De tizenkét évnyi hazugság után már nehéz lett volna bevallani, hogy eddig álltatta a környezetét, így hazudott magának egy diplomát.

Ekkor szembesült a következő nehézséggel: munkát kellett keresnie egy nem létező diplomával. Természetesen ezt is a maga elképesztő módszereivel oldotta meg. Genfben volt az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) székhelye, ahol ő kardiológiára specializálódott kutatóorvosként tevékenykedett, legalábbis ezt adta be a családjának. Mondani sem kell karrierje első állomástól az utolsóig csak a képzeletében létezett, legyen szó a Dijoni egyetem lektori pozíciójáról vagy a genfi klinika vezetőjéről. Természetesen az egyetemi évei alatt egy dolgot nagyon megtanult: hogyan kell fenntartani a látszatot. Minden reggel autóba ült, és elhajtott képzeletbeli munkahelyére, ott aztán összeszedett minden prospektust, tollat és látogatóknak osztogatott egyéb ingyenes ajándéktárgyat, amin csak rajta volt a WHO logója, hogy aztán a kellő pillanatban csaliként elszórhassa családja előtt. Talált magának egy feleséget, de természetesen kettejük kapcsolata sem épülhetett a bizalomra. Hosszasan mesélt szíve választottjának napjairól, amiken híres orvosokkal golfozott, és ecsetelte a WHO legújabb projektjeit, amikről azokból a prospektusokból szerzett tudomást, amit a szervezettől szedett össze, és a kocsijában bújt át, miközben félnapokat töltött a parkolóban. Néha fontos üzleti utakra is ment. Ez abból állt, hogy összepakolt, és pár napra kivett egy szobát egy reptér melletti motelben, mielőtt hazaindult pedig bevásárolt pár szuvenírt a reptéri duty-free shopban. Mindig visszafogottan beszélt munkájáról, és alapvetően zárkózott embernek ismerték, így senki sem gyanakodott, leszámítva azt mikor a felesége egyszer azt mondta, neki viccből, hogy nem lenne meglepődve, ha egyszer kiderülne, hogy egy kommunista kém.

Közben szembesülnie kellett egy újabb problémával is, mégpedig hogy a képzeletbeli munkájáért járó képzeletbeli pénzt nem fogadják el a valós boltok. Eleinte a felesége által eladott ingatlan bevételéből éltek, majd mikor ez az összeg kezdett megcsappanni, behálózta a rokonait.  Mivel a WHO egészségbiztosítási alapokkal is foglalkozik, így azt ígérte, hogy a kapcsolatai segítségével befekteti pénzüket 18%-os adózás utáni hozammal.  Összesen 2,5 millió frankot sikerült, így kicsalnia szüleitől, apósától, nagybátyjától, de még a szeretőjét is megvágta ilyen módon. A pénz pedig fedezte életvitelét, ami ismét jót tett, hogy fenntarthassa az elismert kutatóorvos látszatot. Hatalmas házban lakott, BMW-vel járt, és ebből fedezte a közben megszületett két gyerekének magániskoláját.

1988-ban viszont apósa azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy szeretné visszakapni a pénzének egy részét. Pár napon belül egy baleset következtében lezuhant, és szörnyethalt. Romand volt az egyetlen szemtanú. Ezt az esetet később sem sikerült rábizonyítani, de azért elég gyanús. Mindenesetre elég jól jött ki belőle, mivel az özvegy úgy döntött, hogy az akkori háza túl nagy egy embernek, így vett egy kisebbet, a megmaradt pénzt pedig a férfira bízta.

Négy évvel később viszont nagyobb problémái adódtak, a barátai kezdték sejteni, hogy az állásával valami nincs rendben a szeretője pedig visszakövetelte azt a 900 ezer frankot, amit a férfinak adott. Minden összejött és kénytelen volt beismerni, hogy a dolgok immár végérvényesen kicsúsztak a kezéből. Az öngyilkosság mellett döntött, de előtte még agyonverte nejét egy sodrófával, és vett egy puskát. Kérte az eladót, hogy szépen csomagolja be, mert ajándékba lesz. Ezután hazament, csinált egy-egy tál müzlit a gyerekeinek, megnézett velük egy epizódot kedvenc rajzfilm-sorozatukból, majd hideg vérrel agyonlőtte mindkettőt. Majd bevett egy marék altatót, szétlocsolt a házban egy kanna benzint és magára gyújtotta. A kiérkező tűzoltók, kimentették és kórházba szállították, ahol könnyebb sérüléseiből hamar felépült.

Jean-Claude Romand, felesége és a két gyerek

1996 július másodikán ítélték életfogytiglanra. Azóta is börtönbüntetését tölti. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a húszévnyi hazudozás alatt sosem érezte magát ennyire szabadnak.

murderpedia.org

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: