Karen Greenlee – a nekrofil aki halottaskocsival együtt lopta el a tetemet a temetésről

1979 december 17-én egy sacramentó-i ravatalozóban megérkezett John L. Mercure porhüvelyét szállító halottaskocsi.  A sofőr vetett egy pillantást a gyászolókra, majd kövér gázzal továbbhajtott.  A rokonság a gyászukból felocsúdva el sem tudta képzelni, hogy mi történik éppen. Mikor pár napon belül megtalálták az autót és sofőrjét a kibontakozó történet a legrosszabb rémálmukat is felülmúlta. Mert ez az eset még csak a jéghegy csúcsa volt….

Karen Greenlee kiskorától kezdve elütött a kortársaitól. Míg más lányok tea-délutánokat tartottak a Barbie-babáiknak, addig ő temetéseket rendezett, és komplett temetőt tartott fenn az elhullott kisállatainak.  A szomszédjukban volt egy ravatalozó. A többi gyerek az ilyesmit, ha teheti, messze elkerüli. De őt már kiskorától kezdve vonzotta az elmúlás. Ha tehette bekéredzkedett valamilyen mondvacsinált indokkal, és ha úgy látta, senki sem figyel, felfedezőútra indult.

via: http://kulturkokoska.rs

Felnőttként is ennek szellemében választott magának állást: egy temetkezési vállalkozónál vállalt munkát ahol a holttestek balzsamozásáért felelt. Annak ellenére, hogy depresszióval küzdött a kollégái megbízható embernek tartották, és fel sem merült bennük hogy a szakmai alázaton kívül más is munkál benne, mikor a holttestekhez ér. Pedig volt egy jól őrzött titka: nem csak vonzotta, de szexuálisan is izgatta a halál.  Szerette a vért, és a frissen balzsamozott tetemek szagát erotikusnak tartotta, ahogyan ezt későbbi interjújában elismerte.

A ’79. december 17-i eset után körözést adtak ki ellene, és két nappal később meg is találták a Cadillac halottaskocsit egy Alleghany nevű kisvárosban leparkolva. Benne az egy héttel korábban autóbalesetben elhalálozott férfi holttestével, az öntudatlan Greenleevel aki egy doboznyi kodeinnel kísérelt meg öngyilkosságot. Találtak még mellette egy négy oldalas búcsúlevelet, amiben megpróbál magyarázatot adni motivációira, amik depresszióba taszították, és erre a tettre sarkallták.

Rövid kórházi ápolás után felépült, és kezdetét vehette a bírósági tárgyalás, és vele az igazi horror. Greenlee őszintén beszélt betegségéről, és azt már függőségnek nevezte. Bevallotta, hogy ezen az eseten kívül 20-40 holttestet használt fel vágyai kielégítésére.  Többször járt éjszakánként munkahelyére, és egyszer rajta is kapták, de szerencséjére az arcát csukja takarta, és sikerült olyan gyorsan kereket oldania, hogy ne ismerjék fel. Mivel a tettest nem sikerült feltartóztatni, a temetkezési vállalkozó úgy döntött, hogy nem jelentik az esetet a rendőrségnek, mivel az rossz fényt vetett volna a cégére. A nő szerint a nekrofília sokkal elterjedtebb, mint hogyan azt az átlagember gondolná. A temetkezési iparban pedig rengeteg olyan ember dolgozik, akik elfojtott vágyaikat élik ki ilyen módon.

Mivel akkoriban Kaliforniában nem volt törvény nekrofília ellen, így Greenleet autólopással és kegyeletsértéssel vádolták, amikben bűnösnek is vallotta magát. Az ítélet 255 dollár bírság és tizenegy nap elzárás. A próbaidős szabadon bocsátása alatt részt kellett vennie egy kötelező terápián, ami saját bevallása szerint sokat segített neki abban, hogy elfogadja önmagát.

A temetkezési vállalkozót az áldozat szülei egymillió dollárra perelték érzelmi traumára hivatkozva, amiből a bíróság végül 117 ezer dollárt ítélt meg.

Greenlee magánélete az eset után szétesett, családja elfordult tőle. 1987-ben adott egy utolsó interjút Jim Mortonnak, majd végleg visszavonult a nyilvánosságtól.

Esete nem csak azért figyelemre méltó, mert az egyik legnagyobb port kavart nekrofil eset az Egyesült Államok történetében, hanem azért is kuriózumnak számít, mert a nekrofilok mindössze tíz százaléka nőnemű.

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: