Killdózer – Marvin Heemeyer buldózeres ámokfutása

A modern kori történelem tele van esetekkel, amikben a kisember fellázad a vele packázó hatalommal és erőszakhoz folyamodik.  A hírhedtebb esetekben pusztítással ártatlanok vérének ontásával igyekszik megtorolni a vélt vagy valós sérelmeket, vagy felhívni a figyelmet az őt ért méltánytalanságokra.

Marvin Heemeyer története annyiban különbözik ezektől, hogy egy páncélozott buldózerrel elkövetett ámokfutás számtalan köz- és lakóépület precíz lerombolása mellett mindössze egyetlen ember életét követelte. Az eset azóta is megosztja az USA közvéleményét. Egyesek szerint egy rögeszmére hajlamos ember birtokjogi vitáján semmilyen csodálnivaló nincs, mások az utolsó amerikai hősnek tartják és ámokfutásában a kisember elkeseredett visszavágását látják.

Marvin Heemeyer

A történet azzal az idilli képpel kezdődik, mikor az USA légierejénél szolgáló fiatalember beleszeret a coloradói hegyvidékbe és leszerelés után elhatározza, hogy itt fog letelepedni. Grand Lake környékén több kisebb kipufogó-javító műhelyt nyit, amiknek az irányítását alkalmazottaira bízza, de egyet megtart a saját közvetlen vezetése alatt. Ez a Garnby városához közeli Mountain View Muffler, ahol kiélheti szerelőszenvedélyét.

Marvin ellentmondásos figura volt. Kedves volt a szomszédjaival, és ha valakit kedvelt, akkor az illető kenyérre tudta kenni. Viszont ha nem, akkor előtört belőle a személyiségének a hirtelen haragú oldala. Még ha jogosnak nem is mondhatnánk, de valamennyire érthető, hogy amikor az egyik ügyfele nem akarta kifizetni egy nem a legjobban sikerült javítás 174 dolláros díját, akkor életveszélyesen megfenyegette. De azt már kicsit nehezebb teljesen normális viselkedésnek beállítani, hogy amikor interjút készítettek vele a szerencsejátékok legalizálásáról, aminek odaadó híve volt és riporter az ellenkező álláspontot képviselte előtte, akkor abból olyan parázs vita kerekedett, ami majdnem az ökölharcig fajult.

Ahogy Marvin egyik közeli ismerőse mondta:

„Ha Marv a barátod volt, akkor ő volt a legjobb barátod. De ha úgy látta, hogy ellenségek vagytok, akkor ő lett a legádázabb ellenséged.”

Ugrunk egyet az időben a kilencvenes évek végére. Akkor tűnt fel a színen a Docheff család, akik cementgyárat akartak építeni a környéken, és Heemeyer birtokát nézték ki erre a célra. Megindultak a tárgyalások és 92-ben 42 ezer dollárért vásárolt területért egy elég gáláns 250 ezer dolláros árat ajánlottak. Ebbe a tulajdonos bele is ment, de az adásvételi szerződés megkötése előtt már kevesellni kezdte az összeget és 375 ezer dollárt akart érte, de vita közben már egy egymillió dolláros üzlet is elhangzott a szájából. Ekkor a vevők belátták, hogy nem fognak tudni dűlőre jutni, így drasztikusabb megoldáshoz folyamodtak, és bíróságra vitték az ügyet.

A Granbyi Városi Tanács nekik adott igazat, a terület újrafelosztása pedig azzal járt, hogy a telket, amin Mountain View Mufflerhez vezető bekötőút vezetett keresztül, a Docheff család tulajdonába került.  Marvin pedig hozta a formáját ott is, úgyhogy megbüntették a bíróság megsértése miatt.  Ezen felül kapott egy pár ellenőrzést a városi hatóságoktól, aminek az eredménye több kisebb-nagyobb bírság kiosztása lett,  olyan ürügyekkel, mint hogy a műhely nem kapcsolódik a városi szennyvízelvezető rendszerre (amihez az útvonal szintén Docheffék telkén vezetett volna). De kapott egy 2500 dolláros büntetést az udvarán felhalmozott autóroncsok miatt is. A csekk megjegyzések részére azt írta „Gyávák!”

Marvin viszont nem az az ember volt, aki egykönnyen elismeri a vereséget. Megtámadta a birtokjogi végzést a bíróságon és a nyilvánossághoz fordult: aláírásokat gyűjtött, hogy megakadályozza a cementgyár felépülését. Leveleket kezdett írni a helyi lapnak. Az újság megtagadta az írásainak megjelentetését. A szennyvíz-elvezetési probléma megoldását is megpróbálta megoldani, de a rendszerre való csatlakozást csak a Mountain View Concrete cementgyárának telkén keresztül lehetett megoldani, és nem meglepő módon a tulajdonosok ebbe nem mentek bele.  Egy buldózert is vásárolt, amivel egy új bekötőutat akart építeni, amin az ügyfelei megközelíthetik a műhelyét, de a városi tanács ezeket a terveket nem hagyta jóvá. Azóta is terjed a pletyka, hogy sötét alkuk köttettek a háttérben a városi tanács és a cementgyár tulajdonosa között, de ezt később semmivel sem sikerült bizonyítani.

Heemeyer belátta, hogy gyakorlatilag minden próbálkozása kudarcba fulladt. Eladta a telket, amelyen a műhelye feküdt egy szemétszállító cégnek, azzal a kitétellel, hogy fél éve van a kiköltözésre.

Ekkor kezdett bele a másik projektjébe. Ez pedig egy Komatsu D355A bulldózer volt. A nehézgépet azért vette, hogy megmenthesse vele üzletét, de mikor kivitelezhetetlen lett, meglátta benne bosszúja beteljesítésének eszközét. Nekilátott a buldózer átépítésének. Ezalatt pedig feljegyzéseket tett, amiket magóra rögzített.

“Feláldozom életem és a reménytelen jövőm, amit neked köszönhetek, hogy megmutassam, amit tettél az rossz.

Isten engem arra teremtett, hogy elvégezzem ezt.”

Amíg az átalakításon dolgozott többen is meglátogatták a műhelyét, de senkinek sem tűnt fel az ott terpeszkedő a páncélozott munkagép. Ezt ő isteni jelnek vette, ami megerősítette a tervei végrehajtásának szándékában.

Mivel Heemeyer kiválóan értett a hegesztéshez, a több hónapnyi szerelés alatt a buldózer vezetőfülkéje egy teljesen zárt páncél kapott, ami acéllemezekből és a közöttük lévő betonból állt. A motor védelméről szintén gondoskodott. A fülke kapott légkondicionálást. A kilátást a páncélba ágyazott első és hátsó kamerák monitoron megjelenített képe biztosította a fülkén belül. A kamerák objektívét egy 7 cm vastag golyóálló műanyagréteg védte, aminek a tisztán tartásáról egy gombnyomásra működő sűrített levegős rendszer gondoskodott, ami szükség esetén elfújta a törmeléket a látómezőből.  A fegyverzetét képezte egy hátulra felszerelt 50-es kaliberű M82-es  félautomata karabély. Elől 5.56-os kaliberű FN FNC rohamkarabély. Jobb oldalon egy Ruger Mini-14 puska.  A munkagépet egy 410 lóerős dízelmotor hajtotta és 44 tonnát nyomott a maximális sebessége pedig 12 km/h volt. Az átalakítás után a páncélréteg miatt a tömege 61 tonna volt, ami kihatott a sebességére és kezelhetőségére is.

2004 elég keményen kezdődött Marvin számára. Szeretett apját elveszítette márciusban. A jegyességét felbontotta, miután menyasszonyát rajta kapta egy másik férfival. Június negyedike borongós reggelén beautózott a városba, és postára adta feljegyzéseit az öccsének. Hazaérve fogta a célpontok listáját, élelmet, vizet, valamint pisztolyt, és felmászott a munkagépbe, majd ráemelte a közel húsz tonnás páncélt . Az ajtót belülről behegesztette. Nem volt kérdéses számára, hogy amibe belekezd az csak a halálával érhet véget.

A délután háromkor a dízelmotor felbőgött, és a lánctalpak nagy robajjal kísérve átnyomták a 60 tonnát a műhely falán:

Megszületett a Killdózer.

A gépszörny első útja a cementgyárba vezetett. Látván a tombolást Cody Docheff bepattant egy a gyár udvarán álló homlokrakodóba és azzal próbálta megállítani a bulldózert, de Marvin több lövést adott le rá, így visszavonulót fújt és elmenekült. A 911 vonalai égtek, a Killdózer pedig fegyvereivel célba vett egy propángáztartályt. Akik azt hangoztatják,  hogy az ámokfutás minimális személyi sérüléssel járt, nem tervezett volt, hanem pusztán a szerencsének volt köszönhető, a történet ezen momentumát szokták főként kiragadni. Mivel, ha a tartályt sikerül felrobbantani, akkor az minden 800 m sugarú körben tartózkodó ember halálával járt volna. Szerencsére hiába dördültek el többször is a fegyverek és sikerült megrepeszteni a tartályt, a gáz nem kapott lángra, Heemeyer pedig feladta tervét, és új célpontot keresett. Pár perc alatt romba döntött két épületet, és fémhulladékot csinált néhány járműből, majd kikanyarodott az udvarról, és az országúton Granby felé vette az irányt.

Közben megérkezett a rendőrség és több járművel üldözőbe vette. Idegölő hajsza kezdődött, amiben a sebesség helyett inkább a tanácstalanság volt a domináns. Egy lánctalpakon gördülő hatvantonnás acéldobozt nem egyszerű leszorítani az útról… Egy rendőrségi terepjáró mégis megpróbált valami hasonló manővert, de a művelet befejezése előtt fémforgáccsá lett konvertálva. A seriffhelyettes,  Glen Trainor felmászott a buldózer tetejére, és 37 lövést adott le, hogy a vezető feltételezett helyére.

„Tudtam, hogy az az egyetlen módja, hogy leállítsam, ha megölöm a volán mögött ülőt.” 

A 13 mm vastag acéllemezekről természetesen lepattantak a golyók, a Killdózer pedig zavartalanul folytatta útját a város felé. Nem túl közismert tény, de az USA-ban a 911 nem csak arra szolgál, hogy a lakosság bejelenthesse a vészhelyzeteket, hanem szükség esetén „visszafelé működtetve” értesíteni lehet vele az embereket a közelgő veszélyre. Ezt használva Granby lakóit sikerült időben evakuálni az érintett területekről.

A Killdózer megérkezett a városba, ahol a rendőrség már várt rá. Tehetetlenül nézték végig, ahogy eltiporja az útjába kerülő járműveket, és meg sem áll a polgármester házáig, amit aztán a földdel tesz egyenlővé.

A rendőrség több dologgal próbálkozott, hogy megállítsa, de minddel kudarcot vallottak. Mesterlövészekkel próbálták kilövetni a kamerákat, de a golyók lepattogtak a golyóálló üvegről. C4-es robbanószerrel próbálták szétszakítani a lánctalpat, de ez a próbálkozás is kudarcba fulladt. A terrorelhárító különítmény egy tagja felmászott a tetejére, és egy villanógránátot dobott a kipufogócsőbe, de a 410 lóerős motornak ez meg sem kottyant.

Tervezték még, hogy a hadseregtől Javelin típusú vállról indítható páncéltörő rakétát kérnek.  Ezenfelül szóba került, hogy kölcsönkérnek egy AH64 Apache helikoptert, és annak a Hellfire levegő-föld rakétáival pusztítják el a gépet. Szerencsére a józanabb gondolkodásúak időben megakadályozták ez mivel ezek bevetésével nagyobb kárt okoztak volna, mint amire a Killdózer képes tele tanknyi gázolajjal.

Közben Heemeyer sem tétlenkedett. Lerombolta többek között a városi tanács épületét, a helyi újság szerkesztőségének otthont adó épületet, a városházát, és a tanács tagjának a vállalkozását.

A rendőrségnek mentőötlete támadt: egy kölcsönkértek egy földgyalut, és azzal próbálták sarokba szorítani a buldózert. Kétségkívül grandiózus harc volt, ahogy a két több tíztonnás acélmonstrum egymásnak feszült. Végül dacára a húsztonnás páncél miatti többletterhelésnek mégis a buldózer került ki győztesen.

A fordulópont a Gamble’s Hardware lerombolásánál következett be. A buldózer motorjának hűtése megsérült a bontás közben, és emiatt valamint a páncélzat súlya miatt a motorra akkora terhelés nehezedett, hogy amikor a buldózer súlya alatt beszakadt az üzlet pincéje, már képtelen volt onnan kitolni magát.

A monstrum nem mozdult. A SWAT egység egy tagja megközelítette, majd jelentette rádión, hogy lövést hallott a buldózer belsejéből.

A rendőrségnek 20 órájába telt lángvágóval átvágni a páncélzatot, hogy aztán megtalálják bent Marvin Heemeyer holttestét, aki agyonlőtte magát pisztolyával.  Mellette volt a lerombolandó épületek listáját és egy másik is, amin az ellenséginek neve szerepelt.

A Killdózert szétszerelték, és részeit szétszórták több roncstelep között, hogy ne alakulhasson ki kultusz körülötte.

Ennek ellenére Marvin Heemeyer és tette a mai napig a közbeszéd része. Emberek folytatnak parázs vitákat arról, hogy a férfi csak egy paranoiás elmebeteg volt, akit csak a szerencse akadályozott meg abban hogy embert öljön, vagy az utolsó amerikai hős, aki megmutatta, hogy egy kiszolgáltatott kisemberrel sem lehet büntetlenül packázni.

“Próbáltam észszerű lenni, egészen addig, amíg nem volt muszáj kiszámíthatatlannak lennem.”

-Marvin Heemyeyer

wikipedia.org

damninteresting.com

ritchiespecs.com

tanks-encyclopedia.com

Video: Ed Astor https://www.youtube.com/channel/UCkmY0Pab7YT9V_7HGJnMw-w

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: