Issei Sagawa, a japán celeb-kannibál

1981 júniusában a franciaországi  Bois de Boulogne Park egyik tavának partján feltűnt egy két nagy koffert cipelő ideges apró ázsiai alak, aki gyanús viselkedésével rövid időn belül felkeltette a parkban pihenők figyelmét. A bizarr kinézetű férfi eldobta a bőröndöket, és menekülőre fogta. A járókelők kinyitották a táskákat, amikből előkerültek egy nő feldarabolt maradványai. A rendőrség pár napon belül elfogta a tettest, akinek a hűtőjében megtalálták a holttest maradékának nagy részét. A hiányzó részeket már elfogyasztotta. Az ügy folytatása pedig sok tekintetben túlszárnyalja Oliver Stone klasszikusát a Született Gyilkosokat. A férfi nemcsak hogy egy napot nem töltött börtönben, de hazájában – Japánban – a média celebet csinált belőle. A következő pár évtizedben sorra írta könyveit, talkshowkban lépett fel, szerepelt egy pornóban, és ami a legmoridabb: egy újságban külön rovata volt – étteremkritikákat írt.

Sagawa Japánban született 1949. április 26-án jómódú szülők gyermekeként. Koraszülött volt, olyan kis méretekkel, hogy elfért apja tenyerében. A születése után röviddel elkapott egy bélgyulladást is, de az erős hendikep ellenére viszonylag egészséges felnőtt lett belőle. 148 cm-es magassága, feminin megjelenése és vékonyka hangja viszont egy életen át emlékeztethette erre.

Issei Sagawa gyerekként

Kannibál hajlamait már korán felfedezte, saját bevallása szerint már általános iskola első osztályában. Mikor ránézett egy egészséges férfi combjára az volt az első gondolata, hogy milyen jó érzés lenne megkóstolni.

Kamaszkorában az ébredő szexualitása okozta késztetéseit egy kutyával élte ki, miközben nők megevéséről fantáziált. Vézna termete és beteges megjelenése miatti kisebbségi komplexusaiból adódóan rajongott a fitt nyugati nőkért, például Grace Kellyért, de amíg kortársai a lefektetésükről fantáziáltak, addig ő a szó legszorosabb értelmében szeretett volna beléjük kóstolni.

23 évesen követett egy német nőt tokiói otthonába, ahol szándékai szerint betör, amíg a nő alszik, kimetsz belőle egy darabot, majd távozik.   A megvalósítással viszont gondjai akadtak, mivel a japánok között is alacsonynak számító, gyenge fizikumú férfit a felébredő nő falhoz csapta, és ott is tartotta addig, amíg a rendőrség a helyszínre érkezett. Nemi erőszak kísérletével tartóztatták le, mivel tettének igazi motivációjáról inkább hallgatott.

Évekig sikeresen elnyomta magában a hajlamait, de aztán 1981-ben a párizsi Sorbonnera ment tanulni, hogy itt szerezze meg a Ph.D.-ját irodalomból. Erről az időszakról így vallott: „Szinte minden este prostituáltakat vittem a lakásomra, és megpróbáltam lelőni őket, de valami oknál fogva az ujjam nem mozdult, és nem tudtam meghúzni a ravaszt.”

Itt ismerkedett meg Renée Harteveltel, akire egy Salvador Daliról szóló előadáson figyelt fel, majd egy metróállomáson szólított le. Megigézte a 25 éves 180 cm magas svéd nő szépsége. Renée zsidó származású volt így a bőre egy árnyalatnyival sötétebb volt a svédekre jellemzőnél. Sagawa a japán sápadtfehér bőrű szépségideállal szemben pont ezt találta vonzónak. Gyorsan összebarátkoztak, a nő csodálta a férfi műveltségét, férfi pedig – aki magát gyengének, alacsonynak és csúfnak tartotta – első pillanattól arról álmodozott, hogy megeszi a nőt, és ezzel magába szívja életerejét.

A fantáziálást elhatározás követte, ami abban a pillanatban született meg, mikor egyszer Renée a kezeit mosta a Sagawa mosdójában, a férfi pedig mögötte állt. Sagawa saját bevallása szerint ez volt az a pont, amikor elhatározta meg fogja ölni a nőt. Első próbálkozása – mikor a lakására hívta a nőt vacsorázni – csődöt mondott. A fegyver nem sült el. Sagawa ezt jelnek vette, hogy adja a fel a tervét, de egyúttal egyre jobban a rögeszméjévé vált, hogy meg kell tennie. Következő napon ismét elhívta otthonába annak ürügyén, hogy egy munkájához szüksége lenne a nő segítségére. Megkérte, hogy olvasson fel neki kedvenc költőjétől, amit majd szalagra rögzít. A nő természetesen nem gyanakodott. Megtette, amit Sagawa kért, a férfi pedig egy pillanatban a háta mögé lopakodott, és puskájával átlőtte a nő nyakát, aki azonnal meghalt.

A férfi pánikba esett a rengeteg vér látványától, és elmondása szerint az is megfordult a fejében, hogy hívja a mentőket. De aztán meggyőzte magát azzal, hogy 32 évig fantáziált erről, úgyhogy nem szalaszthatja el a lehetőséget.

Reneé Hartevelt, az áldozat

Először közösült a lány holttestével, majd hozzálátott az elfogyasztáshoz. Elsőként az ajkait harapta le. Majd ki szeretett volna harapni egy darabot a nő fenekéből, de a szövet túl erősnek bizonyult így nem bírt vele. Ugyanígy kudarcot vallott, mikor egy gyümölcskést ragadott a próbálkozásához. Végül elment, és vásárolt magának egy henteskést. Meglepte, hogy azon a területen mennyi zsírszövet van, sokáig tartott, amíg sikerült elérnie a húst, és evett is belőle. Elmondása szerint az emberhúsnak csodás íze van, és ellentétben a bálna és marhahússal teljesen szagtalan.  Ezután folyatta a test darabolását, leharapta a mellbimbókat, és belekóstolt a mellbe is, de azt túl rágósnak találta. Darabokat csomagolt nylonzacskókba, és tett el a hűtőjébe. Majd két nap után, bár a bomlás szaga még nem érződött, de a testen gyülekező legyekből arra a következtetésre jutott, hogy meg kell szabadulnia Renéetől. Fogott két bőröndöt, taxiba ült és tervei szerint a maradványokat be akarta dobni egy Párizsi park tavába.

A deus ex machina ott következett be mikor a bőröndökből csöpögő vérre felfigyeltek a park látogatói, akik értesítették a rendőrséget. A férfit elfogták, és bevallotta, hogy megölte a nőt, hogy ehessen a húsából. Két évet várt az ítéletre egy francia börtönben. Gazdag apja fogadott egy kiváló ügyvédet, aki elintézte hogy beszámíthatatlannak nyilvánítsák. Közben Japánban is elterjedt az eset híre miután Inuhiko Yomota írt egy könyvet róla „In the fog” címmel. A francia hatóságok kiadták Japánnak, hogy a gyógykezelését ott kezdjék meg, de megérkezte után a Matsuzawa kórházban a szakvélemény beszámíthatónak találta. Mivel a francia bíróság a vádakat ejtette a tettes beszámíthatatlansága miatt, az ügyet lezártnak tekintették az iratokat pedig nem adták át japán kollégáiknak. 1986. augusztus 12-én Sagawa szabadon távozhatott. A döntés világszerte tiltakozást váltott ki.

Több könyvet írt. 1986 és 1997 között rengeteg talkshowba kapott meghívást. 1992-ben szerepelt egy S/M pornófilmben aminek a címe Uwakizuma: Chijokuzeme (Unfaithful Wife: Shameful Torture). A szerepe szerint megöl, és megeszik egy fiatal nőt.

A film trailere

 

Ezenkívül étteremkritikákat írt a japán Spa című magazinnak.

Később megfogyatkoztak a meghívások és nem talált kiadót az írásaihoz, így valamilyen polgári foglalkozást kellett keresnie, hogy számláit fizetni tudja. Felvették egy francia nyelvű iskolába tanárnak, mert a menedzsert annyira lenyűgözte a bátorsága, hogy a saját nevén mutatkozott be. Az iskola többi dolgozója viszont nem volt ennyire elragadtatva. Tiltakozásokat szerveztek, Sagawát pedig rövidesen kirúgták.

2005-ben szülei meghaltak. Nem ment el a temetésükre, de hitelezőket kifizette, majd bevonult egy szociális otthonba. Azóta ha lehetőséget kap, azzal nyafogja tele a sajtót, hogy milyen nehéz is az élet az ő kétes hírnevével.

A popkultúrára akkora hatással volt, hogy tettéről a Rolling Stones dalt írt 1983-ban Too much Blood Too much blood címmel.

De a mi drMáriásunknak is van képe, “Kannibalizmus-oktatás az Issei Sagawa Egyetemen” és “Issei Sagawa Yayoi Kusama műtermében” címmel.

wikipedia.org

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: