Interjú Veres Attilával

Mesélj kicsit az olvasóknak magadról! Mit érdemes tudni rólad?

Forgatókönyvíró vagyok, és írtam egy regényt is. Sokat utazok, szeretek zenét hallgatni, elfogadok meghívást kocsmákban, jöhet sör, vagy bármilyen más ital, kivéve az ouzot és gint, mert ezeket nem kedvelem. Ugyanitt ha bárkinek vannak régi Venom, Motörhead, Rollins Band, Quicksand, Voivod lemezei a padláson, nyugodtan hívjon, elmegyek értük.

Hogyan ismerkedtél meg a horrorral?

Anyám nézte az Üvöltés c. filmet videókaziról, és nagyon féltem azon a jeleneten, mikor a bemondónő a kamerák előtt átváltozik farkasemberré. Volt valami ijesztő abban, hogy nem lehet megakadályozni ezt az átalakulást, és valami nagyon szomorú is. Aztán amitől félsz, az elkezd érdekelni, gondolom.

A regényed és a novelláid nem teljesen horror témájúak. Mit gondolsz, tetszik az olvasóknak ezek a kevert műfajok?

Remélem. Eddig jók a visszhangok. De az igazság az, hogy ezeket a sztorikat írnám akkor is ha olvasnák, akkor is, ha nem. Nincs értelme olyat írni, amiben nem hisz az ember, ami nem adja vissza pontosan azt, amiről beszélni szeretne. Ha viszont hű maradsz a koncepciódhoz és kompromisszumok nélkül ragadsz meg valamit, ami neked fontos, azt szerintem az olvasók is értékelik.

Kik voltak rád nagy hatással?

John Carpenter, Lovecraft, Stephen King, Clive Barker, Shirley Jackson, Jeffrey Ford és még sokan mások, már felsorolni sem lehet őket. De igyekszem nem írni olyan stílusban, mint bárki, aki hatással volt rám. Én sem szeretek úgy olvasni egy könyvet, hogy az író XY stílusában ír. Tisztelje meg a szerző magát és az olvasót is, hogy úgy alkot szöveget, ahogy ő maga szeretne vagy tud. Emellett a hatásokat nem szabad letagadni.

Mesélj kicsit az Odakint sötétebb című könyved alkotásáról!

Egy szilveszteri bulin találtam ki a könyvet, miközben attól tartok részegen magyaráztam valami hülyeségről. Valaki megkérdezte, mi a legfurább setting vagy sztori, amit ki tudnék találni, és kitaláltam valamit, ami használhatatlanul furcsa. És aztán abból a beszélgetésből pattant ki a regény ötlete, meg egy aznap látott tévéműsorból, ami örvös medvékről szólt. Különös, de második regény alapötlete is egy hasonló kérdésből ered, szóval ez lehet, hogy sorsszerű ismétlődés.

Mindenesetre pitcheltem is a sztorit még azon a partin, és mindenki hülyének nézett miatta. Ez így is maradt, amíg meg nem írtam a könyvet. Tulajdonképpen nem volt más választásom, ha nem teszem meg, akkor én maradok az a fura srác a buliból, akinek vállalhatatlanul fura ötletei vannak. Most aztán megmutattam; csak 3 évembe került, és szerintem a legtöbb ember, akivel aznap este beszéltem, már másnap se emlékezett semmire. Mindegy, megérte. Az írás meg olyan, amilyen; ülsz és írsz mindenféle helyeken, míg vége nincs a könyvnek. Akkor rájössz, hogy az egész úgy rossz, ahogy van, és akkor ugyanezt megcsinálod még egyszer.

Ilyen fogadtatásra számítottál?

Nem számítottam semmire. Igazából azt gondoltam, senkit sem fog érdekelni a könyv, és teljesen visszhang nélkül marad. Ezzel szemben eléggé kedvelik a könyvet az olvasók és a kritikusok, sokan a rejtetettebb jelentéseit is feltárták, aminek örülök. Nem tudom, hogy fogy, de egy ilyen könyvnek nem is a fogyási szám a sikerének a mértéke, hanem hogy inspirál-e másokat, utat mutat-e. Ezt csak majd később látjuk meg.

Dolgozol most esetleg más regényen? Elszakadsz ettől a műfajtól, vagy maradsz a jól megszokottnál?

Nem műfajban szoktam gondolkodni, hanem ötletben. A következő könyv is fantasztikus témájú lesz, de úgy gondolom, nyomasztóbb és szomorúbb az elsőnél. Nagy kihívás lesz megírni, ahogy az Odakint sötétebb is nagy kihívás volt, csak ez az új más írói problémákat vet fel. Dolgozom rajta, remélem, hogy jövőre készen is lesz az első változat.

Mit üzennél az olvasóidnak?

Használjanak naptejet, igyanak sok vizet ebben a melegben. Ha télen olvassák az interjút, akkor öltözzenek rétegesen és fogyasszanak sok vitamint!

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.