John Cure-ral beszélgettem az írásról

John Cure (Győrffy-Kiss József) napjaink egyik közkedvelt írója, könyvei nagy népszerűségnek örvendenek a hazai olvasók körében. Legutóbbi regényével az idei Aranykönyv- díj szavazáson sikerült a TOP 10-be kerülnie, ami hatalmas elismerésnek számít. Egy korábbi alkalommal már volt alkalmam vele beszélgetni, de most ismét feltettem neki a kérdéseimet.

Legutóbb a 2015-ös év végén beszélgettünk egy interjú keretében. Azóta két könyved jelent meg: A fekete esernyős férfi, és a Rekviem egy halott lányért. Mesélnél egy kicsit ezekről a könyvekről?

Mindkét regény fontos volt számomra. A Fekete esernyős férfiban különös barátságról, szerelemről, és bajtársiasságról akartam mesélni, miközben egy sokak által nem ismert, vagy csak fikciónak vélt témáról szerettem volna szót ejteni, ez pedig a bioenergetika használata a titkos hadviselésben. A Rekviem egy halott lányért című regényem pedig az első megjelent könyvemnek, a Hontalan lelkeknek a folytatása. A történetet úgy írtam meg, hogy önálló regényként is teljes értékűen tudjon működni, de szervezes része legyen majd a trilógiának is, amit várhatóan két év múlva zárok le. Szerencsére a visszajelzések azt mutatják, hogy az olvasók nagyon jól fogadták, és szerették ezt a regényemet is. Sajnos nem is tudtunk minden terjesztési csatornát az igényeknek megfelelően időben feltölteni, mert még a mi előzetes várakozásunkat is meghaladta a könyvem iránti kereslet. De, aminek igazán örülök, hogy idén ősszel ez a regényem bekerült az Aranykönyv- díj szavazás döntőjébe. Ez azért is fontos számomra, hiszen az olvasók szavazatai alapján ötszáz szórakoztató irodalmi könyv közül kerültem be a TOP10-be. És nekem az ő elégedettségük, és visszajelzésük a legfontosabb.

A fekete esernyős férfi könyvedbe vegyítettél egy kicsit a sci-fi elemeiből is. Hogyan fogadták az olvasók ezt az új irányzatot?

Szerencsére nagyon jól. Viszont érdekes, mert sokan írták azt utólag, hogy eleinte nem akarták elolvasni, azt gondolták ez valami szokványos, sablonos UFO-s történet lesz, ami kevésbé népszerű az én célcsoportom körében. Aztán rájöttek, hogy ez nem egészen így van. Ami miatt még többen hezitáltak, hogy a történet magyarországi helyszíneken játszódik. Végül olvasás közben ebbe is belerázódtak, és utólag már kimondottan pozitívumként élték meg. Aminek azért is örülök, mert egyre inkább csak hazai helyszíneken játszódó történeteket szeretnék mesélni. Hiszen így tudom hitelesen bemutatni azt a közeget, amiben élünk. A könyv lapjai rejthetnek hiteles korrajzot, vagy adhatok egy kis fricskát a társadalom orrára. És ahogy a példa is mutatja, egy izgalmas misztikus történet ebben a közegben is jól tud működni.   

Mindig is szerettél volna elrugaszkodni a misztikus-thriller vonaltól, vagy ez az ötlet hirtelen született?

Egyrészt nem szeretnék csak misztikus thrillereket és horrort írni. Várhatóan egy éven belül jelentkezem az első politikai thrilleremmel, vagy hívjuk kémregénynek, ami a kilencvenes évek derekán, szintén hazai helyszíneken játszódik majd. Egyébként azt gondolom, hogy ezek az irodalmi zsánerek már jól működően átjárhatók. A határvonalak egyáltalán nem élesek, szépen összemosódnak, és így igazán izgalmas dolgok születhetnek.

Gondoltál már arra, hogy esetleg egy novelláskötettel örvendezteted meg valamikor a rajongóidat? Vagy inkább a hosszabb hangvételű írások mellett döntöttél?

Régebben írtam novellákat és verseket is. Három novellám meg is jelent vagy tíz éve, a Pirkadatra várva című antológiában. Aztán az idő előrehaladtával kiderült, hogy a hosszabb történetek mesélésében találtam meg önmagam. Ma már nincs késztetésem novellák írására, így kevés az esélye, hogy novelláskötettel lepjem meg az olvasóimat. Aztán majd kiderül, hogy ez a jövőben változik-e.

Milyen érzés volt elővenni a Hontalan lelkek történetét, és megírni a folytatását? Már az első regényednél tudtad, hogy tovább szeretnéd szőni a történetet?

A Hontalan lelkeket trilógiának is terveztem. Három regény, ami önálló történetként működik, de a végére felépít egy nagy egészet. Mivel az első résznek nagy sikere volt, hiszen tíz év alatt három kiadást élt meg és több mint tízezer példányban fogyott, az olvasói várakozások miatt volt rajtam egy enyhe nyomás, éreztem az ezzel kapcsolatos elvárásokat. Szóval kicsit féltem tőle, de közben mégis izgatottan vártam. Végtére is a Hontalan lelkek lassan húsz éve íródott. Nagyon eltávolodtam már ennyi idő után attól a történettől. Végül kapóra jött, hogy két éve a javított kiadás miatt ismét dolgoztam rajta, és így újra élhettem a hangulatát. Ezt kihasználva, képzeletben megint ellátogattam Edgar’s Hill poros utcáira, és írás közben már nagyon jó érzés volt újra ott lenni, bepillantani a régi szereplőim életébe, közben meglesni újakat is. Íróként bámulatos és izgalmas utazás volt. A sikere pedig azt mutatja, hogy az olvasóim is így élték meg, tehát működött a telepátia, és jól tudtam közvetíteni nekik, amit ott láttam.  

Jelenleg dolgozol valamilyen könyvön? Elárulsz pár részletet?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már az írás a fő állásom, így évente két új regényt tervezek publikálni. Idén télen jelenik meg a Boszorkány hagyatéka című regényem. Ez egy misztikus thriller, amelynek fő eseményei napjainkban játszódnak Szegeden. Két fiatal lány keresi egyikük öccsét, akit három másik társával egy zavarodott elméjű férfi tart fogva egy ismeretlen helyen.  Mivel időközben az egyik fiú bestiálisan megcsonkított holtteste a Boszorkány-sziget nevű ártérből kerül elő, a rendőrség és a két lány versenyt fut az idővel.  Közben pedig lassan feltárul Szeged város múltjának egy szörnyű epizódja, amikor 1728-ban tizenhárom embert kínoztak meg és végeztek ki boszorkányság vádjával a Tisza árterében. Ez azért volt számomra érdekes és megdöbbentő, mert Magyarország történetének legvéresebb boszorkányüldözése zajlott itt. A szegedi Boszorkány- szigetről a mai napig legendák keringenek, ezért legutóbb idén tavasszal újságírók vették a bátorságot és eltöltöttek ott egy éjszakát, de olyan különös hangokat és meghatározhatatlan eredetű sikolyokat hallottak, amitől lefagyott az arcukról a mosoly.

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: