Brian Coldrick csodálatosan borzongató illusztrációkon keresztül hozza vissza gyerekkorunk legnagyobb félelmeit. A művész webes képregényekkel foglalkozik, és már könyve is van. A Londonban élő férfi az egymondatos történetekhez alkotja szépséges képeit, amit mindenkinek érdemes megnéznie. Viszont egyáltalán nem javasoljuk, hogy egyedül nézegessétek őket!
Borzalmas és elképzelhetetlen volt: valaki kitépett egy lapot egy könyvből.Nem félt a félelmetes történetektől, de nagyon sztorija mindennél borzalmasabb volt. És miért a házukban játszódott?Innen nézheted, ahogy elhaladnak az emberek.Észrevette, hogy az utcai lámpák egyenként alszanak ki a feje felett, mintha csak rá várnának.Fogadásból csinálta. Persze, megtehette volna, hogy hazudik, de ő mégis kíváncsi volt, mi történik, ha elismétli a szót háromszor egymás után.A kedvenc része az volt, amikor kivájhatta őket.Az éjjeli telefonálók voltak a legborzalmasabbak. Ez a mostani csak ezt ismételgette: “Figyelj a hangomra, veled vagyok.”Ez a szobájában volt.Végre megtalálta a kulcsot a régi babszobába.Az alagút felén aztán talált egy gyertyát, ami már égett.Amikor visszatért a csónakhoz, a jármű egyedül hevert a parton. Azonban egy másik sor lábnyomot is felfedezett a sajátja mellett.Imádta, amikor a ház csak az övé volt.A hülye Kórház elhitette vele, mennyire félelmetes. De a mai éjjel megmutatja, ki a főnök, és egyedül sétál végig benne.Pontosan olyan nap volt, amit érdemes bent tölteni.Mindenki hazament már, de még maradt munka. Ha mindenki más komolyan venné a munkáját, nem kéne egyedül lennie.Beszélgetnek és nevetgélnek. A szemét szomszédok sosem fogják be.Csak nagyon ritkán történt meg, de utálta kézbesíteni a leveleket a Whateley kúriához.Tudta, hogy odakint van, és a fák között rejtőzik.A garázs tele volt kocsikkal, de sehol egy lélek. Ahogy kinyitotta a kocsi ajtaját, mintha sikolyt hallott volna.A nő egyedül élt a tetőtéren. Sosem mondott semmit, de utálta megosztani vele a liftet.A helyiek sosem használták a hidat. De ma éjjel a kaput nyitva találta, és mindenképpen át akart rajta kelni.Úgy döntöttem ébren maradok egész éjjel, így elmenekülhetek az álmoktól.Éhes. Annyira éhes. Éhezik. De az éjjel közepén talált valamit, amit bekaphat.Lehet, hogy a képen jól néznek ki, de sosem tudhatod, valójában milyenek voltak.Az anyák nem engedik többé a gyerekeiknek, hogy ide jöjjenek. Ez a tökéletes hely, hogy egyedül legyen.Azt hitte, egyedül lesz. Aztán nevetést hallott. Két ember vagy három? Esetleg több?Ő maradt egyedül életben a testvérei közül. De a hely már nem ugyanolyan, hogy minden szoba üres.Esküszöm, hogy egyszer ezek a lépcsők hozzák rám a halált.
Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.
