Interjú Benyák Zoltánnal

Benyák Zoltánt faggattam arról, hogy ő milyen felfogásban közelíti meg a horror műfajt, és milyen lehetőségeket lát a jövőben ebben a műfajban.

Hogyan ismerkedtél meg a horror műfajjal? Mit jelent neked?

Kölyökként, mikor először akadtak ilyen könyvek és képregények a kezembe. De nemcsak a horrorba szerettem bele, hanem minden fantáziaalapú irodalomba és filmbe. Nem maga a rémisztgetés nyűgözött le, hanem a képzelet. Így aztán Asimov scifijeit éppúgy kedveltem, mint King novellásköteteit.

Miben tud újat mutatni egy kezdő író ebben a témában? Tudnak egyáltalán a szerzők újat alkotni?

Muszáj. Azt gondolom, hogy csak akkor szabad belefogni bármilyen írásba, ha azt gondoljuk, ilyen még nincs. Ez lehet téma, szereplő, vagy előadásmód. Az ismételgetés felesleges.

Mi a jó horror szerző legfőbb ismérve?

Számomra a hangulatkeltés. Én mindig is úgy definiáltam a rémtörténetet, hogy magával visz egy olyan helyre, amiről nem is hittem volna, hogy létezik, de most belépek a lapjai közé, a részese leszek, ott élek, ott lélegzem, ott félek. Ha igazán jó a könyv, akkor még akkor is ott maradok, mikor már rég becsuktam a kötetet. Nem kellenek kegyetlenkedések, vér, és hullák. Ha az ember kinyitja a szemét, a mindennapok is tudnak nyomasztani. Például az ötlet, hogy az élet szükségszerűen a halálba torkollik. Nincs kibúvó. Hát kell ide még zombi, vagy vámpír? 🙂

Csavargók dala - front

Melyik írók könyveiből állítanál össze egy horror rajongó kezdőcsomagot?

 

Lenne benne néhány részlet a Bibliából, Edgar Allan Poe Hollója, talán a Kút és az Inga is, Lovecraft pár novellája, Clive Barker Korbácsa, Kingtól Az, Koontzot nem szeretem annyira, de a Rossz hely beférne, Csáth Géza írásából, hogy tudjuk, mi is hozzátettünk ehhez, David Morell aki egyébként a Rambo-t írta meg könyvben inkább horrorban utazott, így tőle is valamit. Dan Simmons Hyperionjának papos fejezetét. Mindenképp a magyar irodalom egyik kiválóan letargikus és nyomasztó írását, Konrád György Látogatója. Nem folytatom, mert oldalakon át tudnám sorolni.

A Veszett lelkek városa regényedben milyen oldalról közelíted meg a műfajt?

Az alapötlet az volt, hogy a mi világunk a Purgatórium, ahol Isten ad még egy esélyt a bűnösöknek, mielőtt végképp ítélkezne. Végül ez Blackyard városában csúcsosodott ki. Ide lettek deportálva a vétkesek, de persze kevesen tudtak élni a második eséllyel. A könyv arról szól, hogy a főszereplőnek sikerül-e. Ez olyan bűn és bünhődés-regény.Ars fatalis front (nagy)

 

Tervezed, hogy a későbbiekben vissza fogsz térni a horrorhoz? 

Sosem hagytam el igazán, csak a közönség mást ért a horror alatt, mint én. Én mindent ide sorolok, ami az életben elrettent, és ehhez nem kell semmi földöntúli. Az idő bolondjaiban is voltak sötéten drámai pillanatok, ami a múló időről, és a vele múló emberről szól. A horror történetek egy része a metamorfózisra épít, mint például Cronenberg A légy című filmje. De nem kell sokat keresni az ilyesféle rettenetet, az öregedés éppen ilyen metamorfózis, és mindnyájan átesünk rajta, a nem túl kedvező végkifejletig. Az olvasók azt hiszem, egyetértettek velem,ezért is lett ez a Könyvek Viadalán díjnyertes regény.

Másfelől ott van az utolsó könyvem a Csavargók dala. A legtöbbször azt kaptam vissza,hogy milyen borzalmasan sötét ez. Ebben pedig szinte semmi misztikus varázslat nem volt. Csak nyers valóság, amiben csavargók a főszereplők, és egy gyerek, akit kidobtak a szemétbe. Borzalmas? Biztosan. Hétköznapi, és valóságos? Mindenképp. Elég kinézni az balakon, hogy rémtörténetet írjunk.

Milyen rálátásod van a magyar könyvpiacra? Meg tud élni egy szerző itthon, aki csak ebben a témában szeretne alkotni? 

Nem. Hacsak nem valami Isteni csoda folytán azonnal megveszik a könyvet megfilmesítésre, amire megint annyi az esély, mint a Lottón. A tömegmédia felkapja, akkor összejöhet, de az annyira egyedi és ritka eset lenne, amit még sok év múlva is emlegetnek a reménykedők. Ennek ellenére nem is hiszem, hogy muszáj a felfújt médiasiker. Biztos vagyok benne, hogy „lentről” jobb könyvet lehet írni. A gazdagok mindig kicsit kizárják magukat a világból – nem véletlenül menekülnek ők sem – aki viszont látni akarja a hétköznapokat, megérteni, hogy az átlagembert mi foglalkoztatja, annak közöttük kell élni. A jó könyv és a sikeres közt nincs feltétlenül egyenlőségjel. De jó is lenne.

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.