Képes horrorsztorik, amiket ne egyedül olvass

Brian Coldrick csodálatosan borzongató illusztrációkon keresztül hozza vissza gyerekkorunk legnagyobb félelmeit. A művész webes képregényekkel foglalkozik, és már könyve is van. A Londonban élő férfi az egymondatos történetekhez alkotja szépséges képeit, amit mindenkinek érdemes megnéznie. Viszont egyáltalán nem javasoljuk, hogy egyedül nézegessétek őket!

Borzalmas és elképzelhetetlen volt: valaki kitépett egy lapot egy könyvből.
Nem félt a félelmetes történetektől, de nagyon sztorija mindennél borzalmasabb volt. És miért a házukban játszódott?
Innen nézheted, ahogy elhaladnak az emberek.
Észrevette, hogy az utcai lámpák egyenként alszanak ki a feje felett, mintha csak rá várnának.
Fogadásból csinálta. Persze, megtehette volna, hogy hazudik, de ő mégis kíváncsi volt, mi történik, ha elismétli a szót háromszor egymás után.
A kedvenc része az volt, amikor kivájhatta őket.
Az éjjeli telefonálók voltak a legborzalmasabbak. Ez a mostani csak ezt ismételgette: “Figyelj a hangomra, veled vagyok.”
Ez a szobájában volt.
Végre megtalálta a kulcsot a régi babszobába.
Az alagút felén aztán talált egy gyertyát, ami már égett.
Amikor visszatért a csónakhoz, a jármű egyedül hevert a parton. Azonban egy másik sor lábnyomot is felfedezett a sajátja mellett.
Imádta, amikor a ház csak az övé volt.
A hülye Kórház elhitette vele, mennyire félelmetes. De a mai éjjel megmutatja, ki a főnök, és egyedül sétál végig benne.
Pontosan olyan nap volt, amit érdemes bent tölteni.
Mindenki hazament már, de még maradt munka. Ha mindenki más komolyan venné a munkáját, nem kéne egyedül lennie.
Beszélgetnek és nevetgélnek. A szemét szomszédok sosem fogják be.
Csak nagyon ritkán történt meg, de utálta kézbesíteni a leveleket a Whateley kúriához.
Tudta, hogy odakint van, és a fák között rejtőzik.
A garázs tele volt kocsikkal, de sehol egy lélek. Ahogy kinyitotta a kocsi ajtaját, mintha sikolyt hallott volna.
A nő egyedül élt a tetőtéren. Sosem mondott semmit, de utálta megosztani vele a liftet.
A helyiek sosem használták a hidat. De ma éjjel a kaput nyitva találta, és mindenképpen át akart rajta kelni.
Úgy döntöttem ébren maradok egész éjjel, így elmenekülhetek az álmoktól.
Éhes. Annyira éhes. Éhezik. De az éjjel közepén talált valamit, amit bekaphat.
Lehet, hogy a képen jól néznek ki, de sosem tudhatod, valójában milyenek voltak.
Az anyák nem engedik többé a gyerekeiknek, hogy ide jöjjenek. Ez a tökéletes hely, hogy egyedül legyen.
Azt hitte, egyedül lesz. Aztán nevetést hallott. Két ember vagy három? Esetleg több?
Ő maradt egyedül életben a testvérei közül. De a hely már nem ugyanolyan, hogy minden szoba üres.
Esküszöm, hogy egyszer ezek a lépcsők hozzák rám a halált.

 

forrás: BoredPanda

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: